The Escape Artist s01e01 & True Love (2012) – Igaz szerelem

Ujujujujujjj…

Belenyúltam a lecsóba, de nagyon…

…egy ijesztő, dermesztő, jeges-jégszilánkos lecsóba, ami megfagyasztotta bennem a vért.

És mégis azt mondom, hogy remek élmény volt – döbbenetes, és felkavaró élmény, de az.

:respect:

The Escape Artist s01e01

Azt hittem, hogy valami Houdini-sorozat lesz. Houdini emlékév van, készülnek róla a mozifilmek – gondoltam, az angolok meg készítettek róla egy sorozatot.

A bűvészeket meg csípem, úgyhogy: nosza, csapjunk bele!

Aha, bűvészes film… hja… :-///

Nos, ez egy igazi elmebeteg, perverz sorozatgyilkosról szóló sorozat, akit az általam nagyon csípett Tobby Kebbell alakít – meglehetős ijesztő hitelességgel…

„- We have a warrant to conduct a search of these premises!

- Come back after breakfast!

- Mr. Foyle!

- Af-ter break-fast!!!”

A másik, az „igazi” főszereplő pedig David Tennant, aki Anglia legsikeresebb ügyvédje, és természetesen (naná!), hogy Tobby Kebbell is nála köt ki.

Van egy remek „ügyvéd-mondás”, hogy:

„Because this is not a popularity contest, this is not a witch-hunt, this is a court of law, and in this country, when you're accused of a crime you are presumed to be innocent until proven guilty.”

…és naná, hogy kiderül mind a néző, mind az ügyvéd úr számára, hogy igen, lehet, hogy valakiről nem lehet bizonyítani, hogy bűnös – de azért még az.

Szerintem nagyon jól generálták a feszültséget, és végig izgalmas volt a történet menete – bááár… talán a feleséggel történteket kicsit „túlexponálták”, mert annak annyira „megágyaztak”, hogy kétség sem volt afelől, hogy mi fog vele történni.

:-/

Ettől még viszont kellően félelmetes volt…

Remek angol karakterszínészek alakítanak még a filmben: Sophie Okonedo (Mayday), Stephen Wight (Bluestone 42), Tony Gardner (Bluestone 42), Anton Lesser (Endeavour).

Mindenesetre úgy néz ki, hogy egy nagyon kemény négy részes minisorozat elé nézünk.

 

Illetve, valszeg csak én nézek, mert Kedvesem nem volt túlságosan elragadtatva az ötlettől, hogy továbbra is figyelemmel kísérjen egy ilyen… „borzalmat”. ;-)

True Love (2012) – Igaz szerelem

(Azért írom be, hogy 2012, mert ilyen címmel készült már jó pár film.)

 

Hááát… igen.

Egy ilyen címmel könnyen el tudom képzelni, hogy csalódott szerelmes párok pontozták le a béka se… alá a filmet. :-PPP

Mert beandalogtak a moziba, romantikára és szerelemre éhesen – és erre olyan nyers „ember gyötrést” kaptak premier plánban az arcukba, hogy valszeg azt csinálhatták, amit Kedvesem is, aki egy idő után felkelt, és otthagyta a filmet…

…és ilyen idegállapotban azonnal nekiugrik az ember az imdb-nek, hogy lehúzza a filmet a sárba.

Megértem.

De ha nincs az a prekoncepciónk, hogy „True Love” címmel mindenképpen nyálas-romantikus filmet lehet csak készíteni – és esetleg vetünk egy fél pillantást a film plakátjára(!), akkor mindjárt más alaphelyzetben ülünk le elé, és ha kibírjuk mi is a főhőseinket sújtó gyötrelmeket, és még akkor sem állunk fel a fotelből, amikor már úgy érezzük, hogy a torkunkon buggyan ki…

…akkor rájöhetünk, hogy ez egy marha jó, rendkívül hatásos film. :respect:

 

Oké, bevallom, akadt olyan pillanat, amikor nekem is sok(k) volt a gyötrelemből, és meglehetősen idegesen fakadtam ki – amiben közrejátszhatott az is, hogy egy nappal korábban láttuk a „The Escape Artist”-ot, ami szintén az emberi „lélek” sötét, undorító, ocsmány oldalát festette le… :-((( –, és azt mondtam, hogy tele van a tö… tökfödőm azzal, hogy állandóan csak a kegyetlenséget, a könyörtelenséget, az aljasságot tolják a pofámba, azzal a felkiáltással, hogy „ez művészet!”. :-PPP

Mert miről is szól ez a film?!

Az esküvő után a fiatal pár Kate (Ellen Hollman) és Jack (John Brotherton) egy-egy teljesen elszeparált szobában találja magát, és hamarosan rájönnek, hogy a másikuk is hasonló helyzetben van, és egy nagyon súlyos következményekkel járó kísérlet/párterápia kísérleti alanyai lettek.

 

A cellájukban olykor a saját életükből felvett filmeket játszanak le, majd kérdéseket kapnak, amire igennel, vagy nemmel válaszolhatnak.

És nagyon hamar kiderül, hogy a „kérdezz-felelek” nem éppen játék… valamint az is, hogy mennyi titkuk is van egymás előtt…

Az efféle kísérletek engem meglehetősen taszítanak, és az áldozatok tehetetlensége és kiszolgáltatottsága megőrjít… :-OOO

…ám itt sikerült úgy kavarni-szőnni a szálakat, hogy a végére úgy keltem fel a film elől, hogy…

…a fenébe is! Brutális volt, zsigeri, és kegyetlen… de mégis jó! :respect:

Utána pedig felkerekedtem, és visszacsalogattam a film elől „kertbe menekült” Kedvesemet is – akinél már kicsapta a biztosítékot a dolog –, és végignézettem vele a befejezést, mert tudtam, hogy az sikeresen oldja fel a gyomrában/gyomrunkban összecsomósodott ellenszenvet és undort.

 

És így is történt Vele is! :sör:

Nagyon kemény film – de érdemes a figyelemre. :respect: