2017. szeptember 16., szombat

„Elnézegetős”… „egynek elmegy”… „nem vészes”… „főzés közben nézős”…



Valahogy nagyon szerettem volna/szeretnék mostanában vmi jó sorozatba belebotlani.

Illetve, nem szimplán „jó”-ba, hanem – horzsolósba, bedarálóba, page turner-be, gépszíjasba!

Valami igazán ütősbe, ami magába szippant, beránt, megrág és mócsingként kiköp. :-)

Tudjátok, olyan, mint pölö a Trapped – Ófærð s01, vagy a Pustina s01, vagy a Dirk Gently’s Holistic Detective Agency s01, vagy a Lethal Weapon s01 & Legion s01. :respect: thumbsup: :sör:

De valahogy nem sikerül ilyeneket kifognom: vagy azért, mert nincsenek – vagy azért nem jól keresem… :-/

Úgy futólag felsorolnám, mikbe is csaptam bele mostanság reménnyel – hogy némiképp kiábrábdulva pattanjak le is róla menten…

Wilfred: már anno se nagyon kutyázott… izé… csigázott :-P ;-) fel a téma, de mostanság valaki egy nekem tetsző/engem érdeklő sorozat kapcsán hozta fel, hogy ez is olyan: ezért belevágtam.

Idegesítő – ez a véleményem róla. Ilyeneket pedig inkább nem erőltetnék, köszi. :-/


The Grinder: jópofa, elnézegetős – de nem görcsölnék rá egy-egy új részre, szóval, akkor meg minek töltsem vele az időmet…?! :-P


Limitless: az FBI/CIA/MTK/KFT/NASA/LEGO talál egy különleges képességűt, aki aztán… bla-bla-bla-bla… 12 egy tucat. Meg lehet nézni, nem fáj – node akkor is. :-P


Atypical: olyan dicséretcunamit kapott, hogy felkaptam a fejemet rá. És három rész után sem tudtam megmondani, hogy mi a jó benne – nekem inkább kínos volt és idegesítő. :-///


Comrade Detective: egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi akarna ez lenni. Mert paródiának nem paródia, kifigurázásnak nem kifigurázás – komolynak nem lehet venni, még vicc-szinten se, „újszerű” sorozatnak meg minden, csak nem „újszerű”. :-///

Halálra idegesített. :-PPP


A fentieket kukáztam: most jöjjenek azok, amik szvsz szintén zenészek – de (még…) nem tudtam elengedni a kezüket.

The Sinner: minden téren halálra idegesít. Idegrohamot kapok tőle. :-OOO Jessica Biel olyan ellenszenves és irritáló, hogy a fal adja a másikat (Emmy-t neki, mi?! :-PPP ), a férje egy halálra idegesítő csavinger, és Bill Pullman – akit még leginkább tudnék szeretni – halálra idegesít, ahogy lemegy kutyába a szadista/domina kurtizánjánál… Jessica Biel gyermekkori flashback-jei pedig olyan irritálóak és idegesítőek, dühítőek és ellenszenvesek, hogy legszívesebben ordítanék, vagy vonyítanék, valahányszor látom…!!! :-OOOO


…mégsem bírjuk még eldobni. És erőnek-erejével nézzük tovább, és csak egy éltet: mindössze nyolc részes az évad, ember! Annyit csak kibírunk valahogy…! :-S :-/ :gyagya:


Midnight, Texas: idegesítő, kisvárosi, kisstílű háziszörnyek dolgos/unalmas hétköznapjai.


Csak az angyalos-démonos suckerségem tart mellette, meg a remény, ami tudvalevőleg… ehhh… :-/// :-PPP
Most már csak az évadzáró van hátra: amit biztosan megnézek – ám alig hiszem, hogy visszamenőleg megváltaná az egész évadot. :-/


Tin Star: ha nem olvastam volna a sorozat rövid leírását, és nem várnék még nagyon komoly és nagyon durva dolgokat a folytatásban, az első rész után kaszáltam volna… :-OOO


Pedig nagyon bírom Tim Roth-ot, és Christopher Heyerdahl-t…

Oké, még egy (max. kettő) részt bevállalok, de ha nem „fordul a kocka”, akkor kuka. :-P


Szóval, ennyire nem voltam/vagyok mostanság szerencsés a sorozatokkal – pedig nagyon szeretném, hogy újra berántson valami.

Persze, azért ne a betonkeverő, ugye… :-P
:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése