Tribute to Jackie Chan
Jackie Chan
idén töltötte be a 63. életévét – Isten éltesse erőben, egészségben még sokáig!
:sör:
…én pedig most láttam életem legjobb Jackie Chan filmjét. :respect: :thumbsup:
Tudod, úgy van az, hogy mindig szerettem Jackie filmjeit: egyrészt lenyűgözött a
harcművészeti tudása, másrészt meg végtelenül élveztem, hogy milyen vicces
filmeket ki lehet hozni abból, hogy egy zseniális harcművész és társai harcolnak
egymással – és _mindig, minden egyes
alkalommal_ lenyűgözött a filmjei end creditjében bemutatott „így készült”
összeállítás, ahol egyrészt rengeteget nevettem, másrészt egy-egy sérülés
láttán elképedve hördültem-szisszentem fel. :megarespect:
Az ugye megvan mindenkinek, amikor Jackie Chan először (igazából) feltűnik a színen: egy Bruce
Lee filmben… és megvan a sztori is, amit ő maga mesél el erről a „közös
munkáról”? :-)
A tiszteletkör után azt hiszem rá is térhetek a főtémára –
arra a két Jackie Chan filmre,
amiket mostanában láttam. :sör:
…pedig a rettentő Kung Fu Yoga után nem is tudom, hogy mi
marasztalt-vonzott az új Jackie filmek felé… :eeekkk:
Jue di tao wang
– Skiptrace – A zűrös páros
Egy marha kellemes, retro/nosztalgikus emlékeket idéző Jackie-film: amikor még nagyokat
lehetett röhögni az elvetemült poénjain, és az ön- és közveszélyes akcióin.
…és a legnagyobb megdöbbenésemre és örömömre erőlködés és
izzadtság szag nélkül hozta a régi feelinget! :-)
Jópofa volt, orbitális viccekkel, kellemes hajszákkal és
finom akciókkal – és Johnny Knoxville
remek partner volt a mókázásban (mondjuk, kb. 100x jobb, mint Chris
Tucker bármikor is lehet…).
Egész jó hangulatban tértem a film után nyugovóra, abban
a biztos tudatban, hogy Jackie még
most is tudja, és ha akarja, hozza azt, amit régen (ifjúként…) megalapozott.
:sör:
…így ütöttem fel a következő új filmjét…
Railroad Tigers
…és a végén döbbenten meredtem a képernyőre: igazi „Jackie-s” volt ezt is, mégis… sokkal
több annál, amit bármikor hozott. :sör: :respect:
Kína japán megszállása alatt a kínai állami vasútnál
dolgozókból álló, szabad- és munkaidejükben :-) a japán megszállókat szívató és kirabló banda
története egyszerre humoros, bátor és felemelő – ráadásul olyan
szereplőgárdával, akiket véletlenül sem fogsz összetéveszteni egymással,
annyira karakteresek valamennyien.
A filmbéli jellemfejlődés pedig egyesen fantasztikus:
ahogy a „poénból” japánokat kirabló banda ráeszmél, hogy milyen kicsinyes,
kisstílű is az ő „ténykedésük”, miközben a kínai katonák hazájuk minden egyes
centiméterért élet-halál harcot folytatnak, és habozás nélkül dobják el az
életüket – pusztán önzetlen, önfeláldozó, heroikus hazaszeretetből.
És a Ma Yuan (Jackie Chan) vezette kis csapat is úgy
dönt, hogy ideje nekik is igazán tenni valamit, és a kínai katonaság által
kétségbeesetten felrobbantani szándékozott vasúti híd elpusztítására indulnak:
minden csibészségükkel, elszántságukkal, bajtársiasságukkal felfegyverkezve.
Valami csoda, ahogy ez a film véget ér: képes megtartani
az utolsó percig a „jackie-ségét”, és
válik közben heroikussá. :repect:
Soha ilyet nem láttam még Jackie-től korábban. :leborul: Csak a kora előrehaladtával képes az
ember ilyen bölcsen és okosan lavírozni humor és heroizmus között: és Jackie bölcsessége már megérett.
:respect:
De ne gondoljátok, hogy közben a humora megkopott volna:
én sírva, a térdemet csapkodva röhögtem, amikor betörnek a robbanószer-raktárba
:-DDDDDD vagy amikor japán katonának öltözve eveznek a tavon, és szembejön egy
igazi japán katonákkal tele csónak, akik beszélni akarnak velük – de ők meg egy
mukkot sem beszélnek japánul. :-DDDDDD
…és képesek voltak bonyek, ezek az elvetemültek :-DDDD
egy szeppukut/harakirit úgy bemutatni, hogy az ember tele szájjal röhög közben…
:-DDD :shameonme: :-DDDDDD
És Jackie
mellett mennyi remek karakter tűnik még fel, te jószagú…!
…az Óriás, a Kalapácsos Srác, a Mesterlövész…
…
Nem is tudom.
Amióta ennyi rengeteg film elérhető a világhálón, nem
nagyon (a francokat „nem nagyon” – _egyáltalán
nem_(!) ) nézek újra filmeket, hisz így se győzöm a lépést…
…de a Railroad
Tigers-re tuti, hogy még egyszer be fogok fizetni. :respect:
Mert megéri a ráfordított időt. :thumbup:
Szerettem én is a Rendőrsztorit, az Istenek
fegyverzetét, meg a Részeges karatemestert – de számomra
a Railroad Tigers kiemelkedik a Jackie filmográfiából. :respect:
Ha van időtök és kedvetek, klikk még ide: hogy lássátok,
milyen embernek ismerték meg Jackie-t
a Stunt Team-jének tagjai… Megéri.
:sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése