Elég vegyes felvágott, amiket mostanában végigtoltam.
Megnéztem (felfrissítettem) magamnak három régi Humphrey Bogart filmet – Casablanca,
To Have and Have Not, The African Queen –; rájöttem, hogy mennyi Woody Allen filmet nem is láttam még
:eeekkk: :shameonme: :-(((, és beszereztem közülük 20 db-ot (huszat, bakker…!
:-OOO ), és minden este megnézek egyet-egyet – Everything You Always Wanted to
Know About Sex; Play It Again, Sam; Love and Death; Everyone Says I Love You
(hogy ez mennyire tetszik! feltétel nélkül imádom! :-DDD ), közben kaszáltam a Jason Momoa, Stephen Lang fémjelezte Braven-t
:-PPP, és folytatólagosan nézem az Altered
Carbon-t, valamint a The Alienist
szériákat. :sör:
(Dago elvileg ilyenkor szokott agylobot kapni, amikor felsorolok
egy halom filmet, neki meg arra sincs ideje, hogy egy jót szell… ööö… hm… hogy
egy jót és szellemeset beszélgessen. ;-) :-))) Hát, így van ez, testvérem: ha
az embernek vegyes tüzelésű kazánja van, és nem akarja, hogy a családja reggelre
megfagyjon, úgy érdemes éjfél körülig fent lenni, és vigyázni a tüzet –
reggelre akkor is 18 fok körül van a házban… :-/ –, és ha már fent kell lennem,
akkor legalább „haszonnal” legyek fent, és bővítsem a szűkös filmélményeim
listáját, és pótoljam otromba lemaradásaimat. :sör: )
Ám most igazándiból csak a címben szereplő három filmről
szólnék bővebben.
Mute
Ez egy marha jó film. _Lehetne._
_Lehetett volna._ :-P :-/
De valahogy mégsem sikerül azzá válnia. :-S
A Moon és a Warcraft után új
forgatókönyvet írt és új filmet rendezett Duncan
Jones: de ez nem sikerült olyan elegánsra, művészire és utópisztikusra,
mint a Moon, és nem is próbált meg populáris, látványos és akciódús
lenni, mint a Warcraft.
Duncan Jones
szvsz próbálta magát „Netflix-re konszolidálni”, ami határozottan a minőség
rovására ment… Vagy, talán nem is annyira a „minőségre”, hanem a _„milyenségre”_.
Olyan valamilyen – mégis inkább semmilyen a Mute. Lehetne noir-osan sötét, titkokat
hordozó, fájdalmas és művészi – lehetne véres, izgalmas thriller – lehetne egy
futurisztikus krimi… de egyik sem jött össze. :-(
Hoztam is, meg nem is – adtam is, meg nem is. :-/
Egy kicsit ez, egy kicsit az, egy kicsit ilyen, egy
kicsit olyan – mindenfajta-féle, mégis (vagy épp ezért) nincs saját, markáns
karaktere.
Valójában, elvesztegetett potenciál. :-///
Miért nem volt (nagyobb…?) szerepe annak, hogy Leo (Alexander Skarsgård) amish? Ha már az,
ugye. :-P Ez egy fontos adalék volt (indulásnál, egész életet befolyásoló), de
menet közben… teljesen elfeledkezett róla mindenki. Akkor meg mi értelme volt
felvezetni?
Amikor Leo „beindul” a baldachinos ágy faragott oszlopával,
hogy utat törjön magának – és szembe találja magát Maksim legkeményebb,
legveszélyesebb testőrével, Gunther-rel (Ulf
Herman, aki igazából egy német pankrátor): miért nem láthatjuk kettejük küzdelmét,
ami a legígéretesebb összecsapás volt/lett volna mind közül. Egyszer csak
látjuk kiterülve a vesztest… :-PPP Egyszerre éreztem ezt átverésnek és csalódásnak.
:-(((
Maksim (Gilbert
Owuor) is úgy lett felskiccelve, mint egy vázlat. :-/ Úgy oda volt kenve, a
háttérbe, mint „big boss” (hja-ja, így, kisbetűvel… :-P), de igazából nem volt
neki se füle, se farka. :-/
Nem tudom, hogy Paul
Rudd-ban miért látnak egyesek mostanában többet, mint egy… hm… középszerű
komikust, aki. :-P Nem ő szerepelt most sem, hanem „A Bajusz”-a. :-P
Talán a pedofil szociopata Duck (Justin Theroux) volt a legélőbb karakter, de meglehet, hogy nem
neki kellett volna vinnie a filmet. :-P
Az pedig, hogy a cselekmény „elvileg” mittoménmikori
jövőben játszódik, elvileg _Berlinben_(!) bakker – az külön röhögséges. :-PPP
Semmi, de semmi nincs a filmben, ami berlini, vagy „németes”:
ez simán egy átlagos amcsi nagyváros szórakoztató negyede: hiába mondjuk rá,
hogy hattyú, ez akkor is csak egy kacsa. :-P
Szétszórt, szétesett… de lehet, hogy sosem volt egyben ez
a forgatókönyv, ez a film… megeshet, hogy Duncan Jones fejében ez nagyon egyben
volt (állítása szerint a Mute a „spirituális
sequel-je” a Moon-nak… :eeekkk: :-OOO igen, ugyanúgy négy betűből áll
mindkettő, és egyformán „m”-mel kezdődnek :-PPP ), ám az interpretálása
valahogy nem sikerült.
Igazából, túl sokat beszéltem már rajta: nem ér ennyit.
:-PPP
The Bachelors –
Az agglegények
Semmi újat, semmi frisset, semmi meglepőt nem tartogat.
Mégis kellemes és… egye fene, szerethető lett a
végeredmény. :sör:
Annyira utálom, amikor egy filmről azt mondják, hogy „nem
a történet számít, hanem az _Út_!” –
ilyenkor a fogamat szoktam csikorgatni, és elmorzsolok néhány káromkodást…
…de most kénytelen vagyok beismerni, hogy a The Bachelors tényleg ilyen film.
A történet kifutása már fényévekről látszik – mégis, _ahogy_ eljutunk oda, azt valahogy… jó
végignézni, végigélni. :sör:
Oké, nyilván sokat dob rajta, hogy J.K. Simmons az egyik főszereplő, de a másik főhős, a fiát
megformáló, általam sosem látott Josh
Wiggins is remekül játszik, azt el kell ismernem. :sör:
Ha amolyan szerethető, életigenlő, az újrakezdést
érdemesítő filmre vágytok, teljesen jó választás a The Bachelors. :sör:
Még két dolog, amit mindenképpen ki kell böknöm a film
kapcsán.
Az első: Jae Head.
A „The Blind Side” vagány, jópofa
kiskölke – amikor megláttam, leesett az állam. Bakker: ennyi idő eltelt…?!?!
:eeekkk:
A második: Harold
Perrineau
(Hogy az imdb miért tagadja el/le, hogy szerepelt a
filmben, az számomra rejtély… :-/// )
Az „Oz”, a „Lost”, a „Sons
of Anarchy” stb. szereplője… Őt is megláttam, és megint az hasított
belém, hogy mennyire telik az idő… :-/ :-P :-S
Na, mindegy, ezek egyéni apróságok: a film nem egy nagy
durranás – de kellemes időtöltés. :sör:
Las aventuras
de Tadeo Jones – Tad Jones csudálatos kalandjai
Most, hogy adják/adták a mozik a „Tadeo Jones
2: El secreto del Rey Midas – Tad, az utolsó felfedező” című filmet,
rákerestem az első részre, hogy felhozzam magam…
…és milyen jól tettem! :-D
Ez egy nagyon szerethető, jópofa karakterekkel, remek
poénokkal, csattanós beszólásokkal, mosolygásra késztető képi gegekkel,
érdekes, izgalmas történettel megáldott film – bevallottan Indiana Jones nyomdokán
jár, de végtelenül kedvesen, tribute-ozva, csöppet sem tenyérbe mászóan, vagy
ötlettelenül. :sör:
Megszámolni sem tudom, hányszor néztük már meg a
beszerzése óta a srácaimmal, de most sem találok benne hibát – hanem hátradőlök
és vigyorogva élvezem. :-)))
A magyar szinkronhangok nagyszerűek, pompásan eltaláltak –
nekem mindenesetre Galbenisz Tomasz
lett a kedvencem, mint Múmia. :-)))
Oké, Galbenisz
Tomasz kapcsán elfogult vagyok: nagyon szeretem a karakteres, jellegzetes
hangját, ha egy zsák krumplit szinkronizálna, azt is imádnám. :thumbsup: :-DDD
:sör:
Bátran nézzétek meg a Tad Jones első részét (2012) – ám a második epizód (2017)… ööö… :-///…
…abba is belekezdtem, néztem vagy 45-50 percet: és
döbbenettel kapcsoltam ki.
Olyan szánalmas, gyatra folytatása a sziporkázó, jópofa
és szerethető első résznek, hogy az fizikailag fáj. :-///
Ilyen az, amikor nem folytatnak valamit, szívvel-lélekkel,
hanem… megnyúznak elevenen. :-OOO
Ne is beszéljünk róla: lényeg, hogy Tad Jones első, csudálatos kalandja méltó a figyelemre – ki ne
hagyjátok botor módon, mint (majdnem…) én! :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése