2018. március 13., kedd

Annihilation – Expedíció & Moonlight – Holdfény & Jumanji: Welcome to the Jungle – Jumanji: Vár a dzsungel



Nyomasztó… fullasztó… elkeserítő…

Ezekkel a szavakkal tudnám leginkább jellemezni a fenti három filmélményemet. :-///


Annihilation – Expedíció


Vártam, mert azt terjesztették róla, hogy az idei év legjobb sci-fi-je lesz…

Valaki azt írta (persze, hogy lelkendezve, naná :-P) róla a neten, hogy olyan ez a film a 2010-es éveknek, mint az 1960-as éveknek a 2001: Űrodüsszeia… Köszi, haver – a 2001: Űrodüsszeia mélységéhez sosem tudtam felnőni, és valójában bambán bámultam magam elé (a majdnem tök üres moziban… és abból a kevés emberből is ment ki a film alatt egypár, akik nem nézték (bírták?) végig), amikor vége lett, és arra gondoltam: „ez meg mi a jó büdös franc volt…?!”.

Nem, ez nekem túl entellektüel, túl művészi, túl magas – túl… rohadtul unalmas. :-///

Nos, szvsz az Annihilation nem tör ilyen magasságokba (…mélységekbe…), de az én megítélésem szerint sokkal többet képzel magáról, mint amit valójában adni tud.

– be kell menni az ismeretlen bolygóra/szigetre/földrészre/országba/területre, ahonnan még senki nem jött vissza élve. Van ott valami… húúúú. Félelmetes. Pipa.
– bemennek a tudós csajok, akik egyben kőkemény géppisztolyosok is, az egyikük súlyos titkot rejteget. Asssztaaa! Pipa.
– rémszörnyek és szörnyrémek támadnak rájuk menten: óriás/mutáns/emberevő krokodil/gyík/majom/kígyó/medve/farkas/nyúl/kérész* (*= a nem kívánt törlendő!). Pipa.
– szépen fogy-fogyogat a csapat, ahogy a ölik-öldökölgetik őket a szörnyeteg/mutáns rémek. Kellemes halálsikolyok. Sötétből előugró, ócska horrorfilm klisék és „fordulatok”. Pipa.
– a súlyos titokra fény derül, és a csajok egymás ellen fordulnak. Naneee…! Pipa.
– nem kellett volna. De már késő. Monster inda House. Pipa.
– van, aki szépen megbolondul/feladja. Nanemááár… Pipa.
– az utsó megmarad, és eljut a várkapitány… izé… a főrémszörnyfészek elé, ahol szembenéz a főizével. Ezt aztán végképp nem hittem volna! (De. Eléggé.) Pipa.
– és a végén meg egy nagyon jól fejlett, igényesen bejáratott, a kelleténél már kicsivel többször látott _”fordulat”_. Te! Én hogy meglepődtem! Úgy lestem, hogy az ágyról leestem! (Nem. :-PPP ) Pipa.

Én meg értetlenül állok, hogy akkor ez most hogy… és miért…?! :-PPP

Ez az „Év sci-fi-je”?! Melyik évé…?!?! :-S :-/ :-P :gyagya:

1902-ben Georges Méliés leforgatta a „Le voyage dans la lune” című 13 perces mesterművét: abban az évben mondjuk tuti, hogy nem rúgott (volna) labdába az „Annihilation”. :-PPP

Valahogy úgy érzem, mint akinek az életéből elloptak két órát. :-PPP

Megyek is, és bejelentem a moziőrségen, mert ez a Netflix (Bright, Mute, Annihilation) már visszaesőnek számít. :-PPP


Moonlight – Holdfény


Igazi lélekromboló. :-((( Amikor látod, hogy egy kiskölyköt hogyan tesz tönkre a saját anyja, de annyira, hogy inkább alszik metró/gyorsvasút-megállókban, vagy a környék drogelosztó big bossánál, mint odahaza.

És hogy a droglord láthatóan/érezhetően többet tesz a kissrácért, mint az anyja valaha… :-///

Végtelenül megalázó. :-((( Amikor tinédzserként látod ezt a srácot a suliban, megvetve és számkivetve, saját lelkével és nemi identitásával küszködve – miközben az anyja drogosként elér a legaljára…
És amikor végre találkozik valakivel, aki egyedüliként megérti és megérinti – utána ez a személy veri össze (bully/haveri nyomás alatt, a suliban kiharcolt státusza „megvédéséért”), és miatta kerül végül javítóintézetbe. Az a fiú, aki korábban a légynek sem tudott ártani – csak egyszer visszaütött az ezernyi megaláztatás után…

Teljesen elkeserítő. :-((( Amikor felnőttként látod immár ezt a fiút: szénné gyúrva, smukkosan, macsón – de legbelül még mindig az a megalázott, kivetett, magára hagyott kisgyerek…
Újra találkozik azzal, aki egyszerre emelte a mennybe és lökte a sárba… és aki az egyedüli „érzelem” volt egész életében.


Basszus, az ember csak ül kukán a végefőcímnél, és úgy érzi magát, mint akit leforráztak. Mert láttad, hogy hogyan b*szódik el egy ember egész élete… amit már soha nem lehet „megjavítani”.

Örökre ott kushad, nyű és nyiszog benne az a megalázott, kivetett, magára hagyott kisgyerek.


Hogy fájt-e ez az egész? Igen, eléggé. :-(((


Jumanji: Welcome to the Jungle – Jumanji: Vár a dzsungel


Sosem volt nagy kedvencem a ’95-ös Jumanji – de Robin Williams (RIP) szerethetővé tette. :sör:

Ez a 2017-es… mégcsak nem is szerethető. :-PPP :-///

A Szikla izmos benne, Karen Gillan nagyon szép, Jack Black és Kevin Hart viccesek – de ez csak a rutin, a külsőség, ami marhára nem elég egy jó mozihoz.

Igazából azon morfondíroztam a végén, hogy… mi a büdös francnak forgatnak le ilyen filmeket…?!

Asszem pénzért, hja… Bobby Cannavale (akit mindig is jobb sorsra érdemesnek hittem) lehet, hogy eladta valamelyik családtagját is érte. :thumbsdown: :-PPP

Hát, ez mindent megmagyaráz. :-PPP

De legalább a CGI állatok pont olyan szaharok benne (húsz évvel később…), mint a régi Jumanji-ban. Ez a tribute azért szép volt tőlük, meg kell hagyni. :-DDD :-PPP :-///

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése