Robot & Frank – A robot és Frank

Mert azért nem nyúlok mindig mellé… :-) A Jó Isten kegyelme, a nagy számok törvénye… meg ilyesmi: kinek-kinek ízlése-vallása szerint. :sör: :-)

Kezdem azzal, hogy Frank Langellát utoljára a 2009-es Richard Matheson „Button, Button” című novellájából készült, Richard Kelly által forgatókönyvre írt és rendezett „The Box – A doboz” című filmben láttam. (Előtte pedig a „Frost/Nixon”-ban, ott sem volt kutya! :sör: )

Igen, ez az a Richard Kelly, aki írta és rendezte az általam nagyon nagyra tartott „Donnie Darko” és a „Southland Tales” című filmeket. :respect:

Ez a „The Box” olyan nagyhatású volt, hogy emlékszem, vagy két napig vitatkoztunk róla/miatta a Kedvesemmel, annyit agyaltunk a benne rejlő morális és erkölcsi dilemmán.

Frank Langella egy roncsolt arcú, ördögi alak alakított, aki megkísértette az embereket – ijesztő, hidegrázó volt pusztán a megjelenése is… és színészi játékra nem is igazán volt szüksége/lehetősége.

Itt a „Robot & Frank”-ben sokkal emberibb, emberközelibb karaktert hoz: és a film üzenete is olyan… hogy az ember legszívesebben a keblére ölelné.

Az is tetszik nekem, hogy mostanában újra szívesen, és értő kézzel mernek nyúlni a filmesek a robot-témához: nekem már az is nagyon bejött, amit a „Doomsday Book”-ban kihoztak a megvilágosodott robotból, és erre most, tessék, a „Robot & Frank” is remekül tudja és teszi a dolgát.

A Frank Langella által megformált főhős egy memóriazavarokkal küszködő, régi ékszertolvaj, aki vidéki magányában éli nyugdíjas napjait. Ennek fia, James Marsden (Enchanted, The Box) nem nagyon örül, mert apjának heti rendszerességű látogatása alkalmanként 10 órás autóútjába kerül, miközben a lánytestvér, Liv Tyler Türkmenisztánban és a világ más tájain végez karitatív szolgálatot.

A fiú már egy ideje szeretné, ha apját valaki napi rendszerességgel felügyelné, de Frank ennek ellenáll.

„- You're not sending me to that brain centre!

- It's not a brain centre, Dad! It's a place where they can help you.”

A fiú ezért döntést és egy robotot hoz, hogy legyen „valaki”, aki napi rendszerességgel apja után néz.

„- I don't need to be spoon-fed by some goddamn robot!

- Dad, it's not like that. It's new. It's more like a butler.

- You're going to leave me with this death machine?

- What's the problem? It's a robot.”

A Robot érkezése természetesen felrázza Frank-et és felbolygatja megszokott hétköznapjait. És mivel a Robot szeretné, ha a memóriazavarai leküzdésére találna magának valami elfoglaltságot, hobbit, ezért – miután a kertészkedést Frank határozottan elutasítja :-) – újra felelevenítik az elmúlt, dicső ékszertolvaj-éveket: ami tényleg beválik és lelkesítőleg hat.

Sőt, a Robot – mivel minden adatot mérlegel, és feladata Frank kizárólagos jól léte és egészségi állapota – még részt is vállal a „melóból” a maga furán jópofa módján. :-)

„- See that? A magnetic alarm that trips when the door opens. And there, a night-vision security camera. It's simple, but it's effective.

- Frank, you don't have any free activity time scheduled after sunset.

- What?”

:-)

Miközben alakul a Robot és Frank kapcsolata, figyelemmel kísérhetjük a Frank szívének nagyon kedves helyi nyomtatott könyvtár, és a könyvtárosnő, Susan Sarandon sorsának alakulását: amiben nem annyira a fikciót, hanem közeli, elkerülhetetlen és elszomorító jövőképet látok… :-(

De a film nem akarja azt a téves üzenetet közvetíteni felénk, miszerint „robotokkal mennyivel jobb is az élet, mint emberekkel” – legfeljebb csak azt, hogy a Robot bumfordi, szeretetre méltó, de programozott törődése és segítsége ráébreszthet embereket arra, hogy saját magunkban is megleljük ezt az érzést: és rájöjjünk, mennyire fontosak is lehetünk, vagyunk egymásnak.

Nagyon kedves, szívet melengető másfél órával ajándékozott meg ez a film: köszönet érte. :respect:

Az ilyen alkotások miatt érdemes filmrajongónak lenni…