Nagy rajongója vagyok a McDonagh-fivérek
munkásságának – „mint az közismert”. ( ©
by Safranek ) :-).
Martin-tól a
2008-as „In Bruges”, míg John
Michael-től a 2011-es „The Guard – A guardista” voltak
nagyon emlékezetesek. :thumbsup: :respect:
(Mondjuk, több filmet nem is nagyon készítettek ;-), szóval…
maradjunk annyiban, hogy eddig mindig hatost dobtak. :sör: :cool: )
Szóval, meglehetős nagy elvárásokkal és izgatott
lelkesedéssel ültem le a „Seven Psychopaths” elé…
…és legnagyobb sajnálatomra nem sikerült igazi
elégedettséggel felkelnem előle. :-/
Igazából olyasmi a bajom, ami a „Django Unchained”-del
is.
Vannak benne bitang remek jelenetek, őrületesen nagy poénok,
eszméletlen jó szereplők, zseniális dialógusok… de valahogy nekem… nem állt
össze kerek egésszé, nem alkotott egy komplett, jól felépített történetet.
Végig ment a tűzijáték, kisebb-nagyobb petárdák/rakéták
durrantak el, az egyik színes a másik szagos, a harmadik zajos… de a végén
maradt bennem hiányérzet és fenntartás.
Marha nehéz ezt megfogalmazni, remélem, nem értitek félre,
hogy mit szeretnék mondani…
Nagyszerű alkotás volt, szvsz nem szabad kihagyni – de
valahogy… mégsem az igazi.
Meggyőződésem, hogy nem sikerült elérni az „In
Bruges”, de még a „The Guard – A guardista” szintjét
sem… És a hibának okát csak a forgatókönyv hibáiban/hiányosságaiban látom –
miközben maximálisan elismerem és szeretem a McDonagh-fivérek-et. :respect:
Sam Rockwell-t
eddig nem nagyon tartottam sokra, de most nagyszerű volt, és a film egyik
pillére. :respect:
Christopher Walken
lassan ikonjává válik a gengszterfilmeknek – egyzserűen zseniális, amit
színészi játékban hoz, pusztán csak a szemével és a mimikájával. :leborul:
Woody Harrelson
szintén zenész – igazi közveszélyes elmebeteg: szóval, olyan, amilyennek
szeretjük. :cool: :-D
Négyük közül talán a sodródó Colin Farrell a „leggyengébb”, de kell is egy ilyen szkeptikus, egy
ilyen földhöz közelebb álló karakter ebbe az elszállt négyesbe.
…mert a _hét_
pszichopata enyhe túlzás: a film posztere meg külön becsapós – Abbie Cornish és Olga Kurylenko igazi mellék-mellékszereplők,
közük a fősodorhoz vajmi kevés.
Tom Waits is
mellékszereplő, de ő legalább illik a pszichopata-krédóba – a csajok meg igazán
csak amolyan „díszítőelemek”… :-/ És még a „díszítésre” sincs igazán sok terük.
A gyönyörű Christine
Marzano legalább _díszít_ a
filmen… nem is kicsit. :-) Nem vagyok oda az ilyen vékonydongájú gizdákért… de
ő azért… ;-)
Apropos, ha már előjött Ms.
Marzano karaktere (mert hímsoviniszta disznóként előhoztam… :-)
), akkor muszáj megemlékeznem a jelenetbéli partneréről, a szerencsés :-)
Long Nguyen-ről, aki remekül hozta a
vietnami papot… és meg kell, hogy mondjam, amilyen befejezést rittyentett Christopher Walken az ő karakterének…
hát, az nem kicsit volt ütős. :respect:
Merengtem azon, hogy beidézek a film nagyszerű dialógusaiból
párat – de nem tudok választani, annyi volt. :respect:
Ezért csak Bonny,
a si-cu nyakában lévő biléta szövegét idézem be… :cool:
„BONNY 323-555-0163 RETURN TO CHARLES COSTELLO OR YOU WILL FUCKING DIE”
:-)
A fene se tudja… közben azon agyalok, hogy lehet, csak én
„kötekedek” és valójában a „vevő-egységgel” (velem) van a gond, a film pedig
tökéletes… nem tudom…
Nézzétek meg, és döntsétek el jól ti. ;-) :sör:
Oké, felveszem a listára :)
VálaszTörlésJustin
Már megint csak a csinos csaj miatt...?!
VálaszTörlés:-)
Nem mintha baj lenne, csak kérdezem... ;-)
:)
VálaszTörlésIlyen egyszerű lennék? :) Lehet...
De amúgy tényleg meghoztad a filmhez a kedvemet.
Justin