2017. szeptember 9., szombat

Jue di tao wang – Skiptrace – A zűrös páros & Tie dao fei hu – Railroad Tigers



Tribute to Jackie Chan


Jackie Chan idén töltötte be a 63. életévét – Isten éltesse erőben, egészségben még sokáig! :sör:

…én pedig most láttam életem legjobb Jackie Chan filmjét. :respect: :thumbsup:

Tudod, úgy van az, hogy mindig szerettem Jackie filmjeit: egyrészt lenyűgözött a harcművészeti tudása, másrészt meg végtelenül élveztem, hogy milyen vicces filmeket ki lehet hozni abból, hogy egy zseniális harcművész és társai harcolnak egymással – és _mindig, minden egyes alkalommal_ lenyűgözött a filmjei end creditjében bemutatott „így készült” összeállítás, ahol egyrészt rengeteget nevettem, másrészt egy-egy sérülés láttán elképedve hördültem-szisszentem fel. :megarespect:

Az ugye megvan mindenkinek, amikor Jackie Chan először (igazából) feltűnik a színen: egy Bruce Lee filmben… és megvan a sztori is, amit ő maga mesél el erről a „közös munkáról”? :-)



A tiszteletkör után azt hiszem rá is térhetek a főtémára – arra a két Jackie Chan filmre, amiket mostanában láttam. :sör:

…pedig a rettentő Kung Fu Yoga után nem is tudom, hogy mi marasztalt-vonzott az új Jackie filmek felé… :eeekkk:


Jue di tao wang – Skiptrace – A zűrös páros



Egy marha kellemes, retro/nosztalgikus emlékeket idéző Jackie-film: amikor még nagyokat lehetett röhögni az elvetemült poénjain, és az ön- és közveszélyes akcióin.

…és a legnagyobb megdöbbenésemre és örömömre erőlködés és izzadtság szag nélkül hozta a régi feelinget! :-)

Jópofa volt, orbitális viccekkel, kellemes hajszákkal és finom akciókkal – és Johnny Knoxville remek partner volt a mókázásban (mondjuk, kb. 100x jobb, mint Chris Tucker bármikor is lehet…).


Egész jó hangulatban tértem a film után nyugovóra, abban a biztos tudatban, hogy Jackie még most is tudja, és ha akarja, hozza azt, amit régen (ifjúként…) megalapozott. :sör:


…így ütöttem fel a következő új filmjét…

Railroad Tigers


…és a végén döbbenten meredtem a képernyőre: igazi „Jackie-s” volt ezt is, mégis… sokkal több annál, amit bármikor hozott. :sör: :respect:

Kína japán megszállása alatt a kínai állami vasútnál dolgozókból álló, szabad- és munkaidejükben :-) a japán megszállókat szívató és kirabló banda története egyszerre humoros, bátor és felemelő – ráadásul olyan szereplőgárdával, akiket véletlenül sem fogsz összetéveszteni egymással, annyira karakteresek valamennyien.

A filmbéli jellemfejlődés pedig egyesen fantasztikus: ahogy a „poénból” japánokat kirabló banda ráeszmél, hogy milyen kicsinyes, kisstílű is az ő „ténykedésük”, miközben a kínai katonák hazájuk minden egyes centiméterért élet-halál harcot folytatnak, és habozás nélkül dobják el az életüket – pusztán önzetlen, önfeláldozó, heroikus hazaszeretetből.

És a Ma Yuan (Jackie Chan) vezette kis csapat is úgy dönt, hogy ideje nekik is igazán tenni valamit, és a kínai katonaság által kétségbeesetten felrobbantani szándékozott vasúti híd elpusztítására indulnak: minden csibészségükkel, elszántságukkal, bajtársiasságukkal felfegyverkezve.


 Valami csoda, ahogy ez a film véget ér: képes megtartani az utolsó percig a „jackie-ségét”, és válik közben heroikussá. :repect:

Soha ilyet nem láttam még Jackie-től korábban. :leborul: Csak a kora előrehaladtával képes az ember ilyen bölcsen és okosan lavírozni humor és heroizmus között: és Jackie bölcsessége már megérett. :respect:

De ne gondoljátok, hogy közben a humora megkopott volna: én sírva, a térdemet csapkodva röhögtem, amikor betörnek a robbanószer-raktárba :-DDDDDD vagy amikor japán katonának öltözve eveznek a tavon, és szembejön egy igazi japán katonákkal tele csónak, akik beszélni akarnak velük – de ők meg egy mukkot sem beszélnek japánul. :-DDDDDD

…és képesek voltak bonyek, ezek az elvetemültek :-DDDD egy szeppukut/harakirit úgy bemutatni, hogy az ember tele szájjal röhög közben… :-DDD :shameonme: :-DDDDDD

És Jackie mellett mennyi remek karakter tűnik még fel, te jószagú…!

…az Óriás, a Kalapácsos Srác, a Mesterlövész…




Nem is tudom.

Amióta ennyi rengeteg film elérhető a világhálón, nem nagyon (a francokat „nem nagyon” – _egyáltalán nem_(!) ) nézek újra filmeket, hisz így se győzöm a lépést…

…de a Railroad Tigers-re tuti, hogy még egyszer be fogok fizetni. :respect:

Mert megéri a ráfordított időt. :thumbup:

Szerettem én is a Rendőrsztorit, az Istenek fegyverzetét, meg a Részeges karatemestert – de számomra a Railroad Tigers kiemelkedik a Jackie filmográfiából. :respect:

Ha van időtök és kedvetek, klikk még ide: hogy lássátok, milyen embernek ismerték meg Jackie-t a Stunt Team-jének tagjai… Megéri. :sör:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése