2012. július 3., kedd

American Reunion – Amerikai pite: A találkozó & Blitz

American Reunion – Amerikai pite: A találkozó



Milyen érdekes is az ember… Kedvesemmel olyan jól eső nosztalgiával néztük végig ezt a filmet, hogy magunk is meglepődtünk. :-)

Pedig igazából az 1999-es „American Pie – Amerikai pite” nem is a mi korosztályunk „ifjúkori tinifilm emléke”…

Nekem istenigazából – ha már vágyakozás az elmúlt dolgok/évek/ifjúság után, akkor – a legkedvencebb „tinifilmem” az 1980-ban készült francia gyöngyszem a „Les Sous-doués – Éretlenek”. :-) Akárhányszor újra tudnám nézni… és egyre inkább olyan édes-bús a nosztalgiám… :-( :-)

Mindegy, fel a fejjel: „Szorgos népünk győzni fog!”. :-) :-)

Szóval, visszatérve a Pite-franchise legújabb (azt nem merem írni, hogy „utolsó”) darabjára, magunk is meglepődtünk, hogy 1999-re is képesek vagyunk egyfajta visszavágyódó hangulatban gondolni… és olyan jóleső az egész.

Feelgood. Ez a legjobb kifejezés rá, amit az „American Reunion” kelt az emberben.

A Jim (Jason Biggs), Oz (Chris Klein), Kevin (Thomas Ian Nicholas), Finch (Eddie Kaye Thomas) és Stifler (Sean William Scott) alkotta kis csapat újra együtt – de a régi bandában már semmi sem a régi… Csak a barátság, és a közös emlékek.

A marháskodás, a bénázás, és a bandázás is egyfajta nosz… na nem, nem írom le még egyszer… szóval, a távoli, szép emlékek jegyében zajlik: amikor mosolygunk, de kicsit fáj, hogy elmúltak már „azok a boldog, bolond idők”, amikor még önfeledten, önmagunkat még nem kívülről látva szórakoztunk, csetlettünk-botlottunk, és futottunk a lányok után... Mit sem törődve azzal, hogyha „gyerekes/hülye” dolgainkkal bosszantjuk a „dohogó öregeket”… akikké, legnagyobb meglepetésünkre, mára mi magunk váltunk.

Ez legjobban Stifler buliján jön ki, amikor… de nem lövöm le. :-)

Jópofa, szerethető film – a Jason Biggs-fémjelezte Pite-széria rajongóinak szerintem kötelező darab. :-)

Kár róla többet beszélni: nekünk határozottan tetszett. :sör:


Blitz


Na neee… Ne már… :-(

Most komolyan mondjátok meg: én érzem azt egyedül, hogy Jason Statham elindult az „elstevenseagalosodás” rögös, és mélybe vezető útján…?! Amin Wesley Snipes is jár már pár éve…

Úgy hiányzott ez az üres és semmitmondó, légből kapott és szellentést adó film, mint üveges tótnak a hasraesés… :sux:

Se történet, se karakterek, se valami emlékezetes akció… se semmi.

Statham rutinból hozza a rutin-transportert, de keménykedése üres és macsósága csak talmi máz.

Kénytelen voltam erőnek erejével emlékeztetni magamat, hogy ő adta nekünk a „Crank - Felpörgetve” őrületét és feledhetetlen rohanását. :sör:
Erre mostanában meg… The Mechanic, Killer Elite, Blitz… óh, jaj… :-///

A főgonosz meg inkább röhejes, mint fenyegető, vagy félelmetes… :-(

A mellékszereplők meg olyannyira semmik, hogy… már csak azon döbbenek meg, hogy a többre hivatott, és általam igencsak csípett David Morrissey minek vállalt egy teljesen nulla mellékszerepet ebben az… izében?! Ennyire rosszul megy már neki is…?! :-///

Mr. Morrissey: válság ide, vagy oda… Önnek azért nem kéne ennyire leadni a mércét. :please:

Nem olyan rossz a Blitz, mint a bűnrossz „Courier”… de eléggé ahhoz, hogy megfeleljen az „üres, életrabló” titulusnak.

…de azért még a „Safe – A biztonság záloga” filmet be fogom vállalni Statham-től.
Aztán ha az se… akkor mehet Seagal után. :-(

2012. július 2., hétfő

Longmire s01e4 – The Cancer & Anger Management s01e01 – Charlie Goes Back to Therapy


Longmire s01e4 – The Cancer


Ez a rész most nem volt olyan jó, mint az előző, de… még mindig maradunk a nyeregben. :-)

Fokoznak: most már nem „_csak_ szimpla”, hanem egyenesen kettős gyilkosság nyomába ered kedvenc seriffünk.

És végre ő is kimondja, amit már én is óvatosan megjegyeztem korábban, amikor arra utaltam, hogy kicsit túlzásnak tűnik, hogy egy ilyen Isten háta mögötti kisvárosban folyton gyilkosságok történnek…

„I remember when I could count the number of murders in this county on one hand, two at most.”

…de egyszer ide is elér a civilizáció és a haladás. :-P :-)

„What the hell is a Mexican drug cartel doing in Absaroka county?”

Tréfát félretéve: a cold open most nem olyan zúzós, mint a harmadik részben – de így is elég kemény.


A nyomozás most is érdekes alakul, a cheyenne törzsi rendőrség Longmire-rel meglehetősen ellenséges vezetője, Mathias (Zahn McClarnon), ismét fókuszba kerül, és a „közös munka” ismét kellemes feszültséget hoz az epizódba.

Nagy megelégedésemre újra volt „gunfight” – amit Longmire karakterétől alapvetően el is várok. :-)

Kedvesem nagy lelkesedéssel nézte Longmire éppen felújítás alatt álló házát – ami egyrészt tényleg nagyon jól néz ki, másrészt meg valóban eszméletlen jó kilátás nyílik belőle… Szóval, lehet, hogy ha még sokáig nézzük ezt a sorozatot, kénytelen leszek Wyomingba költözni… :-/ :-)

Mindegy, egyelőre maradunk Veresen. :-) Összegezve: alapvetően jó kis sori ez – nézzük tovább. :sör:

„- Where you been, Jamie? We've been worried about you.
- I know. I was worried about me.”
:-)


Anger Management s01e01 – Charlie Goes Back to Therapy


És Charlie Sheen újra a képernyőn! :-)

Nekem olybá’ tűnik, mintha csak „átlépett” volna egyik „házból/színből” a másikba: ugyanúgy viselkedik, mint korábban, a beszólásai is „Charlie-sok”, a nőkre is pont úgy bukik/ugrik, mint korábban – csak éppen nincs mellette Alan és Jake. :-)

A nyitóképsor „ütős és átvitt” jelentését nem kell magyarázni senkinek, aki ismeri Charlie „Two and a Half Men”-ből való távozásának történetét… :-)

Nem mondom azt, hogy „szétröhögtem rajta az agyamat”, de határozottan érzem benne a potenciált, hogy egy jó kis sorozat kerekedhet/kerekedik majd ki belőle.

Mert tegyük a szívünkre a kezünket: melyik sitcom volt olyan, hogy az első részben (részekben) _azonnal_ ráéreztek a színészek a karakterekre? Mindegyikben volt egy kis „belerázódási idő”, aminek a végén mindenki rátalált a karakterének megfelelő alakításba – és ezeket mind-mind megszerettük.

Szerintem az Anger Management-nek is szükség lesz egy ilyen kis „bemelegítésre” – de mint mondtam volt, én már most érzem benne a potenciált – és látom, hogy egy-egy karakter milyen remek is lesz/lehet később.

Mint például Barry Corbin (akit anno a „Northern Exposure – Miért éppen Alaszka?” sorzatban láthattunk – és aki már 72 éves! :sör: )

De én bírom a szomszéd Mike-ot (Michael Boatman)...


...és a meleg Patrickot (Michael Arden) is – nem is szólva a nagyon csinos Lacey-ről (Noureen DeWulf). :-)

„Lacey: The court just wants you to sign this piece of paper that says I showed up. You sign it now, I can bounce and you can check out my ass when I leave.
Charlie: I've already checked out your ass. It's one of the best ones in the group. It'll look even better if you put it in that chair so we can start.
Patrick: I would like to talk about something.
Charlie: I said it was one of the best.
Patrick: Okay, thank you.”
:-)

Rögtön a közepébe vágtam :-) de most utólag felvázolom az alapszituációt.

Charlie egy dühterápiás csoportot vezet saját házában – de közben ő is kezelésre szorul saját dühe miatt. :-) Van egy lánya és egy elvált felesége, akikkel jóban van.

És bejár a börtönbe is, ahol szintén csoportterápiát tart. :-)


„- You'd have been totally justified beating his face into plowshares.  I think that's in the Bible.
- Wayne, I'm gonna bring you a real Bible, one that you didn't write yourself.”
:-)

És közben van egy állandó barátnője, Selma Blair, akivel „csak szex, semmi érzelem!” viszonyban vannak – akit Charlie ráadásul nagyszerű terapeutának tart, és azt akarja, hogy hozzá járhasson kezelésre… de akkor fel kellene függeszteniük a remekül működő szexkapcsolatukat.
Nagy dilemma. :-)

Mondom, nem okozott „átütő élményt” – de egy határozottan kellemes, lehetőségekben bővelkedő pilotnak láttam. Én nézni fogom tovább is. :sör:

Charlie szimpatizánsoknak pedig egyenesen kötelező, szvsz. :-) :thumbsup:

2012. július 1., vasárnap

Le Marquis – A Márki & Tian di ying xiong – Warriors of Heaven and Earth – Ég és Föld harcosai


Két könnyű kis kánikulai kikapcsolódás… :-)


Le Marquis – A Márki


A neten rendesen „megtapossák”… de szerintem hibáin jócskán túl.

Quentin Tasseau (a markáns Richard Berry, akit a „Les Insoumis – Engedetlenek” kemény kommandós parancsnokaként láthattunk) egy „régivágású bűnöző”, aki egy balul sikerült rablás után teljesen kiszolgáltatott lesz a nagyfőnök Jo-nak (Jean-Hugues Anglade). Így, mintegy az életét mentendő, előáll azzal a hihetetlen pletykával, amit az egyik bebörtönzött barátja mesélt, miszerint ugyanabban a büntetés-végrehajtási intézményben ül a legendás és mitikus betörő és robbantási szakértő, „A Márki”. És ha őt sikerülne megnyerni vagy megszerezni a következő nagyszabású rabláshoz, akkor biztosan sikerrel járnának.

A nagymenő bandafőnök… Quentin felelősségére… ezért elhatározza, hogy megszökteti a börtönből „A Márkit”, és pénzzel vagy fenyegetéssel ráveszi, hogy társuljon hozzájuk.

Ám „A Márki” nem más, mint Thomas Gardesse (Franck Dubosc), aki riasztórendszerekkel ügynökösködött, de miután kirúgták, balfék módon lopni próbált az egyik korábbi ügyfelétől, ahol elkapták majd hat hónap szabadságvesztésre ítélték. A börtönben persze rögtön „betalálták” a bentlakók, és hogy tekintélyt teremtsen, egy szerencsés „baleset” során bedobja a köztudatba, hogy ő a legendás, soha, senki által nem látott Márki.

…és két héttel a hivatalos szabadulása előtt :-) Thomast akarata ellenére megszöktetik a börtönből, és Manilába viszik: hogy kivitelezzen egy kétszázmilliós rablást. :-)

A kezdeti kényszerű tettetés után Thomas bevallja Quentinnek, hogy igazából ő nem is a Márki – de mivel Quentin az életével vállalt garanciát azért, hogy igenis _az_, így most már közösen kénytelenek végigvinni a balhét.

Ez persze számos poénra ad lehetőséget, amikkel részben él a film – másrészt viszont néha átesik a ló másik oldalára, és bárgyúvá meg idegesítővé válik…

De a magam részéről emiatt nem állítanám pellengérre: egy könnyű, nyári limonádénak simán elmegy – és számomra a jól eltalált poénjai (amik azért vannak!) simán elviszik a filmet úgy, hogy nem csavarodok rá a hibáira (amik azért akadnak…).

Franck Dubosc nagyszerűen eltalált figura a Márkit játszó kisemberhez, Richard Berry pedig remek, mint „mentor”, aki kidolgozza a belét azért, hogy lépten-nyomon profizmusnak tüntesse fel társa totál amatörizmusát. :-)

Szerencsére rengeteg közös jelenetük van, így ez számtalan jó poénra ad lehetőséget.

Leírok egy párbeszédet, amiben Quentinen és Thomason kívül szerepel Alex is, aki _igazi_ robbantási szakértő, és mellesleg nagy rajongója az _igazi_ Márki munkásságának. :-)

Egy raktárban állnak, és Alex „terített robbanószeres asztallal” várja a Márkit, hogy az kiválassza a rabláshoz a legmegfelelőbbeket.

„Thomas: Én vagyok a specialista, nem?
Quentin: De igen, te vagy az.
Thomas: És nekem ez kell… meg ez… és ez is… És a desszert!
/Felkap egy „rudacskát” az asztalról, és dobálgatni kezdi. Alex elsápad és leveri a víz./
Alex: Biztos benne?
Quentin: A desszert kicsit erős lenne, nem?!
Thomas /magabiztos, még mindig dobálgatja a robbanószert/: Figyusz, Quentin, én vagyok a profi. Bízz bennem, oké?!
Quentin: Alex is tudja, hogy a plasztikbomba, ami a Márki kezében van, egy rossz mozdulatra felrobbant mindent.
Alex /dadog az idegességtől/: Persze… mindenki… tudja…
Quentin: Jó, de azért jó leszögezni: a legkisebb rossz mozdulat és cafatokra esünk. A raktár tele lesz testrészekkel: egy szétfröccsent agy itt, egy béldarab ott… nem lesz mit összetakarítani.
Alex: Úgy van, a takarításra nincs gond… a raktár is elröpül…
Quentin: Én nem szólok bele, te vagy a specialista.
/Thomas kezében „megfagy” a bomba, majd nagyokat nyelve, két kézzel, lassan, óvatosan visszateszi a bombát az asztalra./
Thomas: Oké, ezt most kihagyjuk.”
 :-)

 Istenigazából… nem ajánlanám, de ebben a dögmelegben, egy családi adag fagyi, vagy egy hideg sör, esetleg egy pohár gyöngyöző fröccs mellé… szerintem nem lenne rossz kísérő. :-)


„És ne feledd az amcsi pilótát!” :-)


Tian di ying xiong – Warriors of Heaven and Earth – Ég és Föld harcosai



Egy gyönyörűen fényképezett, kellemes kínai harcos-kalandfilm. :sör:

Sztorija meglehetősen ismert western és szamuráj körökben – de ez nem akadályoz meg engem, a harcművészeti filmek lelkes rajongóját :-) abban, hogy tetszésemet nyilvánítsam ki.

Li hadnagy (Wen Jiang) embereivel nem hajlandó teljesíteni azt a parancsot, hogy végezzen ki nőket és gyerekeket, ezért valamennyien számkivetetté válnak.
Lai Qi (Kiichi Nakai) japán túszként huszonöt éve áll a kínai császár szolgálatában, aki hazaengedése előtti végső feladatként megbízza Li hadnagy levadászásával.
Li közben egy karavánhoz csapódik, ami egyetlen budhista szerzetest, és valami titokzatos kincset szállít a fővárosba – és mivel látja, hogy a kincsre nem csak az An mester (Xuegi Wang) vezette rablók, de a törökök is fenik a fogukat, ezért a védelmükre áll.

Lai Qi és Li hadnagy találkoznak a sivatagban, de kénytelenek összefogni ahhoz, hogy túléljék a folyamatos, egyre vadabbá váló támadásokat: ami egy remek várostromban csúcsosodik ki. :respect:

A tájak gyönyörűek, és fantasztikusan fényképezettek (mint már említettem volt… :-) ), a harcosok karakteresek, és jól elkülöníthetően felismerhetőek (amit barátaim az ázsiai filmekkel kapcsolatban gyakran felemlegetnek… :-) ).

A harc- és csatajelenetek remekül megkoreografáltak, pörgősek és kellően véresek.
Ahogy kell. :respect:


Történetileg nem akarja megváltani a világot, de egy nagyszerű két órás filmélményt nyújt.
:thumbsup:

2012. június 27., szerda

Simya-ui FM – Midnight FM


Az ázsiai filmek is a gyengéim – talán említettem már… :-)

És most (végre…) megint találtam egy kedvemre való… innen-onnan azért ismerős motívumokkal operáló, de ettől függetlenül… teljesen korrekt dél-koreai thrillert. :sör:

Dél-Korea 2004-ben bitangul letette a névjegyét az asztalra a „Taegukgi hwinalrimyeo – Brotherhood of War – Harcosok szövetsége” című eposszal, amit én a _létező legjobb háborús filmnek_ tartok azóta is. :respect:

És akkor mondtam is magamnak: „vigyázó szememet Ázsiára vessem!”. :-)

…aztán elakadt lélegzettel végignézve a „The Vengeance Trilogy”-t (amikor én már azt hittem, hogy „bosszú-témában” nem lehet újat letenni az asztalra :meaculpa: ) azt mondtam: „igen, Dél-Koreában van a mozi jövője!”. :thumbsup:

Ám sajnos ez az orbitálisan átütő felütés egyszerűen… túl magasra tette a lécet. Amit azóta ők sem tudnak, nemhogy „túlugrani”, de még utolérni se nagyon…

Szerencsére, a Simya-ui FM azért megmutatja, hogy... még nem felejtették el, hogyan kell jó filmet csinálni. :sör:

Pár szó a film történetéről.

Go Seon-yeong (Soo Ae) egyedül neveli beteg, néma kislányát, és egy éjszakai rádióműsort vezet. Az amerikai orvosokban bízva feladja munkáját, és az USÁ-ba akar költözni: indulásig már csak annyi van hátra, hogy az utolsó műsorát levezesse.

Ám egy rádiós műsorvezetőnek sok rajongója van… akik közül nem mindenki nyugszik bele, hogy rajongásának tárgya (tán’ örökre) elhagyja.
Han Dong-soo (Ji-tae Yu) pedig óriási rajongó… és nem csak, hogy nem nyugszik bele, hanem gondosan felépített terve is van arra, hogyan tegye emlékezetessé Go Seon-yeong számára az utolsó műsort – és ezért nem sajnál áldozatokat hozni. Pontosabban: maga mögött hagyni…

Soo Ae remekül hozza a nagyarcú, a mikrofon mögül kérve-kéretlenül, lekezelően észt és tanácsokat osztó műsorvezetőt, aki a film során lassan ráébred arra, hogy milyen beképzelt baromságokat is mondott a kezdetektől fogva…

Ji-tae Yu viszont szerintem nem lép túl a „sablonőrült/rutingonosz” archetípusán… így nem túl maradandó az alakítása.

És ami még a film számlájára írandó: nincs _egy_ emlékezetes, egyedi mellékszereplő. Egy sem. :-(

Szerencsére Soo Ae és a szituáció el tudja vinni a filmet. Szituáció alatt azt értem, hogy a főhősnő gyermeke szinte végig életveszélyben van, így ez olyan feszültséget generál, hogy az ember legszívesebben még a lába ujja körmét is lerágná…

A dél-koreai filmipar nem szívbajos, hogyha gyerekek brutális helyzetbe hozásáról kell filmet forgatnia: a „Sympathy for Lady Vengeance” olyan non plus ultra ebben a témában, amit… sosem lehet elfelejteni. Egyszerre gyűlölöm és imádom azt a filmet. :respect:

Ha nem is ér a nyomába a Simya-ui FM, de… elég határozottan próbálkozik, szóval… gyerektémában van benne pár irdatlan kemény pillanat.


Ha össze szeretném hasonlítani valamivel, azt mondanám, hogy a „The Fisher King – A halászkirály legendája” (amiért, köztünk legyen szólva, kijárt volna Robin Williams-nek az Oscar…), és a „The Fan – A rajongó” filmek laza egyvelege… amiből a maga „elvetemült” dél-koreai módján, egy remek kis thrillert szed össze.

Azt, hogy „elvetemült”, nem a szó rossz/negatív értelmében mondom, hanem… a dél-koreai értelmében. :-) Aki látta az Oldboyt, vagy az egész Bosszú-trilógiát, az tudja, miről beszélek.
Bevállalnak olyan dolgokat, amire egy amerikai, vagy európai film még csak utalni sem merne…

Jobban belegondolva, úgy érzem, hogy istenigazából ez egy „erőteljesen nőközpontú” film. Azt azért nem mondanám rá, hogy „feminista”, de... a férfi szereplők egytől-egyig vagy eszelősek, vagy szimplán gonoszok, vagy „csak” rosszindulatúak, vagy totál inkompetensek... :eeekkk:

Mondjuk, elhiszem, hogy egy ilyen közegben még „ütősebb” az egyedülálló anya küzdelme - szemben a sötét, hímsoviniszta világgal...

Na, mindegy.

A végkifejlet szerintem nem is túl eredeti, nem is túl „meglepő” – de talán megnyugtató… nem tudom.

Mindenesetre, nekem összességében egy jó kis horzsolós filmélmény volt.

Ázsiai film fanok előnyben. :sör: :-)


2012. június 26., kedd

Madagascar 3: Europe’s Most Wanted – Madagaszkár 3.



Még eddig nem volt alkalmam azt felvillantani, hogy milyen nagy rajz- és gyerekfilm rajongó vagyok. De most előjövök a farbával. :-)

Igen, nem egyszerűen nagy, hanem _óriási_ rajzfilmrajongó vagyok. :-)

Hogy miket favorizálok ebben a műfajban?

Szögezzük le: a „The Man Called Flintstone – Frédi, a csempész-rendész”-nél nem született nagyobb dobás a zsánerben. Eredeti(!) magyar szinkronnal – Csákányi László, Márkus László, Psota Irén, Váradi Hédi, Agárdy Gábor – egyszerűen überelhetetlen. :respect:

Rögtön mögötte a „Macskafogó”. Soha nem volt és sajnos nem is lesz még egy ilyen sziporkázó humorú, zseniális színészek által életre keltett – Sinkó László, Benedek Miklós, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Mikó István, Kern András, Szombathy Gyula, Béres Ilona, Pálos Zsuzsa… és még Sokan Mások! – fantasztikus karakterekkel és feledhetetlen dialógusokkal megáldott rajzfilm.
A világon.

Nepp József – Ternovszky Béla. :megarespect:

De azóta is újra és újra születnek olyan rajzfilmek, amiket szívesen megnéztem/megnézek újra és újra a kissrácommal – sőt, ha ő kinő lassan belőle, akkor akár egyedül is… :-)

„How to Train Your Dragon – Így neveld a sárkányodat”; „Up – Fel!”; „Toy Story 3.” (szigorúan csak a harmadik rész…); „Cars – Verdák” (szigorúan csak az első rész…); „Shrek” (szigorúan csak az első rész…);  „Ratatouille – L’ecsó”; „Surf’s Up – Vigyázz, kész, szörf!”; „The Lion King – Oroszlánkirály”; „Beauty and the Beast – A Szépség és a Szörnyeteg”…

Idén még nem láttam szóra érdemes rajzfilmet, ezért nem mocorogtam ebben a témában…

Ám most elkocogtunk a kissrácommal a Madagaszkár 3-ra a 3D-s vetítésre – és letettem az agyamat.


Na, nem a mozi pénztáránál, a film kezdése előtt :-) hanem attól, amit kaptam: egy eszméletlenül szórakoztató, bitang jó kis filmet, amit szintén meg kell majd néznünk/néznem újra és újra… :-)

Pedig, megvallva az igazat, voltak bőven előítéleteim a film előtt: egyrészt, én már az első két részért sem voltam igazán oda… :-/ Nekem a párhuzamosan kijövő, sajnos menten be is bukó projekt, a „The Wild – Vadkaland” volt a jobban bejövős… :-( De nem akarom a Madagaszkár érdemét elvitatni: neki köszönhetjük Skipper, Kowalsky, Rico & the Private „Nagy Négyesét” – szóval :thumbsup::

…de neki köszönhetjük Juliant és Mortot is, szóval :thumbsdown:

A „Madagascar: Escape 2 Afrika – Madagaszkár 2.” meg szerintem az „egyszermegnézős-gyorsanelfelejtős” kategóriába sorolható… :-/

Azt hiszem, ebből jól lejön, hogy nem a „begőzölt Madagaszkár-fan” beszél belőlem, amikor piedesztálra állítom a harmadik részt. :-)

…mert bitangul megérdemli. :respect:


Ilyen remekül „mixelt” rajzfilmet… 1986 óta nem készített senki, én mondom. Tökéletesen arányban szórja a gyerek és a felnőtt poénokat – de számolatlanul ám! :kakaó: :-)

A története pörgős, mint a gyorsvonat, az „akciójelenetei” pedig kenterbe verik a „Verdák 2.” hasonló jellegű próbálkozásait… és szorosan a „The Adventures of Tinin – Tintin kalandjai” nyomába zárkózik. Az pedig nagy szó, szvsz… :thumbsup:

Az új karakterek szerethetőek, érdekesek, egyediek, színesek :-)...

 
...még a „főgonosz” is olyan, hogy a film után a kissrácom többször is megjegyezte: „és az a rendőr lány is nagyon jó volt!”. :-)

És mivel a „rendőr lány” egy Szörnyella De Frász szintű/jellegű karakter, így ez a dicséret szerintem különös jelentőséggel bír… :-)


És ami még nagyon fontos: a zene! :respect:

Olyan hangulatot és lendületet adnak a zenék a jelenetekhez, hogy szinte libabőrössé válik tőle az ember.  Katy Perry-t mindig is szerettem (nálam _mellbedobással_ nyer az énekesnők között… :-) ), és most azt mondom, hogy a „Firework” című száma eszméletlenül jó klippet kapott a filmtől!

A 3D meg… emberek, eddig én csak valami „alibiből _odakent_” 3D-s dologgal találkoztam, amik egyáltalán nem érték meg a plusz felárat. Erre a Madagaszkár 3. olyan _folyamatos, profi 3D-s látvánnyal ajándékoz meg, amit az első perctől az utolsóig élveztünk_!

Gyerekek, és kedves gyerek lelkű felnőttek :-), ne hagyjátok ki ezt a remek kis filmet, én azt mondom.
És megéri a 3D-s felár is, simán. :thumbsup:

Nem hiszem el, hogy ilyet tudott dobni harmadikra ez az általam eddig „se leves-se hús” kategóriába sorolt franchise… :kakaó: :-)

2012. június 23., szombat

Longmire s01e03 – A Damn Shame


„Winston Churchill once said: "The outside of a horse is good for the inside of a man."”

Oké, oké, oké, feltartom a kezem: mea culpa. Mea maxima culpa.

Én voltam a vak, úgy látszik… vagy legalábbis igen csak lassan hullt le a hályog a szememről.

Ez egy marha jó sorozat. :respect:



Részről-részre egyre jobb. Olyan remekül elegyedik benne a cinikus humor és a jó beszólás a komoly, ütős mondanivalóval, hogy az valami nagyszerű.

Szól valamit Longmire, a maga cinikus, nyegle módján és nyerítve röhögök – újra megszólal: …nyelek egyet, és elgondolkozok. :thumbsup:

Katee Sackhoff továbbra is idegesít, de Robert Taylor olyan jó, hogy simán lemossa. Mind Katee irritáló „színjátszását”, mind az előítéleteimet.

Ez a rész valahogy nagyon egyben volt: nem vagyok egy nagy „lovas ember”, de azt hiszem, hogy ez az epizód húzósan át lett itatva Wyoming lovakkal kapcsolatos érzéseivel. És szerintem nagyon jól interpretálja azt. :sör:

Az epizódok „cold openjei” mindig jók, de a „Damn Shame” valami különösen brutális felütéssel kezd. Az ember tágra nyílt szemmel bámul… és a miközben a látvány a retinájába ég, és a gyomra felfordul, ezek képesek elsütni egy olyan poént, amin nem lehet nem felröhögni. :respect:

De tudom én, hogy mire megy ki a játék! Tudom ám! Hogy én, mint „Néző” egyre jobban szeressem meg Walt Longmire-t. Tudom, hogy ezt akarjátok… ganajtúróbogarak. :-P
…és eszméletlenül jól csináljátok, hogy a fene enne meg benneteket. :sör:

Kedvenc seriffem megint kapott olyan mondatokat, amiktől megrogytam és a szívembe zártam. :respect:

„So whatever it costs, whatever it takes. You send the bill to me.”

„You don't have to do this anymore. You already
proved how tough you are. It's okay to go.
It's okay.”

Nagyon emberi ez a film, ember- és természetközeli. Nem olyan rideg és steril, vérprofi hűvös távolságtartást sugárzó, high tech kütyüs, mint a CSI-sorozatok.

Valamit meg kellene vizsgálni? Itt, az isten háta mögött? Kinek van arra ideje és pénze, hogy elküldjön bevizsgáltatni valamit a megyei központba? Egyszerű eszközökkel, „józan paraszti ésszel”, önerővel kell megvizsgálni a dolgokat – és ez nekem tetszik.

És ahogy a helyi, törvényszéki orvosszakértővel is… hm… „akadnak gondok”, az én szememben ez is a hitelességet erősíti. :-)

„- I called doc Bloomfield's office. He hasn't even finished the autopsy yet. He's been delivering twins all day.
- Do you believe that crap?”

A sztori is: mint már mondtam, bitangul indít – aztán egészen „egyszerűnek” látszik a dolog.
Aztán megcsavarják… majd megint megcsavarják… és egyszer csak az veszi észre az ember, hogy felpörögnek a dolgok. Egy nagyon jó végkifejletig. :sör:


Ebben a részben ráadásul C. Thomas Howell a vendégszereplő, aminek egyrészt nagyon örülök… másrészt meg elkeserít. Mert szerintem C. Thomas Howell egy marha jó karakterszínész: 1999-2000-ben megmutatta magát az Amazon (egyik) főszerepében… és azóta csak „statisztál”. Legutóbb a „Southland”-ben kapott egy mellékszerepet… de szerintem ez a remek színész jóval többre hivatottabb ennél. „Damn shame”, hogy itt tart most… :-(

De visszatérve a Longmire-re. Lehet, hogy tényleg hályogos volt a szemem az első két rész alatt… lehet, hogy most jöttem csak bele. Vagy _ők_ most jöttek bele. :sör:

Lényeg, hogy egy marha jó kis sori kerekedett ki belőle, amit hétről-hétre fogunk várni és nézni. :thumbsup:

Justin: te, mint „nagy” lovasember – ezt az egy részt nézd meg ebből a sorozatból. Szerintem nem fogod megbánni. :sör:

És a végére egy remek kis Longmire-féle beszólás.


