Nem, a főcímben szereplő „Kesergés és vinnyogás” nem egy
film címe, hanem egy személyes kifakadás a dolgok jelen állása felett… :-///
Ám kezdjem a pozitívumokkal, mielőtt rátérek a… második
fázisra. :-P
The Blacklist
s01e02-e07
Én a magam egyvágányú, faékszerű részemről azt mondom,
hogy az egy buta film, ami:
ad1.) nem gondolkodtat el
ad2.) semmiféle feszültséget nem tartogat
ad3.) még csak nem is nem szórakoztat
ad4.) miután megnéztem, nyomban el is felejtem
Nos, a „The Blacklist”
nem pusztán _csak_ nem felel meg a
fenti kitételek egyikének sem, hanem _homlokegyenest_
az ellenkezője mindegyiknek.
Mert olyan baromi egyszerű Red és Liz kapcsolata? Mert
olyan nyilvánvalóan ordít, hogy Red miért ragaszkodik Lizhez? 100%-ig biztos
vagyok benne, hogy nagyon pofára fog esni mindenki az apa-lánya feltételezéssel…
Én a magam részéről már régen elvetettem ezt a vonalat.
Faékszerűen szimpla Liz és férje, Tom helyzete? Olyan
nyilvánvaló, hogy ki-kivel is van? Teljesen triviális, hogy ki-kinek dolgozik, kinek
mik az érdekei és a céljai? Ha valaki ilyet ki mer jelenteni… az ujujujujjj….
Vagy talán végtelenül fekete-fehér benne mindenki? A Jó
és a Rossz éles határral el van benne választva? Kristálytisztán látszik, hogy
ki fog megérdemelten elbukni, és ki fog jogosan győzedelmeskedni? A siker
mindig biztos, és az erkölcsi, valamint a morális tanulság egyértelmű?
Aki az e07 után ki mer ilyet jelenteni, az nyugodtan alapítson
egyházat. Vagy álljon a lemmingek élére, és irány a szirtfok… :-P
Az egyes epizódokat külön-külön érdekes, karakteres ügyek
és színészek töltik meg izgalommal és élettel: Tom Noonan (s04 - The Stewmaker), Robert Knepper (s05 - The
Courier), Robert Sean Leonard (s07 - Frederick Barnes).
Ám az átívelő szál (Red/Liz, Liz/Tom) folyamatos és
összefüggő történetté varázsolják a sorozatot, ami minden részre tartogat
valami fordulatot, valami kirakós darabkát, amitől részről-részre nő a feszültség,
és teljesedik a kép.
A James Spader
által életre keltett Red karaktere pedig olyan, aki hegyeket tudna megtartani a
vállán, vagy elhordani a hátán, ha kell. :respect:
Egyszerűen nem tudok betelni ezzel az arrogáns, cinikus,
öntörvényű főhőssel – aki olykor nagyon kiismerhetőnek tűnik… aztán megint
döbbenetesen kiismerhetetlen. Megint az ominózus hetedik résszel jönnék: a
befejezésnél csak ültem, és elképedve meredtem a képernyőre, és arra gondoltam…
„Ez meg mi volt…?!”… :-OOO
Nekem a sorozat minden egyes része felüdülés, egy igazi gyöngyszem
a filmvilági nihilben, amiben manapság érzem magam. :respect:
Talán csak annyit írnék a „rovására”, hogy Dembe és Luli
nem váltották be eddig a hozzájuk fűzött reményeimet, és csak „biodíszletként”
funkcionálnak… :-///
De a „The
Blacklist” ettől függetlenül egy remek sorozat, amit igazi élvezettel és
örömmel kísérek figyelemmel. :sör:
És most akkor térjünk rá a „Kesergés és vinnyogás” fázisra… :-///
Oké, az indiai, ázsiai, francia, valamint a
kisköltségvetésű, és a független filmek szeretete engem mindig is „különcként”
pozícionált – bár én jobb szeretek magamra „igényesként” gondolni. ;-)
Valamint az is ebbe az irányba mutatott, hogy milyen
szinten _nem_ jönnek be mainstream
alkotások, és blockbusterek…
De akkor is: egész egyszerűen elkeserít, hogy mennyire
nem láttam mostanában nekem
tetsző, bejövő, felderítő, emlékezetes, vagy egyszerűen csak remekül
szórakoztató filmet. :-(((
The Wolverine – hiába a legkúlabb
X-men karakter, nem sikerült ezzel sem dobni egy jót. Pedig nem vártam tőle
semmit, csak hogy szórakoztasson… Nem szórakoztam rajta. :-///
The Last Days on Mars – most már van
egy marsi zombifilm is. Hurrá… :-///
L’écume des Jours – Tajtékos napok –
én szeretem a francia filmeket, de ez kicsapta a biztosítékot… Bírtam vagy 30
percig… :-///
Man of Steel – nem. Nem, nem. Mondjuk,
számomra Superman a legérdektelenebb szuperhős mind közül. Ez is kapott vagy 30
percet tőlem. Nem élt vele…
Derült égből fasírt – a második rész
hájpja miatt veselkedtem neki. De éreztem én, hogy okkal hagytam ki eddig…
:-///
Gru 2 – már az egytől sem volt
elalélva, mint sokan mások. Ez meg méltó folytatás. Nem, nekem még a minyonok
sem adták el… :-///
…és nyugodtan idevehetjük a sorba a „The World’s End”, a „Revelation
Road 2.” és a „Jeon Woo Chi” alkotásokat is,
amikről pár szóban megemlékeztem… :-///
Ahogy sorjáztak a filmek, egyre jobban ment el a kedvem
az egésztől. :-///
Mert oké, hogy néha mellényúlok, vagy egy-egy műfajban
nem találok nekem tetszőt – de hogy zsinórban, minden bepróbált műfajjal
egyformán negatív élményem van… az azért fáj. :-///
Persze, lehet, hogy öregszem, és egyre háklisabb vagyok,
és egyre nehezebb megfelelni a „kényes, válogatós” ízlésemnek…
…de akár az is lehet, hogy egyre kevesebb az _igazán jó
film_. Amik valóban érdemesek és méltóak a figyelemre.
Oké, nem adom fel – kaptam baráti biztatást :sör: Justin!
–, és mindig van pár várólistás filmem, de az biztos, hogy most egy elég rossz
szériát fogtam ki.
És hogy ettől nem pörögtem rá sem a blogírásra, sem a
további filmek bepróbálásra. :-PPP
De majdcsak túl leszek ezen az időszakon. :ihopeso:
Mindenesetre, hogy egy kicsit megvigasztaljam magam :-) megrendeltem pár
dvd-t, hogy majd Karácsonykor Katicám és Dávid a fa alá tehessék nekem, én meg
majd jót örüljek. :-)
Ezekben a klasszikusokban nem lehet csalódni. :respect:
Én meg szeretek nosztalgiázni… :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése