…Dobozi Mihály… Szondi György… Zrínyi Miklós…
Döbbenet, hogy egy tajvani(!!!) film után magyar hősök,
magyar vértanúk jutnak az eszembe… akik mind azt vallották: „inkább halál, mint
szolgaság”.
…de mivel egy döbbenetesen jó, megindító és elgondolkoztató tajvani filmet láttam, olyat, amilyet
soha korábban – talán már nem is annyira meglepő. :respect:
Tudjátok, tegnap estig úgy tartottam, hogy a legjobb háborús
film, amit életemben láttam, az a 2004-es dél-koreai „Taegukgi hwinalrimyeo –
Brotherhood of War – Harcosok szövetsége”. :thumbsup:
Tegnap estig ez így is volt… De ma már a „Warriors of the Rainbow: Seediq Bale”
lépett fel a dobogó első fokára: nyugodt, súlyos és ellenállhatatlan erővel.
:respect:
Az is egészen elképesztő, hogy egy dupla részes, négy és fél
órás filmet úgy tudtam végignézni, hogy egy másodpercet nem untam és nem
tartottam feleslegesnek belőle – és a stáblista görgésénél is csak ültem,
néztem a képernyőt… és hallgattam a csodálatos tajvani harci dalokat… :amazing:
Nem is tudom, hogy kezdjem…
Talán ott, hogy vannak olyan büszke népek, nemzetek, akik
nem félnek attól vesztes csatáikat, elbukott harcaikat filmre vigyék: mert
vallják és hiszik – többek lesznek azzal, ha szembenéznek múltjukkal, és fejet
hajtanak módszeres kegyetlenséggel kiirtott őseik, és elbukott hőseik előtt.
:megarespect:
Ilyen alkotás volt a „Jin líng shí chai – The Flowers of War”
– és ilyen a „Warriors of the Rainbow:
Seediq Bale”.
(Hol van ilyenkor Kálomista
Gábor, akit a legbevállalósabb, legszabadabb, legőszintébb, legelismerésre
méltóbb magyar producernek tartok?!)
UPDATE: Ez már nem így van... :-///
UPDATE: Ez már nem így van... :-///
Hol vannak a magyar hősökről szóló filmek? Hogy méltán
emlékezhessünk meg nem alkuvásukra, büszkeségükre, hazaszeretetükre…
„Én csak Krisztustól
várok kegyelmet.” – üzente vissza Szondi
György Ali pasának…
…Dobozi Mihály… Szondi György… Zrínyi Miklós…
Egyébként nem hittem volna, hogy a „Seediq Bale” második része után így fogok érezni, nyilatkozni.
A film megtörtént eseményeket, Tajvan japán megszállását
mutatja be 1895-től 1930-ig, és az 1930-ban történt „wushe incidens” van a film középpontjában – amikor az őslakos
fejvadász törzsek összefognak, és bár tisztában vannak azzal, hogy nem
győzhetnek, sőt, valószínűleg ezután az irmagjukat is ki fogják írtani, mégis egy
öngyilkos lázadást indítanak.
A „wushe incidens”
-ről vannak korabeli fényképek a neten… én nem illesztek be ide egyet se, mert
gyomorforgató egytől-egyig.
Az első rész nyomasztó volt, aljassággal és fusztrációval
teli – és bár a végén szinte „felszabadítólag” hatott a vérfürdő, mégis… napok
kellettek ahhoz, hogy brutális kegyetlenségét „kipihenjem” és újult erővel – és
nem kevés félelemmel – vágjak bele a második részbe.
Nem kevés félelemmel, mert éreztem, hogy az első rész
katarzisát egy még kegyetlenebb, még irgalmatlanabb válaszcsapás fogja követni…
és erősen tartottam attól, hogy… lehet, azt már az én gyomrom sem fogja
bevenni.
Csak egyben tévedtem: bevette a gyomrom, és fel tudtam
fogni, el tudtam fogadni a klánok asszonyainak, gyermekeinek, harcosainak
döntését.
„Inkább halál, mint
szolgaság”
Fantasztikus tajvani színészek keltik életre a fejvadász
klánokat, egytől-egyig elképesztően hitelesek. :leborul:
De nekem mégis ki kell emelnem kettőt közülük: a lázadást
vezető Mona Rudaó-t megszemélyesítő,
karizmatikus és lehengerlő Lin Ching-Tai-t…
…és a kölyökcsapatot vezető Pawan Nawi-t alakító, ifjú Lin
Yuan-Jié-t.
A többiek is fantasztikusak, ezt ki kell hangsúlyoznom! Ám
mindenkit nem tudok felsorolni… így a számomra két legemlékezetesebbet emeltem
ki. :respect:
Elképesztően gyönyörű tájakon játszódik a film – komolyan
mondom, egyszer el kellene ide menni, és csak gyönyörködni, ámulni, eltelni
Tajvan szépségével…
…és a zene, a klánok harci dalai: először furcsán idegennek
hatottak, de az idő előrehaladtával egyre jobban tetszettek, míg a végére
csodálatosnak találtam, amikor felcsendült egy-egy ének. :respect:
Végül, de korántsem utolsó sorban szeretnék nagy-nagy
köszönetet mondani a magyar felirat készítőjének – aki a különös „.:i2k:.012” nevet viseli. :sör:
Nélküled nem lett volna meg nekem ez az élmény: nagyon
köszönöm a munkádat! :respect:
…és ne feledjük el mi sem Hőseinket, akikről lehetne
pontosan ilyen gyönyörű, felemelően fájdalmas, feledhetetlen filmet készíteni…
Dobozi Mihály
Szondi György
Zrínyi Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése