Bãhubali 2. – Baahubali 2: The Conclusion

Már napok óta ezen rágódok és nem vitt rá a lélek, hogy írjak róla…

Próbálok messzebbről indulni, mert különben túl nyersnek, túl profánnak tűnnék.

Tudjátok, hogy mennyire bejött az első rész, a Bãhubali – Baahubal: The Beginning. :amazing:

Odáig voltam érte, meg vissza. :leborul:

…és nagyon vártam a folytatást/befejezést.

Azt is tudjátok, hogy mennyire tisztelem és becsülöm a Christian Bale fémjelezte Batman szériát.

…és hogy mennyire fájt nekem a „The Dark Knight Rises”. :-(((

Mit is írtam anno a Sötét Lovagról?

„Én készséggel elismerem, hogy egyedi és különleges, igazi unikum a szuperhősös filmek kategóriájában – elismerem, és ez nem is esik nehezemre. :sör:

…de a stáblistát elnézve – a 165 perces, indiai filmekhez méltó játékidő végén –, nagyon keserű íz futotta el a számat… és ez a keserűség később sem enyhült. :-/

Hiába a film végi öt perc, ami próbálja (meg)szépíteni a dolgokat: de 160 perc tömény „alázás” és szenvedtetés után nekem ez a „befejezés-szépítés” hamis, talmi máz.

Mert nem, nem lehet öt perccel ellensúlyozni azt, amikor majd’ három órán keresztül az ember fejét a víz alá nyomják.

Ebben a filmben Batmant megtörték és meggyötörték testileg és lelkileg. Drámája és alázásának stációi a húsomba vágtak – és nekem kegyetlenül rosszul esett/esik az, hogy egy „_jó_ ember _jó_ tettei”, odaadása és önfeláldozása ilyen „jutalmat” érdemel…

Mert tudom, hogy ő önzetlenül és sem ellenszolgáltatást, sem jutalmat, sem elismerést nem várva tette azt, ami a helyes – de _nekem_ mégis fáj, hogy nem pusztán nem kapott tetteiért semmit, hanem még ki is semmizték… az otthonából, az egész életéből…”

…

Milyen érdekes, hogy épp azt hoztam fel vele kapcsolatba, hogy „indiai filmekhez mérhető játékidő” – és most egy indiai filmet állítok párhuzamba vele.

Talán már ki is találtátok: nem jött be annyira a Baahubali második része. :-///

Elsősorban Amarendra Baahubali sorsa-élete miatt.

Az első rész végén láthattuk, hogyan ért véget az élete – és a második rész 167 percéből kb. 140-en(!!!!!) keresztül elmesélik nekünk, hogyan jutott el odáig.

Nekem ez felért egy kanosszával, egy vesszőfutással: borzasztóan fájt az igazságérzetemnek, a szeretetemnek és a tiszteletemnek, hogy végignézhettem egy talpig becsületes, tisztességes, nyílt, egyenes és őszinte – az emberekben, az emberek tisztességében végtelenül megbízó, naiv ember bukását.

És hiába láttuk tisztességét, csorbítatlan egyenességét, emberségét, kedvességét és hősiességét – tudtuk, hogy mindez „mit sem ér” (természetesen idézőjelben!), mert úgyis meghal, feleségét állatként, 25 évre láncra vetik, gyermekét idegenek nevelik fel, és az általa mélyen szeretett és tisztelt dicső és büszke Mahismati királyságból egy ocsmány zsarnokság lesz…

Egy büntetéssel ért fel, hogy ezt végig kellett néznem – mert nem tudtam kívülállóként nézni, hanem átéltem és átéreztem benne mindent…

…és közben látni az ocsmány, zsigeri aljasságot, az érzelmi manipulálást, a jeges számítást, a gátlástalanságot, a törtetést, a hatalomvágyat, a másik megalázása, megkínzása, megölése fölött érzett undorító örömöt…

Ettől még egy kevésbé jóérzésű ember is elhányja magát.

A legvégén meg marad a „jóvátételre, az igazság helyreállítására” marad 25-27 perc…

Ez annyira fájdalmasan kevés, hogy arra nincs szó.

Nagyon elhibázottnak tartom ezt a koncepciót, hogy 140 perc „flashback” – és 25-27 perc „real time”.

És sajnos ez „csak” a legfontosabb fájdalmam volt a filmmel kapcsolatban – mert akadt több is. :-///

A csata- és harcjelenetek most is nagyon szépek és jól megkoreografáltak – de az első részbeli Kalakeya elleni csatát még csak meg sem tudják közelíteni.

A zenék és a táncos betétek javarészt felejthetőek, nem fülbemászóak, nem emlékezetesek.

Hogy mi tetszett benne?

A csata- és harcjelenetek a maguk szintjén azért egész jók voltak – a fantasy betétek-ötletek lenyűgöztek – és a CGI olyan elképesztő benne, hogy leszakítja az ember arcát. :thumbsup:

Baahubali története véget ért, kerekké vált.

Ám míg a The Beginnig-et többször is megnéztem – a The Conclusion-t (bár szintén hasonlóan terveztem) nem fogom. Elég volt egyszer belőle.

Mint ahogy a The Dark Knight Rises-ból és a Robin Hobb Látnok-ciklusából is bőven elég az egyszeri élmény.

Nyilván, ez jelent(het) jót is.

De én magam nem gondolom annak.

…