Így, év végére, egy újabb… hm… „nehéz sorsú barátok közös
utazása”-típusú filmbe botlottam.
A 2011-ben készült „Hasta
la Vista” teljesen illik a 2008-as „One Week – Egy hét”, a 2010-es „Third Star” és „Vincent will Meer – Vincent és a
tenger” alkotta sorba – ami egyrészt jó, mert nekem mind a három
korábbi alkotás nagyon tetszett… másrészt meg nem annyira jó, mert… bármennyire
is legyenek szerethetőek a karakterek, érdekes az utazás és a lelki viszonyok
alakulása… nekem most (2012-ben) kicsit már sok a „jóból”, és úgy érzem, mintha
ugyanazokat a köröket futnánk – csak mindig kicsit másképpen.
Mert a kanadaiak („One Week”), az angolok („Third
Star”) és a németek („Vincent will Meer”) után most a
belgák készítettek „speciális helyzetben lévő barátokról” road movie-t.
…de nem, most jobban belegondoltam: a hasonlóságok, az összecsengések
ellenére sem tudom „kárhoztatni” a „Hasta
la Vistá”-t, sőt, még csak „pontozásos sorrendet” sem tudok és nem is akarok
a filmek között felállítani.
Mindegyik csodálatos élmény volt, és csak pillanatnyi emlékimpulzus
hatására emelném egyiket a másik fölé – de egy következő alkalommal már a másikat
tenném az első helyre. Ennek meg semmi értelme.
Nagyszerű filmek ezek, mindegyikük méltó az egyszeri néző
figyelmére és elismerésére. :thumbsup:
És nem, nem mondhatom azt, hogy „ha az egyiket láttad, akkor
a másik hármat már nyugodtan hagyd ki” – mert ezzel megfosztanálak titeket is
az élménytől. :sör:
De a hosszas összehasonlítás után végre pár szó magáról a
filmről.
A főszereplő három barát mindegyike valamilyen életminőséget
súlyosan befolyásoló hátrányban szenved.
Philip (Robrecht
Vanden Thoren) paraplegiás, azaz nyaktól lefelé szinte teljesen mozgásképtelen,
csak egy speciális tolószékkel tud közlekedni – Lars (Gilles De Schryver) tumortól szenved, ami miatt paralízises, és
szintén tolószékhez van kötve – Jozef (Tom
Audenaert) pedig majdnem vak, csak egy távcső szerű nagyítóval lát
valamicskét.
Philip egy közös barátjuktól tudomást szerez egy
spanyolországi bordélyról, ami hozzájuk hasonló, különleges élethelyzetben lévő
vendégekre specializálódott.
„- El Cielo, Club
Selecta. 'N Luxury brothel, especially for people like us. I want to go there. Together!
- To Spain?
- To Punta del Mar.
- To do what?
- What do you think,
Joseph? Have you ever had a
woman?
- As much as you.
- I'm tired of waiting. To
only look at x-rated movies. I want to know how a woman's body feels! I want
sex!”
És a három barát szervezni kezdi a „kalandtúrát”, első
körben hivatalosan, a szülők bevonásával – természetesen a valódi céljukat azért
titkolva… :-)
…ám a jóváhagyott út Lars gyorsan romló állapota miatt kútba
esik, de az agilis Philip ebbe nem nyugszik bele, és gyorsan leszervezi az
utazás „illegális” változatát. :-)
Az ápolónői végzettségű, meglehetősen teltkarcsú, kissé
elhanyagolt és magának való Claude (Isabelle
de Hertogh) , tolószékes személyek utazására kialakított kisbuszával
vállalja a fiúk szállítását és felügyeletét – de hogy úgy mondjam, nem kezdődik
a közös utazás valami fényesen…
A szinkronos verzióban nem jön ki igazán a Belgiumban
uralkodó érdekes nyelvi megosztottság, de valahogy megpróbálom összefoglalni.
Philip és Lars flamandul és németül beszélnek, Jozef is
bírja ezeket a nyelveket, valamint ezen felül beszél még franciául is – Claude viszont
csak franciául beszél, ezért a vele való kommunikációban Jozef tolmácsol.
Philip (akiről nyilván már lejött, hogy bár ő az, aki
leginkább a többiek segítségére szorul, mégis a legnagyobb szájú, és
hallgatólagosan a csapat „vezére”) gyorsan ki is mutatja ellenszenvét Claude
iránt, és minden lehetőséget megragad arra, hogy gúnyolja, cikizze és éreztesse
vele, hogy ő csak amolyan „szolga”…
Persze, az út során több meglepetés éri a fiúkat, és a
viszontagságok, a kalandok során egészen más emberként érkeznek meg az áhított célhoz…
„I departed from
Belgium, dreaming of El Cielo, the women in El Cielo ... But... here in El
Cielo, I dream of you.”
A fiúk változása szépen nyomon követhető, a figurák élettel
telik és szerethetőek, a történet szépen, göröngyök nélkül gördül előre, és az
egyszeri néző is élvezi-érzi az utazás minden egyes percét.
A befejezés talán kissé kiszámítható, talán kissé túl
megkomponált… de azért teljesen rendben lévő, és filmhez illő lezárás.
:thumbsup:
És hogy ajánlom-e? Ööö… az nem derült ki eddig…?! ;-)
:sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése