Munkaügyek s01e21 & Anger Management s01e03 – Charlie Tries Sleep Deprivation

Erre sem gondoltam volna eddig: hogy egy Charlie Sheen sitcomot lenyom egy magyar vígjáték.

De (sajnos, vagy hál’ Istennek…?!) ez történt – és nem is gyengén…

Munkaügyek s01e21

Amióta Mogács Dániel is színen van, azóta szerintem megújult, és jobb lett a sorozat. :-)

Az utolsó, amikor úgy nevettem egy komikuson, hogy csak állt és meg sem szólalt, az még Galla Miklós fénykorában (90-es évek) történt. Erre most, amikor megjelent Mogács Dániel karaktere a Munkaügyekben, és tíz percig röhögtem, amikor csak állt és nézelődött, amíg bemutatták a többieknek. :-)

(18. rész: a munkaügyi hivatalt összevonják a magyar űrkutatási és űrközlekedési hivatallal, azaz egyetlen emberrel: Kazimír Róberttel (Mogács Dániel), aki aktívan közreműködött abban, hogy volt főnökét ­­– az űrközlekedési hivatal teljes létszáma két fő volt! :-)  – korrupció vádjával kirúgják. :-) )

Jó és kevésbé jó részek sorjáznak, néha tényleg eltúlozva és túlspilázva, hihetetlenül inkompetens magasságokba emelve a hivatal munkáját – de mégis sokszor betalálnak… :-)

A tegnap megnézett 21. rész első felében is csak nézegettünk egymásra a Kedvesemmel, és a szemöldökünket vonogattuk, hogy „ez most azért nem olyan jó, ugye?!”… erre a második felében, amikor János (Mucsi Zoltán) egy román mikulás ügyében belebonyolódik a rasszista beszólások szövevényes hálójába, egyre mélyebbre ásva magát… :-) Ezen nem lehetett nagyon nem röhögni. :-)

Szóval, végül is elégedetten fejeztük be az epizódot – és toltuk rá az Anger Management következő részét, amitől azt vártuk, hogy még jobban meg fog bennünket nevettetni…

Anger Management s01e03 – Charlie Tries Sleep Deprivation

Nos, reményeinkben nagyot csalódtunk… :-(

 

Ha egy „comedy”-nek titulált sorozatepizódot arcizomrándulás nélkül, vagy legalább valami „belső mosoly” nélkül végig tud ülni az ember, akkor… nyilván nem talált egymásra az alkotás és a befogadó közeg.

Kár is sokat beszélni róla: az exfeleség és a pszichológus barátnő szálak erőltetése nem tesz jót, mert nem humorosak. Eltűnt a jópofa afroamerikai szomszéd, nem megy már Charlie az elítéltek közé… és sajnos a négy „kanapés” beteg közös szeánsza nem olyan vicces, hogy elvigyen a hátán egy-egy epizódot.

A pilotban határozottan volt potenciál – de mára már kiveszett belőle… :-(

…és szerintem kínos, amikor úgy van aláröhögés, hogy nem is vicces, ami elhangzik/történik… :-/

Részemről itt ért véget Charlie Sheen új projektjének figyelemmel kísérése. :-(

:cancel:

Salmon Fishing in the Yemen – Lazacfogás Jemenben

„- Water.

- Sorry?

- Water, Miss Chetwode-Talbot. H2O.

- Do you want sparkling or still?

- Not for me, for the fish. Fish require water. You are familiar with that concept?”

Egy nagyon kellemes meglepetés. :sör:

Nem egy „filmtörténeti mérföldkő”, de egy igazán kedves, szerethető filmélmény.

Nem is annyira, mint horgászt fogott meg :-), hanem mint egyszerű filmrajongót, aki szereti a gyönyörűen fényképezett, szívet-lelket melengető történeteket.

Mert mit is mond horgász társadalomról a film?

 

„But fishermen, I have noticed, they don't care whether I'm brown or white, rich or poor, wearing robes or waders. All they care about is the fish, the river and the game we play. For fishermen, the only virtues are patience, tolerance and humility. I like this. You are struck dumb by my naivety, Dr. Alfred.”

vs.

„Anglers, they're obsessive crazies. You think AI Qaeda are a threat, think again, mate.”

:-)

Erre varrjunk gombot… :-) És mindkettőben van igazság. :sör:

A látványvilág fantasztikus: az angol, valamint a skót buja zöld táj mellett igazi „ellentétpár” a jemeni (marokkói*) sivatag – de hogy mindkettő csodálatos, ahhoz kétség sem fér. :thumbsup:

A szereplők pedig valami nagyszerűek: Ewan McGregor, Emily Blunt, Amr Waked, Kristin Scott Thomas. :respect:

Valahogy olyan fura volt elnézegetni, hogy Ewan McGregor mennyire… megváltozott. Ahogy a Transpotting junkie-jától, Obi-Wan Kenobin keresztül eljutottunk a „Salmon Fishing” Dr. Alfred Jones-ához… hát, azalatt azért eltelt pár év. És ő maga is… megérett, megemberesedett. Őszintén szólva, kellemesen meglepődtem, hogy milyen jól megfogta és megformálta a rá bízott karaktert.

Emily Blunt (akit én a Wild Target-ben szerettem meg) nagyon helyes, szemrevaló jelenség, remekel a szerepében. Mind a személye, mind a karaktere nagyszerűen illettek a filmbe – gyakorlatilag általa lett kerek egész a történet. :respect:

Amr Waked-ről még soha nem hallottam korábban (és azt hiszem, ez most azért nem _akkora_ szégyen…), de nagyszerűen hozza a gazdag, humanista, nagyot álmodni merő sejket. :respect:

Utoljára a „Kurtlar vadisi – Irak; Farkasok völgye: Irak” című filmben láttam ilyen remek sejk alakítást, Ghassan Massoud-tól. :thumbsup: Ritka az, amikor képes egy színész hihető élettel és karakterisztikával megtölteni egy ilyen szerepet, anélkül, hogy a sztereotípiák és a sablonok könnyű útra csábító csapdájába esne.

„- You're not a religious man?

- No. No, I'm not.

- But you're a fisherman, Dr. Jones.

- I'm sorry, I don't follow.

- How many hours do you fish before you catch something?Dozens?

- Gosh, hundreds sometimes.

- Is that a good use of your time for a facts-and-figures man? But you persist in the wind and the rain and the cold with such poor odds of success. Why? Because you're a man of faith, Dr. Alfred.”

Kristin Scott Thomas pedig úgy formálja meg az ellenszenves és öntelt, nagyhatalmú miniszteri tanácsadót, hogy minden egyes megjelenésekor ökölbe szorult a talpam – szóval, remekelt. :-)

A történet alapja (lazactelepítés Jemenbe) már-már tudományos-fantasztikus (fantazmagória…?) kategória, de ahogy ezt a magyar származású Paul Torday megírja/megírta (az ő regényéből készült a film) és ahogy ezt Lasse Hallström megrendezi nekünk, az már nem annyira egy komikus szatírává… inkább a hit, a szeretet, a szerelem, egymás elfogadása és az emberség csodálatos iskolapéldájává válik – úgy, hogy az csöppet sem geil, nem szájbarágós, nem irritáló. :respect:

A fényképezés gyönyörű és a film zenéje csodálatos: Kedvesem teljesen le volt nyűgözve az élménytől. :-) (És ahogy nézett rám, látszott, hogy nem érti, hogy én vajon tényleg ugyanaz az elmebeteg vagyok, aki „brutál szadista filmeket” nézetek vele… és máskor meg képes vagyok egy ilyen őt is teljesen lenyűgöző alkotás elé leültetni. :-) „Vajon most… melyik az igazi énje…?!” :-) )

Ha azt mondom, hogy „asszonnyalnézős”-kategória, azt egyáltalán nem degradáló és/vagy lesajnáló értelemben mondom. Ezt a filmet érdemes a párunkkal nézni… mert mindkettőnkben jó érzéseket ébreszt. 

És ezt az összetartozás érzése csak felerősíti. :feelgood:

„Dr. Alfred, look! They're alive!”

*= a filmet, ahogy lejött nekem, Marokkóban forgatták

Firefly 2002-2012

Tisztelgés és Elismerés. :salute&respect:

The Ballad of Serenity

Take my love, take my land
Take me where I cannot stand
I don't care, I'm still free
You can't take the sky from me.

Take me out to the black
Tell them I ain't comin' back
Burn the land and boil the sea
You can't take the sky from me.

Leave the men where they lay
They'll never see another day
Lost my soul, lost my dream
You can't take the sky from me.
 

I feel the black reaching out
I hear its song without a doubt
I still hear and I still see
That you can't take the sky from me.
 

Lost my love, lost my land
Lost the last place I could stand
There's no place I can be
Since I've found Serenity

And you can't take the sky from me!

God Bless America

„- Thanks for not talking during the feature.  Thanks for turning off your cellphone.

- You’re welcome.”

Egy remek, fekete humorú, igazi elvetemült szatíra. :sör:

Már akkor tudtam, hogy valami lehengerlőben lesz részem, amikor a film elején kibontakozott a Darko Entertainment logója, a soha nem feledhető karakter kontúrjával... :thumbsup:

Nekem még lúzer/kisember/átlagpolgár antihős ilyen szimpatikus még nem volt, mint Frank szerepében (az általam eddig ismeretlen :shameonme: ) Joel Murray. :thumbsup:

…és eddig a sidekick/tanítvány kislány szerepében sem csíptem ennyire senkit, mint a Roxyként tündöklő Tara Lynne Barr-t. :respect:

 

„- I didn't have you pegged as a "Star Trek" fan.

- What's that supposed to mean?

- I don't know. I figured you more for...  the new "Battlestar Galactica." Maybe some graphic novels. Bands like Fall Out Boy and the Green Days.

- Oh, fuck you,Frank! I happen to like classic and next gen "StarTtrek." And I'm actually able to read a book without pictures, thank you, and I prefer the classics. I'm not ashamed to admit to the occasional Anne Rice or "Harry Potter." Fall Out Boy and Green Day suck shit through 10 bricks. Musically... I'm all about Alice Cooper.

- I like Alice Cooper.

- You don't _like_ Alice Cooper, Frank. That's…that's like a muslim saying that he _likes_ Muhammad. You..._ accept_ Alice Cooper. You accept that Alice came down and gave us rock that upset authority figures and made the outcasts not feel so all alone.”

:-)

Már az első (képzeletben lejátszódó) jelenetsor olyan volt, hogy engem röhögve bedarált… a Kedvesem meg majdnem rosszul lett…

…de a végére azért (rengeteg ideges/ingerült/elképedt felkiáltás után…) csak azt mondta, hogy: „na jó… azért tényleg jó volt…”. :-)

Én meg mondjuk végig nagyon jól szórakoztam. :thumbsup:

Bobcat Goldthwait, írta és rendezte is a filmet, nagyon odatette most magát, hogy a „pusztító páros road movie” szcénában valami újszerűt dobjon – és hogy mindezt ne öntse nyakon szájbarágós moralizálással, végig cinikus, ironikus és önironikus maradjon. De azért rendesen beszóljon. Mindenkinek. ;-) :sör:

 

Nem tudom, hogy a film zseniális, szokatlan őrülete, hangulata kit-hogyan tud megragadni, ki-mennyire lesz rá vevő, de nekem nagyon bejött.

Azt hiszem, nem is írok róla többet: beszéljenek helyettem inkább a film karakterei. ;-)

:sör:

„America... has become a cruel and vicious place. We reward the shallowest, the dumbest, the meanest, and the loudest. No longer have any common sense of decency. No sense of shame. There's no right and wrong. The worst qualities in people are... looked up to and celebrated.”

Ui.: Úgy elgondolkoztam… az utolsó idézetben szerintem simán le lehetne cserélni az Amerikát saját országunk nevére…

Longmire s01e05-e06 – Dog Soldier & The Worst Kind of Hunter

Nos… I was AM back… vagy ilyesmi… :-) (Majd Justin jól helyretesz… ;-) )

Mivel a halállományban nem sok kárt tettem :-), visszatérek áldásos tevékenységemhez: a blogíráshoz.

Longmire s01e05 – Dog Soldier

„I saw Hotamétaneo'o.”

Nekünk egyre jobban tetszik ez a Longmire, nincs mese. :sör:

Ez az epizód is izgalmas volt, „page turner” a javából – és a cheyenne indiánok életének és mitológiájának újabb érdekes részletével ismerkedtünk meg.

„There was a band of Cheyenne warriors in the 19th century. They were called Hotamétaneo'o, or dog soldiers. (…)These men were figures of defiance, figures of hope. The U.S. army hunted them down one by one… but there were rumors of one remaining survivor.”

Itt azért szeretnék hangot adni nemtetszésemnek is: mind a hivatalos A&E oldalon, mind sehol a neten nem lehet találni a sorozatból olyan képeket, amin a filmben szereplő cheyenne indiánok szerepelnek. :-( Pedig ők a sorozat fontos és szerves részei, és nem utolsó sorban gyönyörű emberek: igazán lehetne róluk készült képekkel is promótálni egy-egy epizódot. Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint…

Na, mindegy.

Azért muszáj név szerint kiemelnem Hector, the Dog Soldier szerepében Jeff De Serrano-t, aki fantasztikusan hozta a misztikus karaktert. :respect:

Én egy árva petákot sem tettem volna Longmire-re, amikor szembe kerültek egymással… De persze, suspension of disbelief… :-P

Szóval, ez a rész is remek volt: bár a Kedvesem már az elején begörcsölt, hogy „ugye nem gyerekeket fognak benne megölni…?!?!”. Megnyugtatásul közlöm, hogy _nem_. De nagyon komolyan az indián gyerekek körül folyik a történés, és… talán nem tévedek, hogyha azt mondom, valószínűleg egy jelenleg is létező, meglehetősen „mocskos üzletre” világít rá a film.

Az epizód izgalmas volt és fenyegető, és igazi „longmire-es” beszólással sikerült lezárni.

„The dog soldier knows what you've done, Crystal. And when he comes for you... I'm just a phone call and a 20-minute drive away.

I'll come as fast as I can.”

Longmire s01e06 – The Worst Kind of Hunter

„- Why? What is so bad about flank steak?

- Nothing. Unless you tie it to a guy to turn him into bear bait.”

Egy újabb remek rész: ismét olyan gyönyörű tájakon, olyan fantasztikus házakkal és csodálatos állatokkal, hogy újra meg kellett vitatnunk a Kedvesemmel a kiköltözés kérdéskörét… :-)

Különben, valahogy az ilyen részek tetszenek igazán: amikor Longmire megmutatja, mennyire is _Ember_, és hogy a szíve milyen közel áll és mennyire egyszerre dobban a Természettel. :respect:

 A gyilkosság most is brutális… és persze kinek is másnak kellett elsőre felfedezni, mint szegény Ferg-nek :-), aki/ami mindjárt „puhítja” is a cold open kegyetlenségét.

„That... that vomit wasn't here when I first arrived.”

A nyomozás is nagyon jó, és újra remek karakterszínészek villannak fel egy-egy mellékszerepben: mint például Peter Weller (Robocop), Graham Beckel (Colonel Jack Fisk) vagy Wade Williams (Bellick).

Különösen Peter Weller domborít nagyot az ex-seriff szerepében. :respect:

Az mindenesetre most meglepett, hogy bedobták a köztudatba azt: Katee Sackhoff karaktere férjezett… Nem mintha érdekelt volna túlságosan, de eddig nagyon a „vagány szingli rendőrcsaj” archetípust hozta. :-P

Omar karakterét nagyon jól felvezették… de sajnos Louis Herthum nem tudta beteljesíteni azt az ígéretet, ami a karakter sugallt. (Nem úgy, mint Jeff De Serrano az előző részben. :sör: )

 

„- I'm gonna contact Omar. We can't let a bear like this run free.

- She sure clouded up when you mentioned Omar.  What are they, a couple or something?

- No, this organization hates hunters in general, and Omar in particular. In their mind, Omar is the worst kind of hunter... a good one.”

Nekem most a gyilkos személye volt kissé… hm… túl könnyen kikövetkeztethető. Máskor azért sikerül jobban meglepniük.

Mindenesetre, összességében megint egy nagyon jó epizód volt: ahogy az ember és az állat együtt, egymás mellett… néha egymás szerepét felcserélve… élik az életüket, teljesen az Isten háta mögött, majdnem a vadonban.

 

„We can't be torturing and murdering people no matter how right we think we are. Somebody's got to be the sheriff, else we're all just animals.”

Yong-seo-neun Eobs-da – No Mercy

Egy újabb elvetemült dél-koreai film… :-)

…de bitang zúzós. :sör:

(Kedvesem ismét megkérdőjelezte elmebeli képességeimet, miután látott vagy öt (5) percet a filmből… és tartok tőle, hogy most már komolyan is gondolja… :-) )

Úgy felmerül bennem a tétova kérdés: talán az Észak és Dél (-Korea, természetesen) közötti konfliktus hozza ki belőlük azt, hogy rá vannak kattanva a bosszú-témára…?!

Mert a Yong-seo-neun Eobs-da egy _újabb_ bosszúfilm… és az utolsó képkockákig nem is tudjuk-érezzük át, hogy milyen kemény...

…

A film egyébként is jó: kegyetlen és fájdalmasan realisztikus jelenetek sorjáznak… olyanok, hogy az ember néha legszívesebben eltakarná a szemét… a sztorija csavaros, a története izgalmas és pörgős: de a koronát a legvége teszi fel rá, amikor az egyszeri nézőből csak egy „aztabeborultpirosszemű…” szakad ki. És amitől visszamenőleg átértékeli az egész filmet… és még kegyetlenebbnek találja az egészet.

Döbbenet. De… :respect:

Az igazságügyi orvos szakértő, Kang professzort (Seol Kyeong-gu) felkérik egy fiatal nő feldarabolt holttestének boncolására, amit ő a legjobb tudása szerint el is végez.

A fiatal és lelkes Min nyomozónő (Han Hye-jin) a nyomozás során egy fanatikus, mozgássérült környezetvédőt tesz meg első számú gyanúsítottnak, akit hamarosan be is gyűjtenek. Ám miután letartóztatják, kiderül, hogy a környezetvédő Lee Sung-ho (Ryoo Seung-beom) terve szerint zajlanak az események… és sokkal tovább mutatnak egy „szimpla” gyilkosságnál.

Kang professzornak pedig hamarosan tudomására jut, hogy lányát elrabolták, és csak akkor engedik szabadon, hogyha kijuttatja a börtönből Lee Sung-ho-t… Így az orvosszakértő hamarosan egy olyan fojtogató kényszerhelyzetben találja magát, ami kilátástalannak tűnik…

Kár lenne többet mondanom a filmről. :-)

Az izgalmak és a csavarok megállás nélkül sorjáznak, a feszültség egyre nő… de az én agyam mindvégig azon járt, hogy „jó, jó, jó… izgalmas, érdekes… de azért láttunk már ilyet, nem?”…

…ám a végére (mint említettem volt) tettek egy olyan WTF húzást, amitől az ember lélegzete elakad, és visszamenőleg átértékeli az egészet. :sör:

Mint anno az Oldboy...

Húzós-zúzós film: megint csak ázsiai film fanoknak ajánlom! :sör: :-)

  

„You know what's harder than to die? It's to forgive. Because it takes too Iong a time of agonizing pain to forgive.”

Ui1: Az imdb úgy írja a film eredeti címét, hogy „Yongseoneun Eupda” – de a hancinema (koreai film adatbázis) viszont úgy, hogy „Yong-seo-neun Eobs-da”. Ezért inkább a koreai adatbázis szerintit használom.

Ui2:

Szolgálati közlemény :-) :

Most elhúzok egy hétre egy kies kis horgásztanyára :-) szóval, lesz egy kis „blogcsend”.

De ahogy Arnold is mondta: „I will _be_ back.” :-)

The Newsroom – Híradósok s01e01 – We Just Decided To & Anger Management s01e02 – Charlie and the Slumpbuster

The Newsroom – Híradósok s01e01 – We Just Decided To

Ki a fene ez az Aaron Sorkin…?! :eeekkk:

;-) :sör:

…mert ez valami briliáns volt. :respect:

Oké, kezdem azzal, hogy _tudom_, ki Aaron Sorkin, de egy részt sem láttam a „The West Wing – Az elnök emberei” sorozatból… amit most igencsak bánok. :-/

Tudtam, és bár sokan dicsérték, igazából nem fogott meg a dolog annyira, hogy leüljek egy rész elé… Mert mégiscsak, mit érdekelnek engem az amerikai elnök „dolgos” mindennapjai? Látom épp eleget a híradókban és a „24”-ben. :-) Nekem már nem lehet újat mutatni. :-)

Szóval, ez a „hitetlen tamáskodás” tartott vissza Sorkin hét évadot megélt sorozatától.

És istenigazából nem is tudom megmagyarázni, hogy miért vállaltam be a „The Newsroom”-ot – hiszen láttam már elég hírműsort, és a magyar bulvár- és horrorhíradókra már évek óta nem vagyok kíváncsi… :thumbsdown:

De lényeg az, hogy leültem elé – és egy fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb. :sör:

Olyan sziporkázóan elmés dialógusok pörögtek benne, hogy feszült figyelemmel követtem, mert nem akartam egy mondatról sem lemaradni! Olyan remek színészek sorjáznak, hogy az eszem megáll: nincs _egy sem_ közöttük, aki ne lenne szimpatikus! És olyan dinamikus a cselekmény, hogy a végén már figyelmeztetnem kellett magamat: „hő-hő! nyugi van! nem élet-halálharc folyik! ez csak egy híradó!”. :-)

Szóval, beszippantott a dolog rendesen. :sör:

Pár szót a fantasztikusan castingolt szereplőgárdáról.

Jeff Daniels: én ezt a fickót utoljára a „Dumb and Dumber” című agyatlanságban láttam, és mit ne mondjak… színészként nem tartottam valami sokra. Erre itt olyan hitelesen hozza a főhőst, hogy le a kalappal. Igazi vezéralakja a shownak. :thumbsup:

Emily Mortimer: mindig is rühelltem a főnöknőket – ebből a szerepből nálam színésznő jól nem tudott eddig kijönni… Erre Emily Mortimer képes úgy hozni ezt a karaktert, hogy nem pusztán csak „nem nyílik ki tőle a zsebemben a bicska”, hanem még… szimpatikus is. :respect:

John Gallagher Jr. nagyon szimpatikus, Alison Pill végtelenül szerethető, Thomas Sadoski remek ellensúly, Dev Patel arcoskodás és manírok nélkül, igazi színészi alázattal, remekül hozza a rá osztott mellékkaraktert, Sam Waterston pedig tökéletes, mint nagyfőnök. :respect:

Remélem, nem hagytam ki senkit… :-)

Engem berántott a sorozat, mint a gépszíj – és szurkolok, hogy a minőségből egy jottányit sem engednek. :sör:

Anger Management s01e02 – Charlie and the Slumpbuster

Hát igen… :-/ Olyan volt a „The Newsroom” után megnézni az „Anger Management s01e02”-t, mint édesanyám fantasztikus tejfölös, nokedlis csirkepörköltjét követően megenni egy kicsit száraz, kicsit ízetlen süteményt… Az ember el van telve a csirkepörkölt gyomorreszkettető kulináris élményével :-), és utána… hááát… legalábbis nem esik annyira jól egy nem túl lehengerlő sütemény.

Legalábbis valahogy így tudnám megfogalmazni az élményt… :-)

Nem, még mindig nem az igazi… és őszintén szólva, ez még gyengébb is, mint az első részt – pedig éppen ennek az ellenkezőjében reménykedtem. :-(

Charlie nagyon, egyre jobban „charlies” – azaz egyre jobban hajaz a THHM-ben megformált karakterére… amit azért _ennyire_ nem kéne erőltetni, szvsz…

Ezzel a régi „Slumpbusterrel” meg túl sok idő megy el… és annyira nem humoros a dolog. :-(

Nekem több kellett volna a lakásán összejövő terápiás csoportból – és igencsak fájlaltam, hogy a börtönös csoportja ebben a részben fel sem tűnt… :-/

Nézni fogjuk még tovább is… de ennél azért jóval több kéne ahhoz, hogy rendszeres „kötelező” és főleg szerethető(!) programként gondoljunk az „Anger Management”-re.