Hostiles

…amikor a végére értünk, azt mondtam Katicámnak: „Úgy tudom, két olyan western film van, amit az őslakos amerikai indiánok is elfogadnak és elismernek, mint igazán róluk szólót. Az egyik az 1970-es „Little Big Man – Kis nagy ember”, a másik az 1990-es „Dances with Wolves – Farkasokkal táncoló”. Azt hiszem, éppen most láttuk a harmadikat.” :respect:

…

Nem tudom, a fentiekben mennyire van igazam, vagy mennyire tévedek, de az biztosnak tűnik, hogy ez a mű nagyon komolyan szembenéz azzal, ahogy a fehérek elhódították hazájukat az indiánoktól.

Sötét és nyomasztó ez a mű: történnek benne borzalmas dolgok – de amikről „csak” beszélnek, az a legiszonyúbb.

Ahogyan, amilyen emberi mivoltából kifordult, elállatiasodott, bestiális tetteket követtek el egymás ellen fehérek és indiánok, az… szinte elviselhetetlen.

Mintha folyton egymást akarták volna alulmúlni, hogy ki az, aki még a másiknál is elvetemültebb…

…és eljutnak egy olyan szintre, amikor már nincs „jó és rossz”. Amikor már nincs „igaz ügy”.

Amikor már csak a lélektelen, nyers barbárság marad.

…és könyékig véresen, állatiasan üvöltve nem lehet a másikra mutogatni – hiába néz ki az is épp ugyanígy.

Ebbe a szörnyű mészárlásba csak egy dolog hozhatja el a megállást: az idő. Amikor az egymást gyilkoló felek megöregszenek, belefáradnak a vérontásba… és életútjukra visszanézve elkomorodva magukba szállnak azon, hogy miket követtek el.

Joseph Blocker kapitány (Christian Bale) már a leszerelés felé közeleg, amikor kap egy utolsó feladatot: a halálos beteg csejen főnököt, Sárga Sólymot (Wes Studi) és családját kell hazakísérnie ősei szent földjére, Montanába, hogy ott halhasson meg.

Blocker kapitány halálosan gyűlöli az indiánokat, és a katonaság alatt ott és úgy pusztította őket, ahogy csak tudta: és Sárga Sólymot gyilkosnak tartja, aki pedig a fehéreket pusztította irgalom nélkül.

Így csak a hadbírósággal való fenyegetés miatt hajlandó vonakodva elindulni a küldetésre.

Az út pedig hosszú és fáradságos, közben pedig bőven van idő felidézni a múltat: hogy ki-mit tett, és kinek is volt igaza… volt-e bárkinek is… ki a jobb ember, ki a rosszabb… vagy lehet-e egyáltalán különbséget tenni…

Döbbenetes, hogy milyen pillanatokat tartogat számunkra ez a film, milyen találkozásokat, milyen ráeszméléseket, milyen sorsfordulatokat… milyen befelé fordulásokat. :respect:

De mielőtt még valaki amolyan „melankolikus, köldöknézős, önmegvalósító road-trip”-ként gondolna a filmre: van benne harc… vagy inkább gyilkolás… is épp elég.

…és amikor az anya a tíz körmével „ássa” a sírt a karonülő csecsemőjének… azért megáll az ember szíve egy kósza pillanatra.

Wes Studi eddig is ikonikus volt számomra, mint „gonosz” indián (Isten bocsássa meg, azt hittem, már el is hunyt…), de most, 70 évesen eljátszotta saját megváltását: az Istenét és a békéjét kereső, megpihenni vágyó főnök karakterében. :respect:

Christian Bale meg… ha akarna se tudna rosszul játszani, esküszöm. :sör:

Rosamund Pike pedig… nem is tudom. Talán az a legjobb: ő a szív a filmben. A legerősebb karakter, aki a legiszonyúbb megpróbáltatások között is ember akar, és bír maradni. :leborul:

Nincs az a férfi, aki meg tudná azt tenni, mint ez a nő.

„If I did not have faith, what would I have?”

…

Olvastam a neten egy könnyű angol nyelvű fikázást :-P ami kárhoztatja ezt a fantasztikus mozit a befejezése miatt. Tudod, ilyenkor arra gondolok… mi a fenét akarsz még, ember?! Az EGÉSZ film a halálról, a vak gyűlöletről, az eszelős pusztításról, kibékíthetetlen ellentétekről… és embertelen bestialitásról szól. :-OOO

Miért baj az, ha a végén megcsillan egy kicsit a napfény? Miért baj az, hogy a végén úgy zárják le: ennek nem kell örökké így lennie? Hogy minden véren és halálon túl mégis van remény, hogy még/újra emberek lehetünk! Hogy meg lehet bocsátani és bocsánatot lehet nyerni! Hogy az, aki egész életében a legiszonyúbb halált osztogatta, lelkiismeret furdalás és szégyenérzet nélkül… talán még büszkeséggel is… eljuthat arra a pontra, hogy a halál ellenében mégis az életre szavaz?

Én nem tudom, és nem is fogom kárhoztatni ezért. :respect:

Semmi sem tisztán fekete és/vagy fehér. Emberek vagyunk valamennyien.

Emlékezetes, fájdalmas-félelmetes, ijesztő-megdöbbentő, és mégis… felemelő alkotás lett a „Hostiles”.

Ne nézze meg mindenki – de aki rászánja magát… annak hiszem, hogy feledhetetlen élmény lesz. :respect:

„- You believe in the Lord, Joseph?

- Yes, I do, Mrs. Quaid.”