2018. március 6., kedd

Kojot




Úristen… annyira fáj ez a film, hogy azt elmondani nem tudom…

…ennyi szemét, tetű, rohadék embert egy csomóban még nem láttam.

És a legjobban az fáj, mintha a gyomromban kést forgatnának… hogy ráismertem benne kis hazánk viszonyaira. Mert állat módra a pofámba üvöltött.

Zsigerien, gyűlölettel, agresszióval, mocskos aljassággal.


„Mi kell még nektek? Nincs elég? Már egy gazos kis föld is a tiétek kell legyen?”

Két tisztességes, karakteres, jellemes szereplő volt a Kojotban.

Attila (Orbán Levente), a gyergyószentmiklósi acélpenge, aki hiába nincstelen – ő az egyedüli, akinek az erkölcsisége, becsülete megkérdőjelezhetetlen. :respect:


„Ha ezt átléped, eltörlek.”

A másik pedig Döme, a farkaskutya, aki Misu bá’n (Bocsárszky Pál) kívül senkit nem ismer el gazdájának.


„Nem harap ez. Csak a szar embereket.”

Nem is véletlen, hogy a végén ők ketten egymásra találnak, és együtt indulnak tovább az úton.

Ezt gyönyörűnek találtam. :respect:

De méltánytalan lennék, ha nem emelnék ki még egy szereplőt, Lajost (Bocsárszky Attila) aki a maga megkérdőjelezhető moralitásával, sértően egyenes és szókimondó jellemével, egy régi vágású betyár alakját festi elénk – aki a betyárbecsületben hisz, és aszerint él: és ha nem is ér fel az fentebbi kettőhöz, még így is 100x többet ér, mint az összes többi filmbéli karakter, együttvéve. :respect:


„Hé! Oda kell baszni, ha az arcodba másznak!”

Az összes többi tetűláda egytől-egyig velejéig romlott rohadék: ha körbe nézel a kormányban és a körülöttük lebzselő oligarchák között, csupa ilyen trágya szemétládát látsz.

És itt most fehéren-feketén láthattuk, hogy milyen eszközökkel, milyen módszerekkel szereznek meg maguknak mindent, amit csak akarnak.


„Úgy csűritek-csavarjátok a törvényt, hogy a tiétek legyen minden!”


Még mindig remeg a gyomrom, esküszöm…

Talán feltűnt, hogy nem említettem a „jók” között a fiatal, hazaköltöző főhőspárt, Eszter (Dobra Mária) és Misi (Mészáros András).

Nos, igen.

Misi bankár, és a nyitójelenetben láthatjuk, ahogy enyhe, unott arcizomrándulással tesz tönkre egy családot: ez nálam már megalapozta a „szimpátiát”. :-PPP

Eleinte, amikor párszor összeverik, még némi elégedettség is eltöltött: „ezt a bepalizott, kisemmizett és földönfutóvá tett emberek miatt kapod, rohadék”…

…aztán meg, ahogy lassan kezdte elnyerni a szimpátiámat a kilátástalan harcával – azt a végére sikerült szembeköpnie.

Mert hiszem és vallom:

„Jobb állva meghalni, mint térden csúszva élni.”
Emiliano Zapata

A gyerekedre hivatkozva meghunyászkodsz és meghátrálsz? Hogyan fogsz majd a szemébe nézni? Mire fogod tanítani? Hogy jobb kussolni, jobb meghúzni magad, jobb lesütni a szemed és eltenni a pénzt…? Hogyan tudsz majd életed végéig tükörbe nézni? Anélkül, hogy le ne akard köpni a tükörképedet…?!

A csajod meg, baszki: pont megérdemlitek egymást. A gyáva, tolvaj bankár, meg a sunyi szarkavaró.

Már az elcseszett legelső pillanattól kezdve ellened dolgozott. Kétséget szított, hátramozdított, gáncsolt, visszahúzott – de amikor elment a hátad mögött az ellenséghez, és eladott szarért-húgyért… hát, azzal feltette a pontot az i-re.


Eleinte arra gondoltam, hogy csessze meg Kostyál Márk. Csessze meg, baszki. Mert azt üzeni, hogy adjuk fel, hogy hunyászkodjunk meg, hogy alázkodjunk meg, hogy lapítsunk és kussoljunk, különben bajunk esik…

Ez a jelenlegi kormányhatalom üzeni valamennyiünknek, szóval, egy film ne üzenjen már ilyet nekem! Vagy ha mégis, akkor csessze meg magát!!! :-OOO

…de aztán rájöttem: _nekem_ nem ezt üzente. Nekem azt üzente, hogy amíg nem takonyból van a gerincem, és fel tudom emelni a csákányt, a baltát, a szöghúzó kalapácsot, amíg lüktet a vérem – addig harcolni kell ezek ellen.

„Oda kell baszni, ha az arcodba másznak!”

„Ha ezt átléped, eltörlek!”

Ezt az üzenetet pedig köszönöm. :sör:


…és arra gondolok, hogy mennyire jó Attilának és Dömének, hogy a maguk uraként járják az utat. Nem kérnek kegyelemkenyeret, nem szorulnak senkire és semmire – tisztességük, becsületük folttalan és csorbíthatatlan. Örökre.


Mert nem alkusznak meg soha senkivel, semmiért. :megarespect:


A film zenéje meg olyan döbbenetesen ütős, és western hangulatú, hogy az ember sokszor csak borzong tőle. :thumbsup:

Nem az a film lesz a Kojot, amit néhanapján elővesz és újranéz az ember.

De az, hogy az ember lelkébe ég, az biztos…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése