Country music...

Katicám country zenét akart hallgatni, így ezek között szörföltünk - és felkaptam a fejemet két bitangul feelinges számra... bonyek. :sör: :thumbsup:

Hank Williams Jr. - "Country Boys Can Survive"

"The preacher man says it’s the end of time
And the Mississippi River she’s a goin’ dry
The interest is up and the Stock Markets down
And you only get mugged
If you go down town

I live back in the woods, you see
A woman and the kids, and the dogs and me
I got a shotgun rifle and a 4-wheel drive
And a country boy can survive
Country folks can survive

I can plow a field all day long
I can catch catfish from dusk till dawn
We make our own whiskey and our own smoke too
Ain’t too many things these ole boys can’t do
We grow good ole tomatoes and homemade wine
And a country boy can survive
Country folks can survive

Because you can’t starve us out
And you cant makes us run
'Cuz we're them old boys raised on shotgun
And we say grace and we say Ma’am
And if you ain’t into that we don’t give a damn

We came from the West Virginia coalmines
And the Rocky Mountains and the and the western skies
And we can skin a buck; we can run a trout line
And a country boy can survive
Country folks can survive

I had a good friend in New York City
He never called me by my name, just hillbilly
My grandpa taught me how to live off the land
And his taught him to be a businessman
He used to send me pictures of the Broadway nights
And I’d send him some homemade wine

But he was killed by a man with a switchblade knife
For 43 dollars my friend lost his life
I'd love to spit some beechnut in that dudes eyes
And shoot him with my old 45
'Cause a country boy can survive
Country folks can survive

'Cause you can’t starve us out and you can’t make us run
'Cuz we're them old boys raised on shotgun
And we say grace and we say Ma’am
And if you ain’t into that we don’t give a damn

We’re from North California and south Alabam
And little towns all around this land
And we can skin a buck; we can run a trot-line
And a country boy can survive
Country folks can survive"

Luke Bryan - "Huntin', Fishin' and Lovin' Every Day

"Huntin', fishin', and lovin' every day
That's the prayer this country boy prays
Thank God He made me this way
Huntin', fishin' and lovin' every day
Black coffee in the mornin', dark whiskey in the evenin'
I'm gettin' red dirt rich and Flint River paid
Huntin', fishin' and lovin' every day" 

 

Deadpool 2. & Rampage – Tombolás & Kvinden i buret – Nyomtalanul

Három egész jó filmet láttam mostanság. :sör:

Deadpool 2.

Nos, igen… Nem vagyok és nem is voltam az első rész nagy rajongója.

Ez a második meg: egyrészt gyengébb lett, mint az első – másrészt meg jobb. :eeekkk: :sör:

Nem, nem fogom felemlegetni év végén, hogy „hajj, meg hű!” – de hogy egy kellemes két óra volt, azt készséggel elismerem. :sör:

Szerintem jóval kevesebb benne a trágárság, és jóval kevesebb a szadizmus, mint a kiinduló részben.

A (szexista, perverz, trágár) humort se erőltetik most úgy, mint korábban – és el kell ismernem, hogy az opening credit-et végigröhögtem. :-))))))

Azt hiszem, hogy a „régi csapatot”, akik most is képesek voltak súlytalannak lenni és maradni (Colossus, Warhead) simán lenyomták az újak (Domino, Cabel) – akik magától Deadpooltól is ellopták a showt a film javarészében. :sör:

Domino (Zazie Betz) – ő volt a kedvencem. :thumbsup:

Az Atlantában javarészt idegesített, ám itt: nekem ő volt a femme fatale. :leborul: :-) :coool:

Ráadásul a képessége: esküszöm, mindent visz. Semmiféle szuperhős franchise-ban nincs olyan valaki, akinek menőbb, látványosabb képessége lenne, mint neki.

Egész egyszerűen – egyszerre néztem leesett állal, és röhögtem a térdemet verve, amikor Zazie megindult. :atomcoool: :-DDD

Cabel szerintem nem sokban különbözik egy-egy megszokott szuper(hős)kommandóstól. Egy dolog különbözteti meg tőlük, és emeli a többiek fölé: Josh Brolin. :sör:

Azért el lehet mondani, hogy a Goonies-tól (1985) szépen a csúcsra ért 50 éves korára. :respect:

Bírtam Deadpool be- és kiszólásait a filmben-filmből, de egy valami zavarba hozott.

A Colossus-szal való… „viszonya”. :-S :-/ Elsőre poén volt – másodikra zavarba ejtő – harmadikra kínos: főleg, amikor Vanessa (Morena Baccarin) rá is erősített egy figyelmeztetéssel: „Don’t fuck Colossus.”…

Én nem tudom, hogy mit akarnak ezzel (Deadpool meleg lesz a következő részre…?!), de a poénon már túl vagyunk pár… „lótúloldallal”, szvsz. :-P

Ami viszont megint tetszett, az az „end credit” alatti rohanás-ökörködés-megmentés. :-))))) Nyakamat rá, szerintem soha nem jött még be ennyire bónuszjelenet egy szuperhősfilmben sem, mint ez. :sör: :thumbsup:

Szóval, szvsz, aki szerette az első részt, az simán csalódik a másodiktól – de aki nem ájult be az elsőtől, annak még simán bejöhet a második. Mint nekem. :sör: :-)

Rampage – Tombolás

Igazi „guilty pleasure”. :-)))

Aki a Sziklát szereti, annak ezt is látni kell: ezért megnéztem. :-D :sör:

Igazi, buta, rémszörnyes adrenalinbomba: nyári mulatság. :-DDD

Mi a fenét lehetne/kéne róla mondani…?!

Semmit. :-DDD

Jópofa városrombolós, kongzilla, crockzilla, wolfzilla, trilla-trilla – és sok Szikla. :sör: :sör: :sör:

„That's a big arm. Don't fight it.”

Kvinden i buret – Nyomtalanul

(Ez a poszter tetszett a legjobban, ez norvég, náluk „Kvinnen i buret” – de a film eredetileg dán, náluk „Kvinden i buret”. :sör: )

Gondoltam, nézzünk már egy kis skandináv thrillert – így jutottunk el ehhez a dán filmhez. :-P :-)

De sötétnek elég sötét volt, mit ne mondjak…

Állatként tartani valakit évekig… borzalmas volt látni, még filmen eljátszva is. :-///

A nyomozás és a két nyomozó, Carl (Nikolaj Lie Kaas) és Assad (Fares Fares) nagyon tetszett. Jól csűrték, jók voltak az interakciók. :sör:

De amikor Merete (Sonja Richter) fogva tartását, és szenvedését kellett nézni, az valami… szörnyű volt.

Oké, az ember tudta-várta (merte remélni…), hogy a film a nő megmentéséről, kiszabadításáról szól, ám ahogy haladt a történet, egyre gyakrabban arra gondoltunk, hogy legyen már végre vége. :-///

Nem fogom felemlegetni, mint kedvenc, feledhetetlen filmélményemet.

Szeretném inkább elfelejteni. :-///

"Petőfi halála" - A "Családi Kör" első félévi műlapja (1871)

Mostanában valahogy megtalálnak a történelmi múltunk emlékei. :amazing:

A szüleimnél töltöttem a hétvégét, amikor a falon egy korábban soha nem látott képet fedeztem fel - és leesett az állam. :eeekkk:

Apukám elmondta, hogy valakinél dolgozott, és ott látta meg a garázsban/padláson/lomtárban a falnak támasztva. Elkérte a háziaktól - akik szó nélkül neki is adták.

Én meg csak álltam a kép előtt, és bámultam...

...aztán leakasztottam a falról, és kivittem a kertbe, a napfényre, hogy jobban szemügyre tudjam venni, és körbe tudjam fényképezni: ezt a majdnem 150 éves emléket.

Szerintem, nem is ragozom tovább, beszéljenek a képek.

"Mindennemű utánzás tilalmaztatik.

Ny. Grund V. Pesten 1871

Kiadja: Emilia"

Isle of Dogs – Kutyák szigete & Powder – Arc & Padmaavat - Padmavati & My Mom’s New Boyfriend – Anyám új pasija

Összegyűjtöttem négy filmélményt, amiről most reflektálnék nektek.

Időben és térben, mondanivalóban (annak hiányában…) és témában egymástól igen távol esnek: de most így jöttek az élmények, egymás után.

Kettőről szeretnék bővebben szólni :sör: – kettőről meg határozottan röviden. :-P

Isle of Dogs – Kutyák szigete

Wes Anderson kétségtelenül egy zseni. :respect: És megint megcsinálta. :leborul:

The Grand Budapest Hotel, Moonrise Kingdom, Fantastic Mr. Fox, The Darjeeling Limited

Ebben a sorba illeszkedik az Isle of Dogs – és az első három között foglal helyet. :thumbsup:

Oké, tudjátok, hogy a „stop motion” a gyengém – imádom ezt a filmalkotási módszert, végtelenül tisztelem és becsülöm a belefektetett időt, kreativitást, és energiát. :respect:

De ez az alkotás mindettől függetlenül és/vagy ezeken túl is csodálatos. :sör:

A témaválasztása aktuális: a kirekesztés, a kitaszítás, a gettóba zárás, a tervezett kiirtás, az ellenségkép-gyártás, aljas hazugságokkal egy faj, egy rassz démonizálása – amit mi is ismerünk nagyon jól, mivel kies hazánkban nagyüzemben zajlik.

Komolyan ijesztő: ha a „kutya” szót kivennénk, és helyébe a „migránst/menekültet” és/vagy a „liberálist”, és/vagy „nem fideszest”, és/vagy a „nem NER-kompatibilist” tennénk, és „Megasaki” helyett „Orbángrád” lenne a város neve, minden a helyére pattanna…

…és belesápadnánk abba, amire ráeszmélünk.

…

A történet egyszerre ijesztő és gyomorszorító – másrészről pedig felemelő, és a kutyaszereplők ellenére: végtelenül emberi. :respect:

A kutyasorsok emberek sorsainak leképezése – és a zsarnokság aljas, mocskos, gyilkos, és kegyetlen.

Ám a megjelenik a szeretet is, Atari (Koyu Rankin), a japán fiú képében, aki még abban a képzelt (mégis valós…) világban sem adja fel emberségét, és elindul a mocsokba, szemétbe száműzött kutyák szigetére, hogy régi társát, barátját, testőrét Spots-ot (Liev Schreiber) megkeresse.

A történet főszereplője mégis Chief (Bryan Cranston) a mogorva, magának való kóbor kutya, aki kelletlenül a szárnyai alá veszi a fiút, miközben a saját története is kibontakozik, majd új irányt vesz.

„I am not your pet. I never liked you. I don't care about you. I won't wait for you. I bite.”

Minden mocska, és jelenbéli áthallása ellenére ez egy gyönyörű, felemelő, emberséges történet.

Tele reménnyel és szeretettel, hogy van értelme – hogy ne add fel – hogy van valaki, aki nem feled el, aki nem mond le rólad – hogy van valaki, aki a Pokol tornácára is utánad megy, hogy megmentsen.

És hogy… meglehet… ha nem adjuk fel, ha kitartunk, akkor a Pokolból is van visszaút.

Ez az üzenet talán túl naiv, túl romantikus – főleg, ha körbenézek idehaza… –, de kell ilyen. Kell, hogy legyen az embernek valami reménye, különben minek élnénk, nem igaz?!

Köszönet érte, Wes Anderson. :respect: :thumbsup:

(Nem egy „NER-kompatibilis” mű, mert mi a NER lényege?! „Pusztulj, menekülj, mondj le a reményről, ha nem állsz be agymosott talpnyalóként a sorba!” – Az Isle of Dogs meg azt üzeni: „Soha ne add fel!”. :respect: )

Powder – Arc

Nemrégiben olvastam Bobcat Goldthwait instagram bejegyzését James Gunn kirúgása kapcsán, és ott olvastam ezeket a mondatokat.

„For the record I do stand with survivors of sexual abuse and I was wondering if you guys are still making money off of your movie POWDER? Asking for a friend.”

Szóval, szégyen, de nekem ez kellett ahhoz, hogy eljussak egy 1995-ös(!!!) filmhez, amit már régen meg kellett volna néznem… :shameonme:

Oké, mentségemre legyen: egy olyan filmcím, hogy „Púder” vagy „Arc” valahogy… nem igazán csigázott fel arra, hogy ezt látnom kell.

Persze, ez részemről csak a szerecsen mosdása, ugye… :-/ :-P :-S

Mint említettem (és mint azt ti valamennyien nyilván tudtátok) ez egy 1995-ös film: mégis, ez is tele van a mai korunkra, kies hazánkra való aktualitással.

A másság el NEM fogadása, a kirekesztés, a gyűlölködés, a gyűlöletkeltés, a félelemből fakadó támadás és pusztításvágy.

És amikor nem akar valaki a külső mögé látni, észrevenni a belső szépséget, értéket – csak a saját előítéletei, félelmei mentén alkot véleményt.

Az albínó Jeremy „Powder” Reed (Sean Patrick Flanery) születése pillanatában megtapasztalja, mi az a kirekesztés és eltaszítás, amikor vér szerinti apja nem fogadja el.

Ezzel a pillanattal áll életútja arra a pályára, hogy neki kerülnie kell az embereket, az emberek gonoszak – és amikor mégis kénytelen velük találkozni, ez jobbára csak megerősítést nyer.

Igaz, útja során akadnak jó emberek (Mary Steenburgen, Lance Henriksen, Jeff Goldblum, Missy Crider), akik elfogadják, segítik és támogatják – de a nagy többséggel szemben ők is csak minimális védelmet nyújthatnak. És a túlnyomó többség szemében ő mindig is csak egy ijesztő démon lesz.

Akit vagy el kell kerülni – vagy el kell pusztítani.

Megvan a szépsége és az embersége ennek az alkotásnak – mégis, javarészt egy vesszőfutás az egész… ami végtelenül elkeserítő.

(Mondjuk, ha úgy veszem, viszont határozottan „NER-kompatibilis”, hiszen az a lényege, hogy „űzzünk el, pusztítsunk el, tapossunk el mindenkit, aki nem olyan, mint mi!”. :-OOO )

Mondjuk, annyi reményt kapunk: ha szerencsénk van, ha kiválasztottak, különlegesek vagyunk, akkor Isten _talán_ segít.

…

Padmaavat - Padmavati

Jaj, ne… :-(((

„Padmaavat is a 2018 Indian epic period drama film directed by Sanjay Leela Bhansali. Loosely based on the epic poem Padmavat by Malik Muhammad Jayasi.”

Mondjuk, ennyiből egész jónak ígérkezett – de ez az ígéret nem vált valóra. :-///

Egy megrázó, megindító dráma lehetett volna belőle – de sajnos én néha fel-felröhögtem közben… és utána zavartan meredtem a képernyőre, hogy „ez most komoly?”, „ezt komolyan gondolták?”. :-///

Például, amikor Alauddin (hja bizony: Aladdin :-P), a főgonosz, a kőkemény gyilkos (Ranveer Singh) pacsulival összecsapkod egy vászonruhás nőt, aki előtte áll – majd a nőt magához szorítja és magához dörzsölgeti (ruhástól), így „dezodorálja be” magát. :eeekkk: :-)))

Vagy amikor az ostromlott várban a hinduk állandóan hindu ünnepeket tartanak (az ostrom alatt), hogy idegesítsék az ostromlókat.

Egyszerűen ekkor nem tudtam nem az „Outsourced – Számkiszervezett” sorozatra gondolni, amikor a negyedik részben („Jolly Vindaloo Day”) a régi motoros Charlie (Diedrich Bader) felhomályosítja Toddot (Ben Rappaport), hogy az indiai alkalmazottai kamu ünnepekkel verik át. :-DDD

„When I first started here, some of my employees scammed me and got out of work by making up fake holidays. Hell, they all sound fake to me. So, I made up a cheat sheet with the real Indian holidays. Diwali, Durga-puja, Ganapati... I repeat. These are the real ones. Nope. There is no Vindaloo Day on here. Looks like you've been holi-duped.”

:-DDD

És röhögtem egy jót azon, hogy annyi ünnepet találhattak ki a várbeliek az ostromlóknak, hogy azok simán a kardjukba dőlnek. :-)))

Sokkal jobb volt most az Outsourced-re visszaemlékezni és (fel)idézni, mint írni a Padmaavat-ról, és a „jauhart” (tömeges, rituális öngyilkosságot) elkövető asszonyokról – és arra gondolni, hogy így, hogy ezzel „győztek”.

My Mom’s New Boyfriend – Anyám új pasija

Istenem, segíts meg… Katicám megrótt, hogy csupa gyilkosos, komor filmet/sorozatot nézünk, és keresnem kellett neki (nekünk) egy könnyű, csajos-romantikus alkotást.

Azanyjakrausz…

Egész egyszerűen tátott szájjal, leesett állal, megdöbbenve néztem, hogy a 2008-es filmben az akkoriban 57 éves Meg Ryan úgy néz(ett) ki, mint a saját szétplasztikázott nagyanyja. :-OOO :eeekkk:

(Bele se merek gondolni, hogy most, 10 évvel a film után hogyan néz ki…)

Amikor mosolygott, akkor volt a legijesztőbb, bonyek!

Mint Spéter Erzsébet, akit még életében mumifikáltak… :eeekkk:

Vagy még inkább, mint Jim Carrey, amikor rajta volt a „Maszk”… :jézusanyám:

Ezen én képtelen voltam átlépni: ahányszor csak kapott egy total plant Meg Ryan arca, kénytelen volna hangosan felnyögni a döbbenettől és az irtózattól. :-OOO

Sajnos, ezzel sikerült végül Katicámat is eltántorítani a filmtől „a fene vigyen el téged, most már én is csak azt nézem/látom, hogy milyen borzalmasan van plasztikázva!”, és végül egyedül gyűrtem le az egészet. (Köztünk legyen szólva: igazi büntetés volt. :-PPP)

Elhatároztam, hogy most egy pár hónapig szüneteltetem a „szerelmes-romantikus” filmeket. Inkább a horror, csessze meg, ott legalább egyértelműen tudom, hogy mi vár rám. :-PPP :-)))

Sacred Games s01 & Glacé s01 & La Mante s01

Erre mondják, hogy el vagyok kényeztetve. :-) Persze, ebben azért „munka” van: ergo, keresni kell ám a szemet, hogy találjon az ember. :sör:

Persze, nem panaszkodom, nem is dicsekszem: most nyerő szériám volt – csupa remek sorozattal hozott össze a sors.

(Sajnos, a magánéletben most rendesen el vagyok havazva, ezért hanyagoltam is a blogomat, de próbálok életjelet adni. És milyen szerencse, hogy erősen optimista, pozitív poszttal tudok jelentkezni. :sör: )

A három sorozat, amikről beszélni/írni szeretnék, a Netflix-nél :thumbsup: készült, és majdnem egy szinten van: merném mondani, hogy mindhárom 9/10-es. :sör:

De mivel van köztük kedvencem, és van, ami – minden pozitívuma, és objektív elismerése mellett – nem tetszett annyira, ezért dobok közéjük egy kis „szórást”.

Sacred Games s01

9,5/10

Egy indiai sorozat, bakker! A gyengém – és telibe is vert, bitangul. :sör: :thumbsup:

Sunny Deol iránti rajongásomat sosem rejtettem véka alá :respect: , és megmondom, nyilván erősen bejátszott a Sacred Games iránti elfogódottságomba az, hogy a sorozat főszereplője Saif Ali Khan kiköpött az ifjú, erőtől duzzadó, szikh Sunny Deol. :thumbsup:

De méltánytalan lennék, ha azt mondanám, hogy pusztán ez a „külső-belső hasonlóság” adta az okot, hogy felpontozzam a sorozatot: Saif Ali Khan saját jogán remek, és imádtam minden egyes jelenetét. :respect:

És… megmondom a frankót… szerintem nem is a Saif Ali Khan megformálta Sartaj Singh felügyelő a(z igazi) főszereplő, hanem a Ganesh Gaitondé-t alakító Nawazuddin Siddiqui. :sör:

A történet két szálon fut: egyik szálon Ganesh Gaitonde, a „nagymenő gangleader” meséli el felemelkedése és bukása történetét (a múltban) – a másik szálon pedig Sartaj nyomozza Gaitonde egy súlyos, fenyegető kijelentésének értelmét (a jelenben):

„- You have 25 days to save your city.

- Twenty-five days? What will happen in 25 days?

- Save your city, Mr. Sartaj.

- What will happen in 25 days?

- Everyone is going to die in 25 days. Only Trivedi will be safe.”

És mivel a történet Mumbai-ban játszódik, érthető, hogy tétje lett a mintegy 20 millió lakosú város végpusztulását jövendölő párbeszédnek…

Mondhatnám, hogy olyan, mint a „24” – de egyáltalán nem olyan :-P :-D attól eltekintve, hogy a „megjövendölt napokat” mindig visszaszámolják nekünk a képernyőn.

De rengeteg a flashback, amikor Gaitonde történetével foglalkozunk: őszintén szólva, eleinte ez zavart is engem rendesen („miért nem hajtjuk inkább azt, hogy megmentsük Mumbai-t a végpusztulástól?! :-OOO”), ám a végére kifejezetten megkedveltem, és nagyon érdekesnek találtam, ahogy megismerhetjük, hogy jutott el Gaitonde arra a pontra, hogy ezt a 25 napos „ultimátumot” elárulja Sartaj-nak. :sör:

A történet nagyon kemény: ne nagyon szeressen meg senkit az egyszeri néző – mert a következő pillanatban lehet, hogy elvágják a torkát, vagy homlokon lövik… :eeekkk:

A leszámolások, a vérontás, a vérfürdő mindennapos a filmben – a korrupt zsaruk a bűnözők csicskái, és simán eltaposnak bárkit, aki nem áll be a sorba (a borítékért…), és próbál tisztességes maradni.

Olyan, hogy rendőrök kiállnak egymásért?! Hogy rendőr rendőrnek a támasza, társa, segítője…?! Na ne röhögtess… :-OOO Esküszöm, egy-egy rendőr több „barátra” lel a frontvonal másik oldalán álló gengszterek között: mert azok legalább gerinces ellenségek. De amikor egyenruhás vágja a másik egyenruhás hátába a kést… az azért elég ocsmány.

Egyszerűen fel nem foghatom, hogy engedhettek ilyen filmet leforgatni az indiai hatóságok: itt kurvára nincs egy tisztességes ember sem a testületnél, illetve, csak elvétve, mint a fehér holló.

Ha antireklámot akartak a mumbai-ban lévő rendőriskoláknak, rendőrőrsöknek, rendőröknek, akkor klafa, mert összejött. :-P :-/

És persze megjelenik a színen egy igazi elmebeteg is, egy retardált állat, aki az emberek kínzásában, megcsonkításában leli élvezetét… A legkeményebb, legbrutálisabb jelenetek hozzá kapcsolódnak. No comment.

Gyomorszorítóan sötét, nyomasztóan izgalmas a Sacred Games első évadának 8 epizódja – és talán nem árulok el vele nagy titkot: a visszaszámlálás nem ér a végére a széria első etapjában.

Tudtam-sejtettem, hogy így lesz – de azért nem esett jól, megmondom. :-///

Ám kétség sem fér hozzá, hogy a következő évadnál is ott leszek: tudni akarom Gaitonde összes titkát, és látni akarom Sartaj magányos, rendíthetetlen harcát. :respect:

Bitang jó sorozat volt – nem ért véget, nem zárult le, csak befejeződött: de sebaj. Vár rám (ránk?!) még egy remek évad. Vagy talán több is… :sör:

Glacé s01

9/10

Hat részes francia sorozat: de nekem végig olyan volt, mintha egy sötét, zsigeri skandináv thriller-krimi elevenedne meg a szemem előtt. És ezt komoly bóknak szánom. :respect:

A Pireneusok hegyei között megbúvó pszichiátriai intézet közelében kivégeznek egy lovat – de valami elmebeteg módon… :-OOO

Az ügyre a rutinos Servaz parancsnokot (Charles Berling) rendelik ki a nagyvárosból, aki eleinte mindenáron le akarja rázni magáról ezt az egészet – ám hamarosan kiderül, hogy nem véletlenül esett a választás éppen őrá, és hogy a ló eszelős lemészárlása összefügg Servaz egy korábbi nyomozásával, amikor elfogta a pszichiátriai eset, sorozatgyilkos Hirtmann-t (Pascal Greggory), aki „véletlenül” pont abban az ominózus intézetben tölti napjait beszámíthatatlan, közveszélyes elmebetegként.

És pókként szövi a hálóját…

Eszelősen izgalmas, csonkolásos gyilkosságokkal, igazi ocsmány, elvetemülten aljas, régi bűnök fényre derülésével kikövezett macska-egér játék bontakozik ki, amiben komoly szerepet kap a helyi rendőrnő, Iréne Ziegler (Julia Piaton), és a pszichiátriai intézet egy fiatal pszichiátere, Diane (Nina Meurisse). :thumbsup:

A sorozat intrója messze a legjobb, leghátborzongatóbb mind közül: és a képben/képen benne van minden, és mindenki…

Piszok jó sorozat volt. Meglepően-megdöbbentően remek. :thumbsup: :respect:

(Értetlenül állok az imdb-s lepontozása előtt… :-PPP)

La Mante s01

8,5/10

Az az igazság: az első részben, az alaphelyzet megismerésénél egyértelművé vált számomra, hogy a sorozat legártatlanabb, legrosszabb helyzetben lévő főszereplője valami bitangul rá fog faragni a kibontakozó eseményekkel…

…és ez megalapozta tartózkodó ellenszenvemet. :-/

Jóslatom be is jött – de a végére mégis sikerült olyan helyzetbe lavírozni a főhőst, hogy… a fene vigye el: elégedett lettem a befejezéssel. :respect:

Francia sorozat ez is: Párizsban vagyunk, ahol a rendőrök szembesülnek azzal a ténnyel, hogy lett egy „copycat” sorozatgyilkosuk. A copycat egy 25 évvel korábban tevékenykedő sorozatgyilkos tetteit másolja, aki a „La Mante” becenevet kapta anno az újságíróktól.

„La Mante” a nyilvánosság számára halott: ám álnéven egy szigorúan őrzött, különlegesen veszélyes foglyoknak fenntartott létesítményben él, mint Jeanne Debner (Carole Bouquet).

Ez az „új” név nem a „Sáska” védelmét szolgálta-szolgálja, hanem családjáét, hogy nekik ne kelljen egy bélyeggel élni az életüket.

Ám a copycat felbukkanásakor „La Mante” felajánlja segítségét a rendőröknek, azzal a feltétellel, hogy csak a 25 éve nem látott fián keresztül hajlandó csak kommunikálni…

Így jutunk el Damien-hez (Fred Testot), és egy sorozatgyilkolással „fűszerezett”, gyomorszorító családi drámához, aminek egy-egy része után úgy kóvályogtunk a házban, mint egy sokkot kapott denevér…

És sokáig úgy látszik, hogy a történetet képtelenség lesz úgy vezetni, hogy ne a Sáska fián csattanjon az ostor…

…nem volt bizodalmam a készítőkhöz abban, hogy meg tudják ezt oldani úgy, hogy ne „bicegjen”, vagy inkább „sántítson” bármilyen más megoldás.

Mea culpa. Mea maxima culpa. :respect:

Mert „A Készítők” megoldották: méghozzá briliáns módon. :amazing:

Damien megjárja a Poklot (ahogy az egyszeri néző is…), mégis… Szóval: mégis. :respect:

Nagyon fájdalmas volt, nagyon sötét, Damien miatt egyfolytában fájt mindenem és rettegtem…

…de brutálisan jó sorozat lett ebből is, amit egyáltalán nem tettem le rossz szájízzel. Sőt. :thumbsup:

A Netflix és a franciák letették névjegyüket. :respect:

…és az indiaiak meg főleg. :thumbsup: