The Good Wife – A férjem védelmében s01e17-e23

Nah, végigtoltuk az évadot… és _javarészt_ tetszett. :-)

Na, jó, ez a „javarészt” azért erős túlzás: _nagyon_ tetszett. Pont. :sör:

Csak az a problémám (mert miért ne kötnék bele, ugye… :-P), hogy véleményem szerint egy résszel tovább tartott, mint kellett volna…

A 22. epizód volt az évad csúcspontja, és miután azt megnéztük, nem is értettem, hogy miről fog szólni a 23.? Ezt hogyan fogják… egyáltalán kell-e?... überelni?

Nos, a 23. résszel meg is kaptam a választ: nem kell, ráadásul nem is lehet… :-/

A legvégén a cliff pedig, szvsz, minden volt, csak cliff nem… :-(

De nem szabad ebbe beleragadnom: 22 szinte tökéletes részt láthattunk, ahol nagyszerű színészi játékok keltettek életre remek, egyedi történeteket.

A korábban felsorolt remek szereplőgárda mellé menet közben egy újabb fantasztikus színésznő csatlakozott:

Elsbeth Tascioni szerepében a sziporkázó Carrie Preston. :thumbsup:

Amilyen két brutális – már elnézést a hasonlatért – láncos kutyája lett a Florick családnak Eli Gold és Elsbeth Tascioni személyében… hááát… ember legyen a talpán, aki szembe tud/mer szállni velük.

Az ilyen ügyvédekre mondja azt az ember, hogy ezerszer inkább velem legyenek, mint ellenem. :thumbsup:

És amikor úgy látszik, hogy külső ellenség már nem tud kárt tenni a családban… veszni látszik az eddig erősnek tűnő bástya.

A magam részéről most egy kicsit telítődtem a The Good Wife történetével, de Kedvesem már tegnap este azon háborgott, hogy „és mikor nézzük a folytatást?!”… :-)

Én is kíváncsi vagyok rá, szó se róla… de most jól esne egy kis szusszanás a darában… :-S

Összegezve, remek évadot láthattunk: jó szívvel ajánlom mindenkinek. :thumbsup:

The Good Wife – A férjem védelmében s01e04-e16

Aztaviharbaborult… :thumbsup:

Berántott bennünket a gépszíj, mint az atomállat.

Esküszöm, ilyenre utoljára a The Shield volt képes, hogy úgy berántson, hogy darálva kelljen nézni egymás után a részeket…

…egyszerűen nem tudjuk abbahagyni: izgalmas, érdekes, fordulatos – _minden egyes epizódja!_ :amazing:

Tökéletes arányban hoznak minden részbe egy-egy újabb előrelépést a főszálban is.

Komolyan mondom, elképesztő, hogy milyen kiforrott és hibátlan alkotás. :respect:

Nem tudom… elképedten állok előtte… és alig találok szavakat…

Ezt a sorozatot hagytam (volna) ki a kiforrott és dédelgetett hímsovinizmusom miatt… :-S :idiot:

Minden színész tökéletes és nagyszerű a rábízott szerepben: mindegyikük hús-vér figura.

Nem tudom, hogy „patikamérlegen” mérték-e ki, hogy ki-milyen legyen… de az, hogy a végeredmény tökéletes, teljesen hihető és erőlködésmentes, az egyértelmű. :thumbsup:

És végre belépett a színre az a szereplő, akiről Caldwell nagyon sok jót mesélt: a nagyszerű Alan Cumming (Goldeneye, Tin Man) megformálta Eli Gold, aki az első megjelenésétől kezdve horzsol, de nagyon durván… :megarespect:

Képtelenség ebből a sorozatból esténként egy-egy részt nézni meg: kettő-háromnál nem lehet alább adni, és az ember utána is erőnek erejével kell, hogy kényszerítse magát arra, hogy hagyja abba, és ne nyomja rögtön a következőt… :-)

Hja, és ha nem derült volna ki eddig: nem csak én csavarodtam rá ennyire, hanem a Kedvesem is… :-)

Szóval, simán „asszonnyalnézős”-kategória. :thumbsup:

Nem tudom, hogy meddig lehet tartani ezt az elképesztően magas színvonalat… de tizenhat részen keresztül eddig sikerült… és én nagyon bízok Michelle és Robert King-ben. :respect:

Ha eddig skippeltétek ezt a sorozatot ti is: hát éppen ideje elővenni és bepótolni… :-)

Caldwell barátom.

:sör:

Comme un Chef – Én, a séf & The Avengers – Bosszúállók

Comme un Chef – Én, a séf

Nem tudom… szerintem Gordon Ramsay „Hell’s Kitchen”-jénél kezdte el valamelyik… nagytudású :-P a „chef”-„főnöknek” való fordítását.

…de roppantmód örülök :neeem: hogy ez meghonosodni látszik a magyar filmfordításokban. :roots:

A „Comme un Chef”-ben is következetesen és folyamatosan „főnöközgetnek”, és már csak arra lennék kíváncsi, hogy akkor a film címét miért hagytátok meg „séf”-nek? :sötétek:

Tán’ az „Én, a főnök” mégsem fedte volna olyan jól le a film történetét? Hova lett az a nagy következetesség?! :-P

Ehhh… :thumbsdown:

A sztori kedves, kellemes, nem túl eredeti: fiatal feltörekvő szakács, aki isteníti az idősebbet – idősebb, nagymenő szakács, aki már kissé megcsömörlött, és alkotói válságban van – gonosz, ellenszenves igazgató, aki ki akarja túrni az étterméből az idősebbet és az általa képviselt hagyományos konyhát.

A fiatal lelkesen, de mégis újszerű gondolkodással csatlakozik be az idősebb mellé, és kezdeti súrlódások után közösen veszik az akadályt, és győzik le/meg a rosszindulatú igazgatót, miközben mindkettejük zaklatott magánélete is révbe ér.

Szétspoilereztem? Nem volt nehéz.

Hogy úgy mondjam… :-/

Nem törte magát rommá a forgatókönyvíró/rendező Daniel Cohen, hogy valami eredetit vigyen a filmbe… :-S

De ami mégis jó benne, és amiért megéri az Michaël Youn, aki Jacky Bonnot, a fiatal, feltörekvő szakácsot alakítja. :sör: Néhány igazán jót röhögtem a beszólásain... :-)

Remek szövegeket kap, és a helyzetkomikumban is lubickol – Jean Reno, aki Alexandre Lagarde-ot, az idősebb menő séfet formálja meg, szinte csak unterman szerepre van kárhoztatva mellette.

Valamint van egy vidám kis villanása Santiago Segurának is, ami rövid, de jópofa... :-)

Egy könnyű kis nyári vígjáték lett belőle, ami nem tudja, de nem is akarja megváltani a világot, és a „Ratatouille – L’ecsó” nyomdokán járva, nem rajzfilmfigurákkal, hanem színészekkel mutatja be a konyhaművészet világát.

The Avengers – Bosszúállók

Ami igazán megijeszt engem, az az imdb értékelés… 8,6… :jesszusmáriaszűzanyám:

Erre?! De hát… miért, könyörgöm?!?! :eeekkk:

Amikor már nagyon tele volt a tö… tö… törzskezdetig érő horgászós gumicsizmám, megnéztem az órámat: 96 perc telt el filmből! Bő másfél óra! És nem történt az ég adta világon semmi… :istenkém:

Nem kellett pedig ide hosszú eredettörténet: minden karakter kapott már egy-két egész estés filmet, nem mondhatják, hogy nem volt megalapozva!

Erre 96 percet vakaróztunk azon, hogy ki-kivel, meg hogyan…

Aztán viszont beindult a zúzás: egy-az-egyben úgy, mint egy random Transformers filmben! :hurrá:

Hogy ez mennyire jó és egyedi volt…! :neeem:

A film stáblistájánál még mindig dermedt, üveges szemekkel meredtem előre, és nem hittem el, hogy jó filmet néztem… :eeekkk:

Ez lett volna az a „zseniális Joss Whedon gyöngyszem”?! Mikor? Hol? Mert biztosan pont akkor pislogtam két hosszút meg egy rövidet, és tuti lemaradtam a zsenialitásról… :shameonme:

Joss Whedon szvsz nagyszerűen csinálta meg a Star Trek rebootját... illetve az se ő volt :-P, hanem Jeffrey Jacob Abrams! :thumbsup: – Joss Whedon vele ellentétben viszont semmit újat, frisset, zseniálisat nem tudott adni az Avegers-hez :thumbsdown: …

Ijesztően semmitmondó, üres popcorn mozi volt… és az, hogy ennyire bejött a nagyközönségnek, az még egy fokkal ijesztőbb… :nightmare: :-O

Boogie, el aceitoso

Rajzfilmrajongó is vagyok,mint már említettem volt… :-) Sőt, felnőttrajzfilm rajongó.

(Nem felnőtt rajzfilmrajongó, értitek?! :-))

Naszóval – mielőtt még belezavarodok –, nagy kedvenceim a „¡Vampiros en La Habana! – Vámpírok Havannában”, valamint a „Vampire Hunter D” és az „Afro Samurai” összes történetei :sör:, de már jó régen nem láttam érdekes és szóra érdemes komoly rajzfilmet…

Így most javarészt nagy örömömre (hogy miért _csak_ „javarészt”, arra később kitérek…) lelkesen nyomtam végig az argentín „Boggie, el aceitoso”-t (ezúton is megköszönve „Twisted Brothers”-nek a feliratot! :sör: ).

Boogie karakterét Roberto Alfredo Fontanarrosa, argentin rajzoló és író találta ki, 1970-ben. 2009-ben, az író-rajzoló halála után két évvel :rip:, készült el az argentin-mexikói közös készítésű rajzfilm, „Boogie, el aceitoso”.

És hogy kicsoda Boogie?

„Megjártam Vietnámot. Sűrű növényzetű, bozótok formálta alagutakon vágtunk keresztül. A bűzös mocsárban aludtam. Komplett falvakat égettem porig. De megjártam Laoszt, Kambodzsát, Etiópiát és Namíbiát is. Fekete lázadókat mészároltam le Dél-Afrikában. Bajtársaim százai vesztek oda a szemem láttára.

Egész életemben a harcra készültem. Keményen edzettem. A legkülönfélébb fegyverek szakértőjévé váltam. Egyvalamiben biztosak lehettünk: az ellenség ott van.(…)

Élvezettel gyilkoltam az alultáplált és felkészületlen katonákat. Ócska sörrel és babbal a kezemben, a visszamaradottság és fejletlenség közepette. Ott voltam El Salvadorban, Nicaraguában, Irakban, és az Öböl-háborúban. Ott voltam a harmadik világ összes kibaszott háborújában. Változhat a helyszín, lehet más a dzsungel... de szerencsére... mindig... mindig akad valaki, akit csúnyán lezúzhatsz.”

Egész jó kis mottó, nemigaz?! :-)

Szóval, _ez_ a Boogie éli az életét (ha jól jött le nekem, New York-ban), és bérgyilkosként tölti dolgos hétköznapjait.

Ami szembeötlő, nyers világnézete, és a szinte védjegyévé váló rideg kegyetlensége – mind a „munkáiban”, mind interperszonális kapcsolataiban.

„Marcia: Boogie... csatlakozhatok? Szeretek beszélgetni veled. Te más vagy. Nem olyan, mint a többiek. Magasról teszel az emberekre, és hidegen hagy, ha megbántasz valakit. Azt teszed, amihez kedved van, és akkor, amikor akarod. Ami a szíveden a szádon. Már egy hete nem láttam Sonnyt. Ilyenkor mindig borzasztó ideges vagyok. Vajon tetszem még neki? Mondd meg nekem, csini vagyok? Jó az új sminkem? Na meg a ruhám és a cipőm?

Boogie: A szemeid akár egy varangyé. Sosem láttam még ilyen békapofát. Eddig nem tűnt fel, mert szó szerint sokkolt a hájad. Egy héten belül olyan leszel, mint egy hordó. A lábaidat egy elefánt is megirigyelhetné. De semmi sem fogható a leheletedhez. Faszom! Olyan szaga van, mint egy saigoni pöcegödörnek.  Figyuzz, Marcia, ne húzd fel magad, te akartad az igazat.

Marcia: Köszönöm, te vagy a legőszintébb ember.

Boggie: Nincs mit.”

:-)

Szerintem a karakter nagyon jól egyben van:humoros és kemény, igazi egyedi figura. :respect:

Nekem marhára tetszik a megrajzolása, sőt, az egész rajzfilm miliője nagyon rendben van, valami remekül elegyítették a rajzokat néhány valós képpel, ami fantasztikus feelinget teremt. :sör:

De most térnék ki arra, hogy miért _csak_ „javarészt” jött be nekem…

A sztori. :-/ Már megint az a fránya, a „kisujjamból is kiszopom” sztori… Ami alfa és omega kellene, hogy legyen… :-///

Ennél faékszerűbb szerintem már nem is lehetne: Boogie-t le akarja nyomni a „number 1” assassin pozícióból a feltörekvő, techno-ninja Blackburn.

És ezt a film sajnos a lehető legmegszokottabb módon követi le… :-/

Ám ettől függetlenül azt mondom, hogy a „Boogie, el aceitoso” egy remek rajzfilm a maga nemében – nekem a spanyol narráció pluszban rátett egy nagy lapáttal a tetszési indexemre! – amit szvsz nem szabad kihagyni egy felnőtt, rajzfilmrajongónak. :sör:

Vagy felnőttrajzfilm rajongónak, na. :-)

„Boogie: Egyes ágazatok nem ismerik fel a haladást. Mert amikor a puskaport feltalálták, a karaténak befellegzett.”

The Good Wife – A férjem védelmében s01e01-e03 & Sinbad s01e03-e05

The Good Wife – A férjem védelmében s01e01-e03

Caldwell ajánlására csaptam bele a sorozatba – és nem bántam meg. Sőt. :sör: :-)

Őszintén szólva, eddig a címe riasztott el ettől az egésztől… Mert nekem annyira „női” sorozat képét vetítette, hogy eszembe se jutott megnézni (a Született feleségek, Katonafeleségek és társaik is kimaradtak eddig az életemből…).

De kár lett volna, ha a The Good Wife mellett elsétálok: ugyanis nagyon szeretem a tárgyalótermi krimiket.

Tavaly a „Suits”-ba csaptunk bele… de sajnálatos módon lassan kikoptunk mellőle… mert szerintünk menet közben elvesztette kezdeti báját és eredetiségét. :-/

Most viszont nagyon úgy tűnik, hogy találtunk a „Boston Legal” után végre megint egy jó ügyvédes sorozatot… Vagy legalábbis egy olyat, ami nagyon jól indul – aztán majd meglátjuk, hány zsákkal telik… :-)

Sosem voltam valami nagy „Vészhelyzet” és/vagy Julianna Margulies rajongó, de be kell valljam, nagyon szimpatikusan és szerethetően hozza a főszerepet. :respect:

Mellette pedig remek színésztársak hozzák egyedien és… egye fene, szintén szerethetően :-) a karaktereket, akikkel többé és jobbá válik a sorozat.

Chris Noth (Sex and the City), Christine Baranski (Mamma Mia!, TBBT), Josh Charles, Archie Panjabi (róla később kicsit bővebben… :-)), Titus Welliver, Matt Czuchry…

Mind-mind remekül és remekül személyesítik-színesítik meg a rájuk bízott karaktereket. :sör:

Eddig mindhárom sztori nagyon tetszett (egy rész-egy eset), de a háttérben szépen, finoman göngyölödik a főszál, amiért a film a magyar címet kapta.

Látok benne potenciált, nem untat, ha nem köpik szemen és/vagy nem fakítják ki a szereplőket, akkor tényleg egy igazán kellemes élménnyel lehetünk gazdagabbak. :kopaszraparókát: :-)

És most pár szó Archie Panjabi-ról… :-)

Huhhh… Nem elég, hogy nagyon szép a színésznő, de a karaktere is nagyon jól kitalált és végtelenül szimpatikus, igazi unikum a sorozatban.

Érdekes, nekem eddig az „Archie” névről „Archie, the Inventor” (Miles Jupp) jutott eszembe a „Balamory”-ból :-)… és most azért egy meló lesz átállni agyban Archie Panjabi-ra. :-)

Összegezve: nagyon jónak látszik egyelőre a „The Good Wife”. Nézni kell. :thumbsup:

Sinbad s01e03-e05

Helló, Lee vagyok. (Helló, Lee!) És nézem a Szinbádot. (Óóóhhh!) :-)

Most mit csináljak: ez az én „guilty pleasure”-öm… :-)

Mindenkinek lehet valami agylövése, ugye?! Na, ugye.

Nekem a Szinbád az „Achilles-pontom”. Az agyam sarkában. :-)

Mert nem tudok jót mondani erről a sorozatról, valami olyat, amivel magammal tudnálak rántani benneteket ebbe a bűnös élvezetbe… de nekem tetszik. Én szeretem. És részről-részre várom. :-)

Nah, félretéve a hülyéskedést: az utolsó két rész (e04 – „Old Man of the Sea”, e05 – „Episode 5” (hogy ennek miért nem adtak címet?! rejtély…) ) határozottan tetszettek is.

A negyedik részben Timothy Spall (The Last Hangman, Enchanted, Harry Potter) játszotta nagyon jól az „Old Man”-t, és tette izgalmassá, érdekessé az epizódot…

…az ötödik pedig Gunnar (Elliot Cowan) sötét viking múltjára derített fényt, ami szintén nagyon bejött nekem.

Valahogy úgy nagyon jól „egyben vannak” a film karakterei. Jók közöttük az interakciók, jó, amikor együtt és egymásért cselekednek.

Gyönyörű a tenger, szép a CGI :-) mitikus-misztikus a történet, szerethetőek a karakterek… Kis igényű vagyok: nekem ennyi elég. :-)

…de azért… a feketeleves. :-/

Lord Akbari (Naveen Andrews) és háziboszorkánya, Taryn (Orla Brady)…

Hát ők egész egyszerűen az agyamra mennek. :-/

Olyan közhelyesen és sablonosan hozzák a főgonoszt és főgonoszboszorkányát, hogy a fal adja a másikat… :-///

Emlékeztek még az 1997-98-as Ralf Moeller és Danny Woodburn fémjelezte „Conan” sorozatra?

Tagadjátok, mi…?! :-) Na, majd akkor mondom én. :-)

Lord Akbari és Taryn éppen annyira fontosak és érdekesek a Szinbádban, mint Hissah Zul (Jeremy Kemp) és a „The Skull That Talks - A Beszélő Koponya” (A.C. Quart-Hadosht) a Conanban.

Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam… :brrr:

De mégis várni és nézni fogom a Szinbád következő részét. Mert az nekem jó. :tengerremagyar: :-)

Longmire s01e10 – Unfinished Business

Véget ért kedvenc seriffünk történetének első évada… :sör:

…de búcsúzása sajnos nekem rossz szájízt hagyott a számban… :-(

Mert _pont_ az ilyen évadzárókat nem szeretem, amikor szolgaian alárendelik az _évadzárót_ (aminek zárnia kellene az évadot!!!) a következő évad felvezetésének.

Félreértés ne essék: szeretem a cliffhangereket, de ebben az esetben egyáltalán nem erről volt szó.

Az _egész epizód_ azt a célt szolgálta, hogy megalapozzák a második évad konfliktusait – és ezt én nagyon nem szeretem. :-/

Sajnos, a nyomozás emiatt háttérbe is szorult – pedig egész érdekesnek tűnt…

Csak azt nyomták az arcunkba repetitíven, hogy mikkel kell majd Longmire seriffnek szembenéznie – a második évadban:

- a denveri afroamerikai gyilkossági nyomozó tapadós, idegesítő és fenyegető zaklatása, aki azzal gyanúsítja, hogy megölte felesége gyilkosát

- Branch immár nem egyenesen ellenfele, hanem nyíltan ellensége lett, és szövetkezett Jacob Nighthorse-zal, aki az indián közösség egyik legbefolyásosabb személyisége, és Longmire-rel… finoman szólva nem szimpatizál. Kettejük szövetsége komoly gondokat fog okozni a seriffnek…

- lánya Cady pedig szintén ellenségessé vált vele szemben, pont most, amikor a legnagyobb szüksége lenne a seriffnek a támogatásra…

Köszi, ez nekem kicsit… túl szappanoperás. :-/

Már csak az kellett volna, hogy Ferg-ről kiderüljön, régi, balkézről való gyereke, és Vic pedig az emlékezetkieséses első felesége, Branch meg a titkolt féltestvére… :-/

Lehet, hogy nekem van most, a Blackout után, elegem „a nyakig a mocsárba nyomott főhős kínlódása, főműsoridőben” című alapokkal… de most nagyon nem hiányzott, hogy Longmire állánál locsogjon a pöcegödör tartalma… :-/

Nem tudom… Lejön, hogy nem pörögtem rá a második évadra és nem tettem a várólistám első helyére? :-/

Egy egész jó évad végét sikerült az utolsó résszel lehúzni… Kár érte. :-(

Blackout s01

„You wake up with a big feeling of dread in the pit of your stomach, hm? You don't know which Dad is going to turn up. You never feel safe. Walk on eggshells. Best to keep quiet, stay invisible, stay way out of the way. (…)You're the child of an alcoholic - that means something.”

Ujujujujujjj… Hogy is mondják a sorozatjunkie-n?

„Anglia lecsap!”

…most is ez történt: és összezúzta a nézőket.

Minket legalábbis. :thumbsup:

Mondom ezt a legpozitívabb értelemben, úgy, hogy valójában tényleg úgy éreztük az évad végén, hogy ízzé-porrá zúztak és ledaráltak bennünket. :respect:

Brutális. Kíméletlen. Zsigerbe markoló. Kilátástalan.

Ezek a szavak jutnak először eszembe, amikor erre a sorozatra gondolok… És az, hogy igazi unikum a maga műfajában. Fekete, hideg, keserű, égető, gyomorösszerántó unikum – de az.  :respect:

Vártam, hogy winnie ír róla valamit a junkie-n, de addig csigázott a kíváncsiság (hisz mégiscsak egy _angol_ sorozatról van szó!), hogy belevágtam – és magammal rángattam Kedvesemet is. :-)

A sztori rövid felvezetése: Daniel Demoys (a nagyszerű Christopher Eccleston alakítja! :sör: ) alkoholista tanácstag egy éjjel emlékezetkiesésig issza magát, és reggel véres ruhában ébred – de nem ő sebesült meg. Az éjszakáról csak felvillanó, ködös képei vannak, és nem tudni, mi benne a delírium és mi az, ami meg is történt(hetett) – ám nagyon úgy tűnik, hogy egy gyilkossági ügybe keveredett…

Nem. Nem akarok róla többet mondani. Ahogy halad előre a sztori, egyre sötétebb és egyre mélyebb gödörbe süllyedünk – a főszereplővel együtt…

És most kezdem a szereplők éltetését: Cristopher Eccleston. :respect:

Először mélységesen gyűlöltem… aztán szívből sajnáltam… és a legvégén végtelenül tiszteltem.

Meggyőződésem szerint ilyen alakításra csak a legnagyobb színészek képesek. :thumbsup:

Az az érzelmi hullámvasút, amire az ő karaktere felültetett bennünket, az valami igazán döbbenetes.

„They can turn against me, they can hate me, but they have to trust you.”

Nem fogjátok kitalálni, hogy ki volt a másik színész, aki a vállán vitte showt…

Andrew Scott – a Sherlock feledhetetlen Moriarty-ja. :sör:

Azt hiszem, ez az angol úriember ismeri a színészmesterség minden csínját-bínját. :respect:

Ahogy hozza Moriarty-t és most a Blackout paranoiás zsaruját, az valami elképesztő.

Nagyon jó volt, remekül illeszkedett a történetszála a filmbe, és nagyszerűen kiegészítette, kerek egésszé tette azt. :sör:

Huhhh… nem nagyon akarok többet beszélni rajta: újabb horzsoló, zúzós angol sorozat.

…de könnyelműen ne vágjatok bele: olyan, mintha egyre mélyebbre úsznátok a vízbe, és az minden egyes karcsapással egyre sötétebb, hidegebb, iszaposabb lenne.

Nem egy „könnyű séta” végigtolni, nem fogtok utána úgy felállni a székből, hogy „whoá! ez aztán milyen remek szórakozás volt!” – mert dráma a javából.

De minden egyes percét megéri. :respect:

„- Love you, Dad.

- I know you do, Lukio.

- What I mean is... I always love you.”