„- Ferg, I hired you for two reasons. Yes, one was a favor to your father.
- And the other?
- I'm still waiting to find out.”
:-)

2012. június 21., csütörtök

The Killing s02e13 – What I Know



Ez egy tökéletes befejezés volt. :respect:

Keresnék, de nem tudok hibát találni benne. :-)

Oké, nekem az első évad befejezése is nagyon bejött, de ez a második évadé (bár sok tekintetben eltér az első évad lezárásától) legalább annyira szenzációs volt. Ha nem még jobban… :sör:

Ritka az a sorozat, amelyik tud olyan lezárást „rittyenteni”, ami minden tekintetben megfelel… hm… „kényes ízlésemnek”. :-) A Dexter első évada volt képes erre a ritka csodára – és a The Wire _összes_ évada. :respect:

Erre most a Killing is belép ebbe a különleges táborba. :sör:

Nem tudom, azt hiszem, nem elemezném az évadzáróban és a sorozat összességében történteket.

Gyorsan csak annyi – előbb a negatívumokról:

- Mitch szála tök felesleges volt, ennek ellenkezőjéről senki és semmi nem tud meggyőzni… :-(

- a 6-7-8-as részek felesleges ballaszt voltak, ebben sem tartom értelmét vitának… :-(

Kár ezért a két dologért, annál is inkább, mivel az első évadban nem voltak ilyen, vagy ehhez hasonló fenntartásaim.


És most nagy örömmel fényezem a Társaságot. :-) :sör:


Linden & Holder – Mireille Enos és Joel Kinnaman. Bitang jó castingos választotta ki ezt a két remek (korábban általam nem ismert… :shameonme: ) színészt, akik _tökéletesen_ oldották meg a rájuk bízott feladatot. A két nyomozó élő, létező-lélegző karakterré vált általuk, akikért öröm volt szorítani. :thumbsup:

Richmond & Jamie & Gwen – Billy Campbell, Eric Ladin és Kristin Lehman. Utálom a politikusokat és a politikát. De ez a három remek színész olyan szerethetően és beleéléssel formálta meg a stábot, hogy nemhogy nem untatott, vagy idegesített a történetszáluk, hanem kifejezetten tetszett. :sör:

Stan-Terry & Tom-Denny – Brent Sexton, Jamie Anne Allman és Evan Bird, Seth Isaack Johnson. Ők is – nincs rá más szó – szerethetően, hihetően alakították a Larsen családot. Ahol vannak hibák, vannak bajok, vannak hibás és fájdalmas döntések – de van szeretet és összetartás is. Mint amikor él egy Család. :respect:

Voltak még remek mellékszereplők: Belko & Janek – Brendan Sexton III és Don Thompson. Mindig szerettem, amikor képernyőn voltak, karcosan és egyedien hozták a rájuk bízott karaktereket. :sör:

Veena Sud és Søren Sveistrup: ők írták a 26 részt. 26-ból 3… hm… „töltelék”, és 23 nagyon jó epizód.
Azt mondom, hogy nem egy rossz teljesítmény. :respect:

…és még egyszer: Veena Sud. Aki producere és showrunnere is volt sorozatnak. Neki csak köszönettel tartozunk, azt hiszem. :respect:


Szóval, egy nagyszerű Csapatnak köszönhetően huszonhat résszel és két nagyszerű évaddal lettünk gazdagabbak. Nekem mindkét évad befejezései egy-egy igazán emlékezetes csúcspontot adtak.

És a sorozatzáró minden szempontból tökéletes volt. :respect:

Rosie Larsen halálának rejtélye megoldódott, és sikerült feloldani a nyomasztó, sötét feelinget is a végére.


Elbúcsúzunk a karakterektől, bár… én a magam részéről még néznék velük egy-két évadot: természetesen már más gyilkosságok felderítését – mert ha ilyen profin meg tudják/nák csinálni, akkor kár lenne, hogyha otthon ülnének a babérjaikon… :-)

A záró epizód végén a Kedvesem rám nézett és így sóhajtott: „Óhhh… és akkor mit fogunk ezután nézni?”. :-)

Azért remélem, majd csak akad a „horgunkra” valami… :-)

Köszönjünk, Killing. :sör: