Least Among Saints & Escape Plan – Szupercella

Least Among Saints

Egy nagyon szimpatikus, szerethető, hiteles film. :respect:

Az alapfelállás pedig valami nagyon… hm… „ismerősen egyvágányút” sejtetett – de a film (legnagyobb döbbenetemre) egyik kínálkozó „kipróbált és bevált” megoldásért sem nyúlt ki, hanem hozott egy olyan végkifejletet, amelyről merem azt állítani, hogy mindenféle hollywoodi klisé és sallang nélkül, a lehető legközelebb áll a valósághoz. :thumbsup:

De mi is az a kezdetben gyanús alapfelállás?

Poszt traumás stresszel leszerelt tengerészgyalogos Anthony (Martin Papazian) hazatér, és egyáltalán nem tud visszailleszkedni a társadalomba. Felesége, Jenny (Audrey Marie Anderson), elvált tőle, és távoltartási végzést is kért ellene.

Anthony még mindig szerelmes a feleségébe, de Jenny határozottan és következetesen elutasítja közeledését. Az eddig is szétcsúszott Anthony erre teljesen padlóra kerül, és már az öngyilkosságot fontolgatja…

Közben összeismerkedik a szomszédaival, a drogfüggő May-jel (Azura Skye), aki egyedül neveli… „neveli”?!... fiát, Wade-et (Tristan Lake Leabu).

Már az első pillanattól látszik, hogy a padlót fogott Anthony és a magára hagyott, elzárkózó Wade valahogy egymásra fognak találni, de ezt is sikerült úgy meghúzni a készítőknek, hogy az embernek elakadt a szava…

„Are you the father?”

Két perifériára szorult, magára hagyott ember története ez, akik – bár egyikük felnőtt, a másik meg gyerek – kölcsönösen segítik és támogatják, teszik újra egésszé egymást.

Történetük nem egy „lányregény”, nem egy kalandfilm, és nem is szivárványszínű, csodás álom.

Inkább azt mondanám, hogy a rögvalóság: ahol a törvény, a kormányszervek és a hivatalnokok inkább hátráltatják és akadályozzák a normális, emberhez méltó életet – miközben arra hivatkoznak, hogy pont a jólét miatt lettek létrehozva.

Sokszor fut át az emberen a film közben az a gondolat, hogy… szét kéne ezeket a bürokratákat tépni, ízekre kellene őket szaggatni, hivatalaikat porig égetni, helyüket sóval behinteni – és máris jobb lenne a világ. :-P

És nem is nagyon csóválnánk a fejünket, ha a főhősünk állig felfegyverkezve menne be „tárgyalni” hozzájuk… :-PPP

Ám a film nem akar ilyen üzenetet közvetíteni: az ex-tengerészgyalogos és a kisfiú saját hibáikat is elkövetik, azok következményeit elszenvedik – közben pedig vannak, akik kettejük barátságát támogatják, és vannak, akik akadályozzák.

Elképesztőnek találom, hogy felemelő tud lenni az is, amikor nem gépfegyver tűzzel, (jogos) haraggal és dühvel harcolja ki valaki az igazát, hanem fejet hajt, és képes az ő szabályaik szerint játszani: mert a lelke mélyén biztos abban, hogy a cél olyan fontos, hogy azért megéri így is küzdeni.

Az emberi helytállás, a kitűzött cél eléréséért néma elszántsággal, meg nem inogva, fel nem adva küzdés történetét mutatja be ez a film. Miközben két, már senkiben és semmiben nem bízó ember újra megtanul hinni és bízni. :respect:

 

Martin Papazian nem csak a film főszerepét játssza, de írta, és rendezőként is jegyzi ezt az alkotást.

És egyáltalán nem végzett rossz munkát. :sör:

Escape Plan – Szupercella

 

Nem is tudom…

Lelkesen üdvözöltem és szerettem a The Expendables-t, és nagyon régóta várok egy Stallone-Schwarzenegger közös filmre… de talán már túl régóta várok erre.

Amolyan kellemes „B”-filmes nyomulás, ami Sly és Schwarzi akciófilmeken szocializálódás, és az e fölött érzett nosztalgia nélkül azt hiszem, inkább „C”-movie lenne.

 Jim Caviezel, Vinnie Jones és Sam Neill alakításáról pedig el lehet mondani - hogy biodíszletnek is kevés volt az, amit nyújtottak. :-P

Nem annyira rossz, egyszer meg lehetett nézni – node egyszer mindent meg lehet nézni…

Remélem, tartogat még valami nekik való búcsút a filmipar, ami szépen zárja le a pályafutásukat – mert nagyon nem szeretném, ha olyan lecsúszott akciósztárokként ballagnának el, akik nem vették észre, mikor kellett volna emelt fővel abbahagyni.

 

Hogy ez semmi? Hogy ez így nem rivjú?

Csak az irántuk érzett pozitív elfogultságom miatt írtam egyáltalán a filmről. Ha nem róluk lenne szó, egy leütést nem vesztegettem volna erre az alkotásra. :-P

Amazing Grace – A szabadság himnusza & American Hustle – Amerikai botrány

Amazing Grace – A szabadság himnusza

„Amazing grace! How sweet the sound
That saved a wretch like me.
I once was lost, but now am found,
Was blind but now I see.”

Újra egy nagyhatású, a történelem egy nagy fordulópontját feldolgozó, remek film. :respect:

William Wilberforce 26 éven(!) keresztül tartó harcát mutatja be, amíg a rabszolgaság, a rabszolga kereskedelem és a rabszolgatartás ellen küzdött Nagy-Britannia parlamentjében.

1807-ben sikerült átvinni a rabszolga kereskedelmet megtiltó törvényt, majd 1833-ban, három nappal Wilberforce halála előtt, törvénybe iktatták a rabszolgaság intézményének betiltását.

Wilberforce 1826-ban, hanyatló egészségi állapota miatt visszavonult a politizálástól, de így is nyilvánvaló, hogy oroszlánrésze van/volt az 1833-as törvény létrejöttében.

Ioan Gruffudd alakítja William Wilberforce-ot, míg egyetemi évek alatt megismert barátját, a későbbi miniszterelnököt, William Pitt-et pedig Benedict Cumberbatch. :sör:

 

Nagyszerű angol színészek játszanak még a filmben: Albert Finney, Michael Gambon, Rufus Sewell formálják meg Wilberforce barátait, míg Ciarán Hinds és Toby Jones pedig az ellenségeit.

Szerencsére, ezt a 26 éves küzdelmet sikerül úgy ábrázolniuk a készítőknek, hogy az érdekes, izgalmas és… megrendítő. :respect:

Mindenképpen ki kell emelnem Albert Finney alakítását, aki John Newtont, a rabszolga kereskedő hajó kapitányából lett anglikán papot alakítja – aki az „Amazing Grace” című biblikus himnuszt írta, amit sokan nem pusztán vallásos éneknek, hanem Newton megbánt múltja fölötti vezeklésként, a rabszolgaság elleni dalnak tartják. Albert Finney súlyos, karcosan erős alakításával nagyon emlékezetes alakítást nyújt – talán az összes színész közül övé a legerősebb, legkarizmatikusabb alakítás. :respect:

- I can't even say the name of any of my ships without being back onboard them in my head. All I know is 20,000 slaves live with me in this little church. There's still blood on my hands.

- Will you help me, John?

- I can't help you. But do it, Wilber! Do it! Take them on! Blow their dirty, filthy ships out of the water!

The planters, sugar barons, Alderman "Sugar Cane", the Lord Mayor of London. Liverpool, Boston, Bristol, New York.  All their streets running with blood, dysentery, puke! You won't come away from those streets clean, Wilber. You'll get filthy with it, you'll dream it, see it in broad daylight.

But do it. For God's sake.

És természetesen nem feledkezhetek meg az Olaudah Equiano-t, a rabszolgából lett írót megformáló Youssou N’Dour-ról, aki nem is annyira a színészi játéka miatt, hanem az általa elmondott tények iszonyúsága okán lett és maradt emlékezetes…

Egy nagyszerű film, egy felemelő, humánus harcról. :mustsee:

American Hustle – Amerikai botrány

Két napja gondolkozok ezen a filmen…

…de egyszerűen nem tudok rájönni, hogy miért hypolják és sztárolják. :eeekkk:

Sem eszmei, erkölcsi mondanivalója nincs; a története se nem érdekes, se nem fordulatos; a színészi alakítások legjobb esetben haloványnak mondhatóak – ebből a „trendből” Jennifer Lawrence lóg ki, akinek minden megmozdulása döbbenetesen idegesítő és irritáló :-P.

És gratulálnék annak a castingosnak, aki 128-adjára Robert De Nirót választotta a maffiafőnök szerepére. :puke: Nagyon eredeti ötlet volt! Ki gondolta volna, hogy pont ő?! Zseniális! :-PPP

Christian Bale, Bradley Cooper és Amy Adams dolgos „jómunkásemberként” hozzák le a filmet – de ez édeskevés ahhoz, hogy valamiféle karizmát sugározzanak, szerethetőséget mutassanak, szimpátiát keltsenek.

Mondjuk, én már az alapfelállástól viszolyogtam. Mert félreértés ne essék: tudok és szoktam is negatív főhősöknek szurkolni, szorítani. De a Bale-Adams duó tevékenységét elnézve, ahogy kétségbeesett, csőd szélére került emberek utolsó filléreit csalják ki, az legalábbis undorított.

Ezek után pedig képtelen voltam szemernyi szimpátiát is érezni velük szemben… :-///

De a film ezt is szépen „elkeni”. Ebből éltek? Na és! Hány embert, családot, életet tettek tönkre? Kit érdekel! Szurkoljatok nekik! Hát ők a Jók! :-PPP

Ami pedig leginkább megijeszt ezzel a filmmel kapcsolatban, az pedig az üzenete.

Mert nem volt neki eszmei, erkölcsi mondanivalója, és nem volt érdekes története – de üzenete igen.

Az egyik mindjárt az, hogy a korrupció ellen küzdő FBI ügynök a „rossz”. De nem pusztán rossz, hanem ellenszenves és hülye is.

Bradley Cooper főnökét az FBI-nál kedvenc komikusunk, Louis C.K. alakítja – de úgy, mint a saját show-jaiban. És az ember arra gondol: „micsoda egy hülye már? és ez a főnök? milyen idióta egy cég az, aki egy ilyet tesz meg főnöknek?!”.

Egyszer Bradley Copper még össze is veri egy asztali telefonkészülékkel, amikor nagyon felidegesíti.

Teljesen hihető. Teljesen normális. Nyilván, ez a bevett szokás annál a sík hülyéket foglalkoztató, inkompetens idiótákat vezető posztra helyező, hülye FBI-nál… :-PPP

De nem elég, hogy az FBI a rossz: a korrupt politikusok, pedig mind a „jók”, akik a közösségért, a városukért dolgoznak, és azért hagyják magukat megkenni, hogy az embereknek jobb legyen.

És ebbe tenyerel bele az a hülye FBI!

Komolyan mondom, felháborító. Tényleg így mennek a dolgok odaát?! Szegény politikusok…

Még egy kisebb táska kenőpénzt sem tehetnek el békésen! Hát miféle ostoba, fordított Világ már ez?! Hát dolgoznak a Közért! A Közértért! Nem látjátok?! A kenőpénzt is a szegények között osztják szét, mint valami Nokiadobozos-Tömöttaktatáskás Robin Hoodok!

Ehhh… de beszélhetünk is ezeknek. Csúnya FBI! :-PPP

A film végén pedig teljesen hihető, és csöppet sem krokodilkönnyes, álságos nyavalygás, amikor azon vekeng a narráló szereplő, hogy milyen fájdalmas is neki, hogy éppen ő juttatta sittre a barát-politikusát, akivel annyira jóban volt. Jaj, jaj. Bizony. Ez azóta is nagyon fáj neki. Odabent. Legbelül.

Legalul.

:-PPP

El nem tudom képzelni, hogy esznek a népek ezen meglehetősen unalmas, de a morális és erkölcsi lesüllyedés piedesztálra emelése miatt inkább ijesztőnek kártékonynak nevezhető filmen. :-PPP

Black Sails s01e01 & True Detective – A törvény nevében s01e02

Kissé elhanyagoltam a blogot, mivel kis Családunk új(szülött :-) ) taggal bővült :-) kicsit mostanság mással voltam elfoglalva. :-) De most, hogy Máté Gergő jóllakottan alszik, és tegnap a röntgen kimutatta, hogy Dávid Zalán sem törte el a térdét a suliban, amikor az rohangálás közepette (amit ők „jégfogónak” neveznek…) eltanyált :-) „csupán” zúzódásai vannak, és beborogatott lábbal végre ő is elcsendesülten olvasgat, azt hiszem, újra itt az idő, hogy felvegyem a blogolás letett fonalát… :-)

Szóval, mit is sikerült nagy nehezen, két-háromszori nekifutásra végignéznem az elmúlt 10 napban…

A következő rivjúim elé legyen talán az a mottó: nem értem a népeket az internettón. :-PPP

Black Sails s01e01

„sokat és mást vártam”

„többet vártam”

„nem is vártam, minek még egy kalózos sorozat? nekem már a Karib-tenger is sok”

Ilyen félsoros-félmondatos fanyalgásokat olvastam róla.

Majd megnéztem – tetszett, és azon gondolkoztam el, hogy mi lett volna, ha én is „(el)várásokkal” ülök le elé.

Pl.: hogy miért nem olyan, mint gyermekkorom nagy kedvenc kalózos filmje a „Swashbuckler – Kalózok Jamaicában” Robert Shaw-val, és James Earl Jones-szal. :thumbsup:

Vagy miért nem olyan, mint a „Sandokan”, Kabir Bedivel…?! :yámbyánóóó: (Ne mondjátok, hogy ti nem játszottatok a Sandokan alatt „jámbjánósat” – késsel tigriskibelezős halálugrás, a fiatalabbak kedvéért… :-D – a napköziben?! :-)))

Miért nem olyan, mint a Roman Polanski és Walther Matthau fémjelezte zseniális „Pirates – Kalózok”, amit azóta sem vagyok képes felfogni, hogy miért nem folytattak, amikor ORDÍTOTT a folyatatásért…?! (Oké, ma már tudom, hogy nyilván a pénz miatt… a csuda vigye el… :-((( )

Esetleg miért nem olyan, mint a Pirates of the Caribbean, mert azt már olyan jól megszoktuk…?!

(A negyedik rész eszméletlen rossz volt, azt szögezzük le… :-PPP )

Lehet, hogy én vagyok a hülye, de valahogy… nem voltak prekoncepcióim. Leültem, hogy megnézek egy új, kalózos tévésorozatot, és kíváncsian vártam, hogy mit tesznek le elém az asztalra.

És nem, nem darált be a zúzóba, csonttal-porcogóval együtt, de határozottan kellemesnek és érdekesnek tűnt, amint felvázolták elém az alapszituációt – markáns karakterek, izgalmasan kialakuló konfliktushelyzet, szimpatikus főhős, veszélyes és fenyegető ellenség…

Lehet, hogy velem van a baj, hogy nem vártam mást, többet-jobbat, színesebbet-szagosabbat, szélesvásznúbbat, erre vagy arra jobban, vagy éppen kevésbé hasonlítót – de egyáltalán nem csalódtam. :sör:

Mondjuk, a Vexed után nem tudom, hogy kinek támadt az az elvetemült ötlete, hogy pont Toby Stephens-t válassza ki a Flint kapitány szerepére…  De marhára beletrafált. :sör:

Egyelőre John Silver (Luke Arnold) – aki itt még meg van rövidítve a „Long” előnévtől – karaktere az, aki jelen pillanatban inkább zavaró, és némileg… irritál. :-/

Nála viszont nagyságrendekkel erősebb a tizedannyi képernyőidőt kapó Vane kapitány, akit Zach McGowan személyesít meg – szinte sugárzik belőle a veszély. :sör:

Összességében: egy remek, teljesen rendben lévő kis pilotot kaptunk. :respect:

A magam részéről lelkesen várom a folytatást.

:armscross:

:-)

True Detective s01e02

„minőségi sorozat, igényes nézőknek”

„legalább nem az agyatlan tömegek sorozata lesz”

„fantasztikus, hibátlan”

Nos…

Mielőtt kétszer átpördülnénk a ló hossztengelye körül, hogy utána csukafejessel zúgjunk bele az út sarába – álljunk már meg egy baráti percre. Plz.

Nagyon szép és derék dolog ilyen szépen összezárni a sorokat, vállt-vállnak vetve, majd a szardíniás dobozba betagozódni, és magatokra hajtogatni a fedelet. Igazán felemelő, amikor az elfogult rajongók ilyen szépen kiállnak a rajongásuk tárgya mellett.

De a fedél becsukása közben még odavetni, hogy mindenki más, aki nem zárja magát egy dobozba veletek, az igénytelen és agyatlan… hááát, az már nem annyira méltó az elismerésre.

Mert az már valahol túl van a kultúrsznobizmus küszöbén. És rögtön pecsétes lesz tőle az oly annyira makulátlannak kikiáltott, emelkedetten igényes, minőségi nézői mundér. :-P

Kezdem azzal, hogy néztem én is: pedig nem ájultam be az asztal alá az első résztől.

Azaz: mivel nem vagyok „katasztrófaturista”, és nem töltöm az időmet olyannal, ami nem érdekel, vagy amit vacaknak találok – tehát csak bevonzott engem is a sorozat milliője. Ez egy jó pont. :sör:

A második rész pedig ismételten olyan volt, mint az első: voltak benne bitang jó pillanatok – és voltak benne hosszú, unalmas részek…

Matthew McConaughey (esküszöm, már fejből írom le a nevét, annyira belejöttem az elmúlt időszakban… :-) ) alakítása továbbra is iszonyú erős. :respect:

 

Ám kedvenc Woody seriffem… ööö… nyomozóm ;-) már korántsem hasít úgy. :-///

Hiába írtak neki egy gyönyörű, tökéletes testű, szemet gyönyörködtető szeretőt Alexandra Daddario alakításával, attól még számomra továbbra is szürke az ő szála – a családi drámázása meg kifejezetten irritál és az agyamra megy. :-/// Bár egyébként „agyatlan tömeg” lennék, vagy mi a szösz… :-PPP

A nyomozás továbbra is egyhelyben topog – de van helyette karakterdráma! Ezerrel!

Hja… :-///

Woody karakterének drámája teljesen hidegen hagy :-/// – Matthew-é érdekel, de már olyan szinten hypolják, hogy az már szinte fáj. :-S

Legközelebb majd az fog kiderülni róla, hogy tíz évig volt beépített zsaru úgy, hogy még ő maga sem tudott arról, hogy beépített, vagy, hogy egyáltalán zsaru! Annyira azonosult a szereppel! :-PPP

Oké, nagymenő, undercover zsaru volt, értjük, nem kell túlpakolni ezt a húzólovat.

A film vége meg nagyon oda volt rakva, el kell ismernem. :thumbsup:

Nekem még a szavam is elakadt – és nincs mese, nézni kell tovább. :sör:

De azért nem húzom a fejemre a konzervdoboz fedelét, nem ások lövészárkokat – és nem vagyok vak és süket a hibákra.

Csak szurkolok egy jó sorozatért. :sör:

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most

Kosztolányi Dezső

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most

Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
itt van neked az epe és a méz.
Ez itt a keserű s ez itt az édes,
ez a fekete és ez a fehér,
ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,
ez itt a méreg és ez a kenyér.
Tejet adok, de hozzá szörnyü vért is,
ölelni lágyan és birkózni kart,
és harcot is, hogy harcolj csakazértis,
a rózsa mellett ott legyen a kard.
Van még néhány elhányt és csonka holmi,
egy kis verőfény és egy-két kacaj,
viaskodó kedv, várat ostromolni,
és végezetre egy nagy, tompa jaj.
Iker ajándékot veszel örökbe,
oly ember-ízű és oly felemás,
de ember adta, nem telt néki többre,
eget ne vívj, mély kútakat ne áss.
Sötéten nyújtom ezeket tenéked,
s koldus apád most tétovázva áll,
mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,
és a baljában ott van a halál.

Gold Rush s04 & True Detective – A törvény nevében s01e01

Gold Rush s04

Nagyon keményen indul a Gold Rush negyedik évada – és rögtön a mélyvízbe vágtak minket.  :thumbsup:

Egy „behind the cameras”, és egy „looking for gold” epizóddal lett felvezetve az évad, és már akkor látszott, hogy sikerült megint olyat csavarni a formátumon, ami újra a képernyő elé szegezi az embert. :respect:

Todd Hoffman és csapata Guyanában keresi az aranyat – és önmagában az is megért volna egy (fél)évadot, amíg Perun és Chilén keresztül eljutottak Guyanáig.

Ám az, amikor az évad „tényleges” első epizódjában láthattuk, hogy hogyan vergődnek el(!) foggal és körömmel, míg a Jó Isten hathatós segítségével eljutnak a bánya területre, az elképesztően izgalmas volt. :respect:

 

És hogy miért pont Guyana? Mert Dél-Amerikában köbméterenként 48 dollár értékű arany van a földben – míg Alaszkában 8-16 dollárnyi… Ez azért, nem kis különbség.

Arról nem is szólva, hogy Guyanában az aranyon kívül rejt még mást is a föld… amit csak úgy, az aranykitermelés „melléktermékeként” lehet találni… És amit meglátva Todd embereinek elakadt a szava. :diamondsareforever:

Parker Schnabel elhagyta az otthonát jelentő nagyapai örökségét, az immár kitermelt Big Nugget bányát – és Klondike felé vette az útját.

 

Szerencsére, és végtelen örömömre Scrivener Creek tulajdonosa, Tony Beets, igazi mentorként vette a szárnyai alá Parkert. Hagyja, hogy döntéseket hozzon, nem szól bele a dolgába – de úgy tűnik, hogy mindig ott van mellette, amikor kell, és a tanácsai „aranyat érnek”. :-)

 

Nagyon bízom benne, hogy ez a kezdeti jó kapcsolat végig megmarad köztük a szezon során – legfeljebb „csak” erősödni fog. :thumbsup:

Egyelőre Dakota Fred Hurt és Dustin Hurt szála köt le legkevésbé… Sajnos, valami érthetetlen módon újra előjött bennem a „második évados” ellenszenv velük szemben. És egyelőre marhára nem érdekel, hogy mi van velük… :-/

Remélem, ez is változni/enyhülni fog az évad előrehaladtával.

Szóval, az új évad indítása baromi erős volt: nagyon kíváncsi vagyok, hogyan tovább?! :thumbsup:

True Detective – A törvény nevében s01e01

Nem véletlenül tettem a második helyre az agyonhypolt, egekbe dicsért, szénné blogolt új HBO sorozatot…

És elhatároztam (sóhajt), hogy én leszek az ördög ügyvédje.

Marha nehéz ez, mert alapvetően nekem is tetszett a nyitórész – de erősen eltúlzottnak vélem az ezt övező féktelen ajnározást.

Ne legyen igazam, és valóban olyan zseniális, zúzós-horzsolós stuff legyen belőle, amit mindenki állít…

De.

Én egyelőre nem ájultam be az asztal alá attól, amit láttam.

Sőt, kissé túlragozott, elnyújtott, olykor már-már unalmas, hosszadalmas előszónak éreztem a nyitóepizódot. Sokat ígért – keveset adott.

A két idősík közötti váltás sem dobott ezen sokat – bár el kell ismernem, hogy Matthew McConaughey két nagyon erős, nagyon eltérő karaktert hoz, amik határozottan érdekesek. :sör:

Ám talán épp ezért, hogy Matthew ilyen erősen van jelen, Woddy Harrelson karaktere határozottan „untermanná” szürkül mellette – ráadásul az ő karakterén nem is érződik az eltelt idő, ami miatt még szürkébbnek hat.

 

Olvastam, hogy sokan jobban kíváncsiak a két nyomozó közötti történet alakulására, mint a gyilkossági nyomozásra.

Ezt mondjuk nem is csodálom. :-P

Ugyanis elvetemült, rituális gyilkosságot ennyire „mellékesen” felvázolva, szinte csak „background”-ként használva, még soha egy krimiben sem láttam.

Persze, hogy a két nyomozó története jobban érdekel mindenkit: ha egyszer a készítőket sem igazán érdekli az elmebeteg gyilkosság.

Fölvázolták az agancsot, meg a szélcsapdákat, amolyan „húúú, de bakkeresen jó ötet!”-felkiáltással – aztán hagyták az egészet a francba… :-///

 

Lehet, hogy a nyitóepizód szándékosan lett epikus lassúságúra tervezve, és később (bizonnyal) felpörögnek az események.

Ám egyelőre én nem vagyok 100%-ig meggyőződve, hogy most aztán egy „hűdeüberdurva” és feledhetetlen filmtörténeti mérföldkővel állunk szemben.

Ellenben a magam részéről meggyőzhető vagyok, szóval: hajrá.

:sör:

Csak ne igyunk előre a medve bőrére…

Egyelőre nekem a Gold Rush nagyobb élmény volt.