Nem is tudom, hol kezdjem…
Kezdem azzal, hogy köszönetet mondok annak a gödöllői
moziban, a vasárnapi előadáson, a 14-15 sor közepén ülő illetőnek (és az egyre jobban
belelkesedő „enturázsának”… :suxxx: ), aki Drax minden egyes
tahó/tuskó/kőbunkó/tajparaszt beszólásán hangosan ordítva és óbégatva röhögött
percekig, mint a kanszamár a mezőn („HÁHÁHÁÁ-HÁHÁHÁ-HÁHÁ-HÁ!”), ami egy idő
után nem csak azért vált kellemetlenné, mert baromi idegesítő fejhangon
óbégatott hosszan, hogy a „_poént_”
követő 2-3 mondatot (esetleg választ és viszontválaszt) rohadtul nem lehetett
tőle hallani, hanem azért is, mert a tuskóság egy bizonyos szint után már nem
vicces, baszki!
Csak arra tudok gondolni, hogy vagy be volt szívva-italozva
az illető: akkor röhög ilyen ordenáré módon valaki a legkisebb „poénnak látszó tárgyon” is. :-PPP
Szóval, köszi, „s”-fejkém: legalább újra eszembe juttattad,
hogy miért is hagytam fel a rendszeres mozibajárással, és miért csak félévente
egyszer esek be egy-egy premierfilmre – pont az ilyen tuskó „nézőtársak” miatt.
:suxxxxx: :thumbsdown:
Amivel pedig folytatom, az az, hogy ijesztő számomra,
amikor annak a Sixx-nek a kritikájával kell (javarészt) egyetértenem, akit (még Snake korából…) igencsak
nem szívlelek.
„Ha választanom
kellene egy képregényfilmet, amiben nem szerepel Christian Bale, és amit örökre
eltennék magamnak emlékbe, az A galaxis őrzői lenne. Friss volt, formabontó,
nem a Marvel-filmektől megszokott, vicces eredettörténetet dolgozta be színes
képekbe, és (számomra) teljesen ismeretlen karakteret mutatott be úgy, hogy
kábé fél perc elteltével mindegyik érdekelt, és észre sem vettem, hogy az
önironikus, a gyerekek miatt nagyon pc-re vett humorú film két és fél órán át
tartott.
Na, a második rész
nem ilyen.”
Nos, igen: nekem is a legelső, legerősebb érzésem a
filmmel kapcsolatban: csalódás. :-///
Ennél én jóval többet vártam, nem csak a „repeat it, please!” megvalósulását. :-PPP
Tudod, amikor fészkelődsz a moziszéken, és azon agyalsz,
hogy elő kellene venni a telefonodat, hogy megnézd, hány óra van – mennyi telt már el a filmből –, akkor az azért jelent valami… csúnyát. :-///
Egy jó film alatt soha még csak eszembe se jut a
telefonom – vagy az, hogy nézzem, mennyi az idő: hogy mikor lesz már vége… :–///
És azért, ha egy 136 perces filmre azt mondom, hogy _számomra_ csak az utolsó 20 perc volt
értékelhető, érdemi és érdemes, akkor az előtte lévő 116 perc egy elég…
fájdalmasan túlnyújtott „előjáték”. :-////
Az aranyszínű, arrogáns, videojátékos idióták, mint „főellenség”
– számomra röhejesek voltak. :-PPP
És ami még ennél is rosszabb, hogy a film főtémája, Peter
és apja „egymásra találása”, még a lappangó titok ellenére is – piszokul lapos.
És unalmas. :-///
Ráadásul – bár én is egyre csak öregszem –, egyre jobban
idegesít, amikor régi, letűnt mozisztárok megjelenésével akarnak „feldobni” egy
filmet.
Amikor a 2009-es Star Trek-ben feltűnt Leonard
Nimoy, majdnem felordítottam örömömben. :-O :-)))
…de most, 2017-ben, amikor feltűnik a filmben a 66 éves Kurt Russell és a 71 éves Sylvester Stallone, hogy is mondjam
csak… nem önt el úgy a gyönyör, meg a boldogság. :-///
Sokan írják, hogy nekik Kurt Russell adta el/mentette meg a filmet. Hát, nekem nem. :-P
Ez a „dartvaderes”:
„én vagyok az apád, kövess a sötét
oldalra!” téma felmelegítése valahogy… nem adta az újszerűségnek és a
merészségnek azt az érzetét, amivel el akarták nekem sütni. Vagy nem is akarták
elsütni? Vagy csak nem nekem? Hanem a tizenizé korosztálynak?
Mindegy, hagyjuk. :-P
Térjünk át a pofára ejtett/parlagon hagyott/oldalvonalon
kívülre szorított karakterekre.
Drax-ra (David Bautista).
Sixx ezt írta:
„amikor netán mégis
van egy olyan jelenet, amiben a színészek az egyébként banális dialógusoknak
valami mélységet adnak (kösz, Kurt Russell és Michael Rooker), akkor jön az
egyik, leginkább csak a gyökér beszólások miatt tartott karakter (Mordály vagy
Drax), és szól egy olyat alpárit, hogy Adam Sandler sírva könyörög érte. A
gyerekek persze élvezik majd az olyan beszólást, hogy: „aztán majd ne csodálkozz,
ha a párnádra kuláznak”, és együtt röhögnek a szövegében az indexes
trollok minden alaptulajdonságát egyesítő Draxszal, de ez 12 éves kor
felett már nem biztos, hogy elég.”
„HÁHÁHÁÁ-HÁHÁHÁ-HÁHÁ-HÁ!”
Hát igen… és az érzésem az, hogy Mordály még hagyján, de Drax…
! Az a Drax, aki – számomra – elsősorban
brutális erő _volt_, aki családja
elpusztítása miatt nem fél senkitől és semmitől, és eszetlenül veti magát a
legvadabb, legkilátástalanabb harcokba – ahonnan emberfeletti erejének (és
társai önfeláldozásának!) köszönhetően mindig viszonylag épen kerül ki.
A Vol.2-ben Drax lett a beszólogatós tahó, a mucsai
tajparaszt, aki csak azért nem vágnak állandóan pofán a taplósága miatt, mert
egy benga állat: szóval, az igazi iskolai „bully” megtestesítője, aki a suliban
a legerősebb, ezért bátran szívat mindenkit – mert megteheti. :-PPPPPPP
Ez nyilván valami új trend Hollywoodban, hogy az „erőembereket”
(Kolosszus, Drax) hülyére kell
venni. Köszönöm szépen, csesszétek meg. :-PPPPP Nyilván nyamvadt nyüzügék írják
a forgatókönyveket, akik így élik ki a fusztrációjukat – és a hasonló nézőközönség
meg vevő erre. :-P
„HÁHÁHÁÁ-HÁHÁHÁ-HÁHÁ-HÁ!”
Ami még nagyon fájt: az a zene. :-PPP
Az első rész iszonyú sok király zenét sorakoztatott fel,
amik hatalmasat adtak/tettek hozzá az értékéhez! :respect:
Ebben a második részben… igazából két zenét ismertem fel
(Fox
on the Run, My Sweet Lord), pedig azt mondom, azért… fel szoktam ismerni
a régi, menő, király zenéket.
Lehet, hogy az USÁ-ban a Vol 2. zenei előadói is zúznak – de hogy idáig nem jutott el
slágerlistás – azaz gyakran játszott, ezért ismertté vált – szintre egyik sem,
az biztos. :-/
Szóval, nekem amolyan önigazolásnak tűnik, amikor ezt
olvasom:
„Gunn called the Awesome
Mix Vol. 2 "more diverse" than the first one, with
"some really incredibly famous songs and then some songs that people have
never heard."”
Nos, köszönöm szépen, hogy megismerhettem ezeket az
új/régi számokat.
Egy kivételével nem fogok emlékezni egyikre sem, annyira
lettek emlékezetesek. :-PPP
A legvégén meg az öt (ööööt!!!! cseszd meg, öt!!!)
bónuszjelenet a stáblista alatt: mi a büdös francnak…?!?! :-OOOOOO Lett volna _egy_, de az ütős, nem pedig _öt_!!!! :-PPPPP
Tudod mit, a következő rész játszódjon végig a stáblista
alatt! Milyen ötletes lenne már, nem…?!
:-PPPPPPPP
Nah, végére is értem a rossznak. Végre. :-PPP
Beszéljek kicsit a jóról: ami 7/10-re tornázta fel a
pozitívan elfogult értékelésemet, és nem hagytam az egészet 6/10-en, az
egyébként jól megérdemelt helyén. :-PPP
Yondu (Michael Rooker)
Baby Groot
Rocket Raccoon (on-set: Sean Gunn :sör: )
Nebula (Karen Gillan)
Kraglin (Sean Gunn)
Ők azok, akik tartották bennem a lelket az utolsó 20
percig: és akkor szerencsére a többiek is (végre valahára!) felnőttek hozzájuk.
:respect:
Sean Gunn
sokat tett eddig is ezért a filmért, méltatlanul hanyagoltam :meaculpa: de most,
remélhetőleg, előre fog lépni a „franchise” fontos(sá vált) karaktereinek
sorában.
Legtöbbet persze Yondu-ról
beszélhetnék… de beszéljen róla inkább a film zenéjéből az egyetlen számomra
emlékezetessé vált dal.
Cat Stevens – Father and Son
A fenti dal után nehéz megszólalni…
Talán összegezhetném a dolgokat.
Rendesen nagy csalódás a Guardians of the Galaxy Vol.2 – az első rész felmelegítése,
újrázása, a karakterek idiotizmus felé való túltolása nem igazán tudta
feltekerni az értékelésemet, a filmbéli konfliktusok meg totál hidegen hagytak.
:-PPP
Igazából arra gondolok – és ezt piszokul sajnálom –, hogy
míg az első rész szvsz kihagyhatatlan, addig a második simán skippelhető. :-///
És a legvégére még egy kihagyhatatlan
SPOILER!!!!
Muszáj elbúcsúznom viszont egy remek karaktertől, aki
majdnem egymaga mentette meg a filmet az enyészettől – de vele már többet nem
találkozunk…
Ám én sosem felejtelek el. :respect:
Yondu – Michael Rooker
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése