Guardians of the Galaxy Vol.3. – A galaxis őrzői vol.3.

 

Újra elügettem moziba… :-)

Úgy látszik, valami beakadhatott nálam. (Vagy most sorban jönnek azok a filmek, amiket a premier idején már látni akarok. :sör: )

Eddig nem voltam meggyőzve, de immár kijelenthetem: átszoktunk a balassagyarmati moziba – elsősorban azért mert közelebb van –, és nem bántam meg. (Pedig rosszul indult: volt egy… hm… „incidensünk” az első alkalommal… De túltettük magunkat rajta.)

Még szokom a helyet, de azt hiszem, simán lehet majd a kedvenc mozim, ha rendesen „belakjuk”. :sör:

Szóval, meséljek egy kicsit a filmről.

Szerintem ez volt a Marvel utolsó, epic dobása – hogy az „elmart” és a konkurenshez száműzött James Gunn még letehette az utolsó kártyalapját az asztalra. És az a lap történetesen éppen az adu ász. :respect:

GotG 3. csendes erővel „csattant”, ahogy lehívták… és az asztal körül mindenki elcsöndesedett, és némán meredt a az adu ászra, aminél nincs és nem is lesz erősebb lap a pakliban.

…és a végefőcím alatt, a zenét hallgatva – és a bónusz jelenetet várva… – az egyszeri néző végiggondolta az utat, amit a Guardians of the Galaxy végigjárt: és a szíve megtelt örömteli emlékekkel.

2014. – Guardians of the Galaxy

2017. – Guardians of the Galaxy Vol.2.

Mert csak a szépre emlékezünk – feledjük a Vol.2. ööööö… hm… „kevéssé sikerült mivoltát”, és csak az utolsó félóráját idézzük fel, ami szívbe mart… és fejet hajtunk a fosztogatók kérlelhetetlen, mégis hatalmas szívű vezére, Yondu előtt, aki apja helyett apja volt Peter-nek.

James Gunn a Vol.3.-ban mindent jóvá tett, amit – szerintem! – a Vol.2.-ben elcseszett.

100x jobbak lettek a kiválasztott zenék – oké, a No Sleep ’Til Brooklyn akkor is hasítana, ha a Vízipók Csodapók alatt szólna… de itt a Guardians Vol.3-ban szaggat, bakker…!!! :cool: :-)

…és amit a karakterekkel művel itt James Gunn… óóó… cseszd meg… :leborul:

…

Amikor először szólal meg a még kölyök Rocket, és vékony gyerekhangján annyit mond:

– Fáj!

…

…akkor egy kurva pillanatra megáll az ember szíve…

…és látjuk, ahogy a mocskos tetűláda gané, a magát mindenhatónak tartó űrmengele, egy kupac, alakítható húsként bánik vele – és nem veszi észre, hogy közben a lelkét is edzi, törhetetlen acéllá.

Rocket – a cinikus, szarkasztikus, fegyvermániás, lődühtől fűtött, öntörvényű zsoldos… szépen, lassan válik azzá… akivé mindig is válnia kellett.

– Peter, én nem futok tovább.

– A nevem Mordály. Mordály, a mosómedve.

Drax, a sudribunkó, a kőagyú hústorony, az érzéketlen tuskó, a folyton gyilkolni vágyó harci gép – hogy lehet neki is olyan gyönyörű lezárást adni, hogy a szív fájdul belé…

– Te nem azért születtél, hogy Pusztító legyél. Arra születtél, hogy Apa légy.

És közben szór egy csomó olyan klassz, egyáltalán nem tuskó, hanem friss és jópofa viccet, amiken a legjobban szórakoztam egész film alatt.

– Honnan a francból lehetett volna ezt tudni?!

 – Szerintem adja magát.

:-DDD

Cosmo… akiből… nem sokat néztem ki. Legfeljebb annyit, mint egy vicc, Lajkáról.

…aztán egyszer csak a fogát vicsorítva, harcra készen beugrik Kraglin és a szörnylény közé…

…majd a fájdalomtól eltorzult fejjel, mentális erejét a végletekig feszítve „tartja” a két űrhajót…

…

– Erős vagy! Bírod még! Hidd el, hogy meg tudod csinálni!

:respect:

Gamora pedig… aki végig nem érti, hogy miért kellene neki Petert szeretnie, és rohadtul idegesíti ez az egész téma.

Majd végignézi, ahogy Peter Rocket életéért küzd, és nem szól egy szót sem – de a szeméből kiolvashatjuk: „most már értem, hogy az a másik Gamora miért is szerethetett beléd”…

Adam Warlock is szépen, lassan változik: szuperhumán(?)ból a szemünk előtt változik át… humánussá. Majdnem emberré… de még nem azzá… aki szeretni akar és szeretni tanul.

– Miért mentettél meg?

 – Én vagyok Groot.

 – Azt mondja, hogy mindenkinek jár egy második esély.

…

James Gunnak is járt még egy esély, még egy lehetőség, hogy dobjon valami nagyot a Marvelnek: hogy lezárja az Őrzők történetét.

És tökéletesen élt ezzel a lehetőséggel – és mindent, a legjobbat hozta ki belőle. :megarespect:

(Tartok tőle – …nem vagyok egy DC-fan… :-P –, hogy a konkurenciánál nem tudja megismételni ezt az eszméletlenül magas minőséget. De ne legyen igazam. Hajrá, Mr. Gunn! :sör: )

_Nekem_ nem hiányzott a végső üzenet: „Star Lord még visszatér!” – mert szerintem Star Lord most egy békés kikötőbe ért. Ahol megpihen… és talán nem is vágyik arra, hogy visszatérjen.

Nekem jóleső az az érzés, hogy eljutott oda – ahova. Nem akarom onnan „mihamarabb/hamarosan visszarángatni”. Mint ahogy nem akarom Nebulát, Draxot, Gamorát és Mantist sem újra és újra akcióban – mert igenis néha nagyon jó az a tudat, ha egy Hős valahol, valahogy Révbe ér, Otthonra talál… és leteheti a fegyvert, abbahagyhatja a harcot.

Így volt jó. Így lett szép.

Pedig az egyik legsötétebb, legiszonyúbb előtörténetet ismerhettük meg, ami a pokol egy különlegesen gonosz bugyrából indul…

…de végül a napfényre jut.

– Kapitány!

…

Köszönöm ezt az Utazást, James Gunn. Köszönöm, hogy megismerhettem ezeket a Hősöket; hogy megismerhettem ezeket a Történeteket. És újra hallhattam, újra felfedezhettem ezeket a régi, nagyszerű Zenéket.

Ez a trilógia egy epikus megváltástörténet. Nincs hozzá fogható az egész Galaxisban.

:megarespect: :leborul: