2018. április 13., péntek

The Alienist s01 & Altered Carbon s01 & Mindhunter s01


Három sorozatot néztem végig… hm… ööö… ez így nem fedi a valóságot :-/.

Három sorozatot „fejeztem be” (inkább ez…) mostanában, és írok róluk egy rövidet (mivel három film is vár rivjúírásra, amiket már szeretnék „elengedni” a fejemből, ezért nem engedem bő lére ezt a posztot).


The Alienist s01



Nagyon sötét, nagyon nyomasztó, darabolós-kizsigerelős gyerekgyilkosságokkal – komolyan, néha konkrétan iszonyodtunk tőle. De, ha már belekezdtünk, muszáj végigtolni, mert ha az ember benne ragad abban, hogy nincs meg a gyilkos, akkor komolyan sérülhet a lelke, szvsz. (Persze csak annak, aki érzékeny az ilyesmire.)

Nekem sosem volt a kedvencem sem Daniel Brühl, sem Luke Evans, és Dakota Fanning miatt sem ültem le még film elé… :-P

Meglehet, eztán sem lesznek a kedvenceim, de azt, hogy elég jól eltalált volt a castingjuk, kénytelen vagyok elismerni. :sör:

Mindhárman pompásan hozták a rájuk bízott szerepeket, és remekül formálták meg a karaktereiket. :sör:

Ám a legfőbb, ami vitte előre a cselekményt – az a szövevényes történet, az iszonyú gyilkosságok, és a nyomasztó, fullasztó, taszító miliő.

Az első két-három rész után még az is felmerült bennem, hogy nem nézem tovább - mert ez borzalom... ez valami irtózatos. 

Ha van kedvetek alámerülni a mocsokban, ami az 1800-as évek végén tobzódott New York-ban, akkor mély levegő – és az Alienist a ti sorozatotok.

Elismerem: minden ellenérzésünk és iszonyodásunk ellenére mindketten úgy véljük – megérte végignézni. :sör:


Altered Carbon s01


Tetszett, nem volt rossz – de valahogy mégsem lett olyan átütő…

Igazából Chris Conner alakította Poe-ján, a The Raven Hotel AI-én (vagy MI-ján) kívül nem sikerült a szívembe zárni senkit.

Oké, elismerem, amikor a Matt Biedel megformálta Abuela testébe a „Día de los Muertos” ünnepén visszahozták a nagymamát… az valami nagyon horzsolós volt. :sör: :-)

Igazából gyönyörű nők (Martha Higareda, Kristin Lehman, Dichen Lachman), és elegáns, izmos férfiak (Joel Kinnaman, Will Yun Lee, James Purefoy) elég steril, távoli (távolságtartó), különleges világát láthattuk, amit ha néha mocsokba is rántanak, a hősök onnan is „szexin, izmosan és kihívóan” kerülnek elő.

Az ember nézi a virtuális kínzást, és a valós halálra élvező aberráltakat: és olyan szintű taszítást érez, hogy legszívesebben saját maga is fegyvert fogna, hogy az ilyen elvetemült bestiákat pusztítsa.

…ez lesz/lehet majdan a földi Pokol, amiben élvetegen fog fetrengeni a magával már kezdeni nem tudó, minden földi jó poharát már számtalanszor fenékig ürítő felső tízezer.

Ami a legijesztőbb benne: hogy hihető.

…de mégsem tudott úgy megfogni, hogy elégedetten csettintsek, és tízesre, vagy kilencesre értékeljem. Igazából, még nyolcasra sem. :-///

Steril profizmus volt: gyönyörű, szépséges nőkkel, férfias, kigyúrt pasikkal, egy idegenszerű, mű-világban.

Hiába a sok „beszélgetés” a régi, nagy szerelemmel, Falconerrel (Renée Elise Goldsberry), én mégsem éreztem a szívet, a lelket az egészben.

…és az életbe’ nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok: de a vége olyan meseszerűen alakult (minden Jó elnyerte jutalmát, és minden Rossz megbűnhődött), hogy az már… nem esett jól. Pedig szeretem a „happy end”-et – de ez már túl sok(k) volt nekem is. :-///

Már most biztos vagyok abban, hogy a rengeteg beleölt munka, és a fantasztikus látvány ellenére év végén nem emlegetem fel a legjobbak között… :shame:


Mindhunter s01


Hát igen… itt van a kutya elesve… :-///

Sajnos, nem bírtam az esendőségemmel :meaculpa: és a 10 részes sorozatot a 9-nél abbahagytam. :-///

Annyira felidegesítettem magam a kilencedik részen, ahogy a nyomozók feljelentgetik egymást, keresztbe tesznek egymásnak és szembefordulnak – ahelyett, hogy nyomnák a nyomozást a sorozatgyilkosok után –, hogy nem bírtam azóta sem rávenni magamat az évadzáróra.

Ilyen pedig még (hogy az évadzáró előtt(!!!) tegyek le egy sorozatot) még nem fordult elő a praxisomban… :-///

Nagyon bírtam pedig a három főszereplőt: Jonathan Groff, Holt McCallany, Anna Torv – de amikor szétszakadt köztük a kötelék, valami bennem is elszakadt.

Persze, még kibékülhetnek – de a kezdeti bizalom, őszinteség, és összetartás szerintem örökre kiveszik közülük.

Kár érte. Kár értem.

Ha nem pont _ide_ hegyezik ki a sorozat befejezését, hogy borul az egész csapat, szerintem nagy kedvencként emlegetném fel…

…így viszont elment tőle a kedvem, és rossz szájízzel hagytam abba.

Sajnálom. :-(((

1 megjegyzés:

  1. Szóval nem jött be a Lefty Brown... Nekem nagyon sok minden tetszett benne, különösen a főhős megformálása, de tény, hogy botlik néha a sztori, és a befejezés nem siekrült túl jóra. Kár, kihagyott ziccer.
    Ellenben láttam mostanság western-téren az Eltűntek-et (The Missing), és kimondottan tetszett. Vigyázat, van benne néhány, a nyugalom megzavarására alkalmas jelenet.

    VálaszTörlés