2012. május 5., szombat

We Bought a Zoo – Az igazi kaland



Néha kell ilyen is, higgyétek el… :-)

Mert jól esik az embernek – a magamfajta vén szentimentalistának meg főleg… – hogyha egy kicsit a lelkét simogatják, hogyha azt nézheti/hiheti, hogy az ember a legrosszabb helyzetből is képes felállni, és sikerre tud vinni egy első ránézésre bukásra ítélt küldetést.

Nem vállal sokat… sőt, azt is megpróbálja a maga „hollywood-i” módján tönkretenni, agyonszirupozni, túllihegni, überelni :-/… de szerencsére Benjamin Mee igaz története van olyan jó alap, hogy még Cameron Crowe sem tudja tönkretenni.

És a színészek között is vannak páran, akik tesznek azért, hogy a film hajója ne kapjon léket Hollywood Nyál-tengerén… vagy ha mégis kap egy alattomos, éles-tarajos Giccs-zátonytól, legalább ne süllyedjen el. :-)

Benjamin Mee-t Matt Damon formálja meg, nagyon emberien, szerethetően, teljesen vállalhatóan. :sör: Mindig is nagyon jó színésznek tartottam, most sem cáfolt rám. :respect:

Bátyját, Duncan Mee-t nagyon szerethetően hozza Thomas Haden Church, és Peter MacCready bumfordi, de szívvel és lélekkel teli, nagyon emlékezetes figuráját az az Angus Macfadyen kelti életre, aki rendes embert még filmen nem játszott. :-) :sör:


Scarlett Johansson nem igazán hihető… de nem is teljesen hiteltelen, mint elkötelezett állatgondozó. Alakítása nem túl emlékezetes… ám legalább nem is irritál.

Maggie Elizabeth Jones és Elle Fanning hozzák a szerethető-faktort (kis)lány szinten: lehet, hogy „cukiságuk” másnak sok(k) lesz, de én mindkettejük alakítását szerettem. Jó érzés volt látni őket.:feelgood:

Az a film, amiben állat van, vagy kisgyerek, az nem lehet bukta – vagy valami ilyet tart a mondás. A gyerekekről már írtam, és a We Bought a Zoo-ban van bőven szerethető állat is…
:-)



És most azért hadd vegyem elő… ha nem is a bicikliláncot, vagy a kilencfarkú macskát, de minimum egy… mogyorófavesszőt, és csapjak pár erőteljeset pár emberre. :grrr:

Colin Ford (Dylan Mee): öcsém, téged utáltalak ebben a filmben, de szívből… istenigazából ez nem a te hibád, így megelégszem ezzel a „csapással”.
Az igazi, aki rólad tehet az…

…Cameron Crowe. :piffpaffpuff:

Könyörgöm, minek kellett így hozzányúlni egy csodás alaphoz?! Ez valami amerikai hobbi, hogy a fantasztikus alapanyagot mindenáron megpróbáljátok megerőszakolni?! Ami jó benne, azt legszívesebben kidobnátok/kidobjátok, és tesztek bele szirupot, giccset, nyálat és sablont… Miért?! Miért, hogy csapna el benneteket egy púposra rakott trágyaszállító?!

Nem, az igazi Benjamin Mee-nek nem volt tinédzser fia, aki a divatos (sablonos! idegesítő!! irritáló!!!) amerikai tinibetegségben, az „utálom a szüleimet, nem értenek meg engem, pedig én különleges vagyok”-ban szenvedett!
Benjamin Mee gyerekei igazából négy és hat évesek voltak, amikor megvették az angliai Devonban a Dartmoore Zoological Park-ot.

De nyilván muszáj volt a rutinos/sablonos/totál utálnivaló „rutin amerikai tinédzser hisztit” bevenni a filmbe… :sux: Különben nem lett volna „kerek egész a film”, ugye?! :thumbsdown:


Nah, most, hogy ezt kiadtam magamból :-) azért elmondom: szerintem (ha megvan a megfelelő beleélő-képességünk – és egy filmrajongónak miért is ne lenne meg, nem igaz?! :-) ) nagyon is nézhető családi filmmel lettünk gazdagabbak. Örömmel néztük végig a Kedvesemmel – és tervezzük, hogy kissrácunkkal közösen is megnézzük majd még egyszer. :-)

Hoppá, majdnem megfeledkeztem: a Zene! Nagyon jó a film zenéje is, emberek! Fülbemászó, kedves, dallamos – hihetetlenül hangulatba hoz! És ezt javarészt egy Jón "Jónsi" Þór Birgisson nevű izlandi zenésznek köszönhetjük. :respect:

Szóval, egy esős nyári délutánon, vagy hűvös estén érdemes a kanapéra ültetni a gyerekeket, asszonypajtással melléjük ülni, és végignézni azt, ahogy… We Bought a Zoo. :-) :thumbsup:

A film végén villanásnyira feltűnnek, de azért muszáj betennem képet az igazi Mee-családról…


…és itt pedig maga Benjamin Mee, munka közben. :respect: :-)



Azért jól esik a tudat a lelkemnek, hogy vannak még a világon hozzá hasonló emberek. :leborul:

2012. május 4., péntek

The Killing s02e05 – Ghost of the Past



„Rosie hated her parents.”

Oké, tudom, kicsit (nem is annyira _kicsit_...) lemaradtam, de mentségemre legyen mondva, hogy Kedvesem nem szereti eredeti nyelven nézni, és a közös élmény érdekében mindig megvárjuk a magyar feliratot. De most „Alias” – akinek egyébként nagyon hálásak vagyunk a munkájáért! :sör: – egy hetet csúszott a fordítással… mi meg pluszban rádobtunk pár napot… :-S

Mindegy, lényeg az, hogy végre sort kerítettünk rá.

Eszméletlen jó drámai rész volt. Az emberi sorsok, tragédiák olyan súlyosan horzsoltak benne, hogy csak pislogtam. :respect:

Pedig mondhatni, hogy a nyomozás alig… vagy inkább jószerével semennyire nem… haladt előre.

De, mint már mondtam, olyan szinten azonosultam a szereplőkkel, hogy mindenkinek a sorsa érdekel. Utoljára a „Third Watch” sorozatnál éreztem hasonlót: hogy bitang jól odateszi magát emberi drámában…

Rosie háttere bontakozott ki előttünk, és ismét rájöttünk, itt semmi sem fekete-fehér: akit ellenségnek hittünk, az igazából barát… akit pedig barátnak hittünk, az…

„Who was she scared of, Alexi? Who'd she mean by "him"? "I saw him again!"”

Linden és Holder párosa pengén villogott – míg Stan Larsen múltja már nem szimplán kopogtat az ajtón, hanem egyenesen dörömböl…


Richmond és Jamie kapcsolata is fejlődik és zakatol… és Richmond immár eljutott arra a pontra, amire az évad kezdetétől vártam:

„I'm gonna destroy him.”

Nagyon kemény dolgok vannak itt készülőben – és ebben az eleve fojtogató miliőben egy ilyen sötét, súlyos fenyegetés árnya… bitangul tudja fokozni a feszültséget az emberben…

Lindennek pedig olyan éles lett a magánéleti válsága, mint egy borotvapenge: és döbbenet, hogy Holder az, aki képviseli mellette a józan észt.

A feszültség tartja mozgásban ezt a sorozatot, a felszín alatt folyamatosan izzó feszültség, ami állandó bizonytalanságban és gyomorgörcsben tartja az embert, amikor egyfolytában azon rágódunk: „most mi fog történni? ebből most mi lesz?”.

És ez a zseniális a Killingben. :respect:

2012. április 30., hétfő

Frequently Asked Questions About Time Travel – Az időutazás nagy kérdései



Komolyan mondom, néha úgy érzem, hogy egy vödörben élek… :eeekkk:

Minden, de minden sza… sza… szardella-paszta, tartármártás (Copyright: Sponge Bob :-) ) film a látóterembe kerül, de az ilyen gyöngyszemek, mint a FAQ About Time Travel, bezzeg csak három (3!!!) évvel a bemutatója után… :-P

Én szégyellem magam helyettetek, hogy egy ilyen vödörben élő, világtól el- és lemaradott barlanglakó blogját olvassátok… :meaculpa:

…de most már mindegy. Így jártatok. :-P :-)

Naszóval: ez egy marha jó film, gyerekek! :sör: Nem elég, hogy végigvigyorgós, olykor-olykor hangosan felröhögős, de az időtörések/paradoxonok miatt még csavaros és agyalós is.

Ráadásul három remekül castingolt, nagyszerű angol színésszel. :respect:

Ray (Chris O’Down – The IT Crowd), Toby (Marc Wootton) és Pete (Dean Lenox Kelly) haverok és egy vidámparkban dolgoznak: Ray éppen elveszti remek :-) állását a Star Ride-ban…

„Now, are you nappy-wearing motherfuckers ready to lock and load and get it on?!”
:-)

…miközben Toby és Pete a Dinoburger reklámfiguráit keltik lelkesen életre.


„- It doesn't even make any sense. Why would we do this?
- Toby, don't start.
- We're encouraging people to eat dinosaurs, to eat us, you know. Why would we do that?
- We're not real dinosaurs.
- We should be dressed as cavemen.
- Tobe, why do you always do this?”
:-)

Este pedig beülnek egy pubba… ahol sörözés és chips-rágcsálás közepette megindul az agyalás és a világmegváltás.

„- Nerds!
- Hey! Didn't we all agree to stop using the "N" word?”
:-)

Először azt hittem, hogy csak amolyan „sci-fi fanos” szócséplés lesz, amin el lehet vigyorogni, röhincsélni – persze, annak, akinek szívéhez közel áll a sci-fi – és hasonlóképpen gondolkodik, mint hő… akarom mondani: Hőseink! :-)

„"Dear Hollywood, please stop making so many crappy movies. Here are a few tips to help you out. One: story is king. Always has been, always will be.(…) Han shot first. More Firefly and/or Serenity. The end."”
:-)

Azt hiszem, én ezt levelet simán aláírnám. Akkor már nörd vagyok..?! :-)

De szerencsére nem csupán „üres” vagy inkább csavaros szócséplésről van szó: amikor a időparadoxonok felpörögnek, marha jó jelenetek sorjáznak – és meg kell mondjam, engem sikerült többször is nagyon kellemesen meglepniük. :respect:



Mondjuk, ez nem is csoda: mivel észleltem, hogy a FAQ írója az a Jamie Mathieson :respect: aki a Dirk Gently harmadik (azaz a negyedik, értitek?! :-) ) részét is írta! :thumbsup:

Sajnos, egyetlen egy további hangot sem szabad írnom a filmről: különben visszajöttök az időben, és jól tökön rúgtok – mielőtt még meg akarnám írni ezt az ajánlót… :-)

Gyerekek, nem szabad kihagyni! Annak meg főleg nem, aki szerette/szereti Dirk Gentlyt, vagy a Shaun of the Dead-et… vagy pusztán a sci-fit és az időutazást nagy kérdéseit. :-)

Hja, és aki belevág a filmbe… az vegye a fáradtságot, és nézze végig a stáblistát is, mert a végén még van egy bónusz jelenet… :-)

„This is all getting a little bit too complicated.”

És most álljon itt zárásként a film egyik nagyszerű, emlékezetes betétdala…
:-DDD


2012. április 27., péntek

Dirk Gently s01e02-e03



„You two deserve each other.”

És igen-igen-igen! :-)

Mert tudjuk-merjük-tesszük – és szeretjük az angol (mini)sorozatokat! :-)
Mert marha jók. :respect: :thumbsup: :sör:

A Dirk Gently első évad remekül zakatolt – pont úgy, ahogy a Sherlock. :-) (Na, ezért nem _annyira_... de ott vannak a top(p)on. :sör: )

Stephen Mangan eszméletlenül belejött a karakterbe, és mellette Darren Boyd szarkasztikus visszafogottsága nagyon jó elegyet képez. :-)

A második rész – mint azt a Sherlock évadoknál már megszokhattuk… ;-) – kicsit gyengébb, bár abban a sci-fi szál volt az erős: ember és mesterséges intelligencia.

De az is kellemes volt és szerethető… csak az elmés, fergeteges dialógusok… hm… nem voltak olyan számban jelen, ahogy szerettem volna.

Ellenben az évadzáró harmadik rész már a felütésével jelezte, hogy brutális lesz :-) – és ez így is történt. Talán ez volt a legjobb rész az egész évadban. :sör:

„- The killer was in this very room.
- No, he wasn't! Because they're two different people!
- How can you possibly know that?
- Because I AM THE STALKER! Now we've got that settled, I hope we can put this stalker nonsense behind us and concentrate on catching the real killer.”
 :-)

Dirk minden szempontból pengeélen táncol: MacDuff-al való barátsága, Gilks felügyelő türelme, anyagi helyzete – mind-mind töréspontra jutottak… Közben szeretné megtalálni a – szigorúan tudományos módszerekkel :-) – a lelki társát.


És ráadásul gyilkossággal is gyanúsítják – miközben meg akarják ölni…
Igen, mert ha egyszer összejön, akkor nagyon összejön. :-)

„I always wondered what it'd take to get you to pay for something. I guess I now know: broken fingers and death threats from mobsters.”
:-)

Dirk felteszi magának a kérdést, hogy _„különös”_ nyomozási és érvelési technikája hány embert idegenít el tőle… és ez megéri-e?

De közben… bár igyekszik visszafogni magát… nem adja fel a felsőbbrendűség elvét. Mert miért is tenné – ha egyszer az…?! :-)

„- You can't leave. I need you, MacDuff!
- You need me?
- No. That is to say, you are the grit around which the pearl of truth often forms. Your plain speaking everyman perspective is a useful counterpoint.
- No, no, don't ruin it!”
:-)

Azt nem tudom, hogy ezek után fellelkesednék-e a Douglas Adams Dirk Gently történeteire, de az biztos, hogy az első sorban lelkesednék a filmsorozat folytatásáért. :-)

Sherlockos volt – de ezt egyáltalán nem hibájának, hanem esszenciájának mondanám. :sör:
Igen, barátaim, az angol sorozatgyártás még mindig odateszi magát. :thumbsup:

„Must seeeee!!!” - kategória, én mondom. :respect:

„- It's scientific fact. An unwashed armpit can make all the difference anywhere from a back alley knife fight to a high-powered board meeting. It just gives you that little extra edge.
- That certainly explains your personal hygiene.
- It's not odour, MacDuff! This is armour!”
:-)

Suburgatory s01e01-e02 & Veep s01e01


A Kedvesem kérte, hogy nézzünk már valami „csajos” filmet/sorozatot is – és tesója (aki pasi…!) javaslatára a Suburgatory lett a kiválasztott.
(Bocs, szeretem mindig kiírni a magyar címet is – de van egy-két olyan magyar „ferdítés”/címadás (pl.: „In Bruges”… :-P ), amit nem vagyok hajlandó leírni. Nos, a Suburgatory is ez a kategória… :-( :thumbsdown: )

Szóval, elkezdtük ezt nézni… hááát… nagy élmény volt, mondhatom. Hogy az ember milyen áldozatokra képes a Kedveséért… :-) Mondjuk, neki legalább tetszett. :-)

Ez egy tini-gimifilm keverése a kertvárosi háziasszonyokkal… :veryfunny: :-P

És annyi, de annyi pasiknak szóló poén volt benne, hogy… nem, konkrétan egy se. :-P

Bíztam benne, hogy legalább Alan Tudyk (akit a Firefly óta szeretek, és a Tucker and Dale vs Evil – hopp, ennek se vagyok hajlandó leírni a magyar filmforgalmazói címét… – csak elmélyítette ezt az érzést bennem… :-) ) tud valami olyan színt hozni bele, ami enyhíti a krónikus irritációmat és szemrángásomat… De, sajnos nem. Az általa megformált „hímpáva” nagyszerűen illeszkedik a fojtogatóan és nyomasztóan feminin környezetbe.

A főszereplő (kis)lány állandó narrálása pedig már a Kedvesem idegeit is kikezdte („Minek beszéli végig ez a csaj az egész filmet!? Nagyon zavaró!”).

Nem akarom beskatulyázni a nézőközönséget, de szerény, egyvágányú véleményem szerint ez a film olyan férfi nézőket vonz be, akik metroszexuálisak, vagy esetleg éppen nemváltoztató műtét fontolgatnak… :-P :-)

Pedig a Veronica Mars óta tudjuk, hogy igenis lehet olyan tini(lány) filmet csinálni, ami a heteroszexuális férfiközönséget is bevonja…

Mindegy, a Suburgatorynak ez nem sikerült. Részemről elég volt ennyi. :-P




Veep – Az alelnök


„Ezt most miért nézzük?” – tette fel a kérdést a Kedvesem a film felénél, úgy, hogy addig az arcizmunk se rándult meg, az elvileg „comedy” jelzővel ellátott sorozat nyitóepizódján.

…és ez a film végére sem javult, sőt, idegesítő nyaktekergetésbe és fészkelődésbe váltott, valamint abba, hogy öt percenként azt néztük, hogy mennyi van még hátra belőle… :-///

Nos, igen – az én hibám. :meaculpa:

Pedig tudom, hogy  „human” és az én ízlésem egy ideje rendesen elágazott egymástól, mégis rárepültem a Veep-re a sorozatjunkie-n írt dicsérő rivjúja után…

A kínos humor nagy mestere, Ricky Gervais is az agyamra ment egy idő után, így egy _tisztán és nyersen_ a kínos szituációkra és az alpári hangnemre építő sorozat eleve nem jöhetett be nekem.
Mégis bepróbáltam… és végigszenvedtem.

A „fehér házi szerencsétlenkedések” alcímmel ellátható sorozat semmi olyat nem tudott nyújtani, ami érdeklődésünk szikráját ki tudta volna pattintani…
Cancel. :-(

De mégis egy érdekesség a sorozat kapcsán: a végén döbbentem rá, hogy ki alakítja Amy Brookheimer-t, aki a „Chief of Staff”…?! Anna „My Girl” Chlumsky! :eeekkk:
Hogy telik az idő, istenem… :-)


2012. április 25., szerda

Sherlock Holmes: A Game of Shadows – Sherlock Holmes: Árnyjáték

 
Nevezzetek maradinak, az ósdi beidegződések rabjának, de van három szempontom, amikből _legalább egynek_ teljesülnie kell ahhoz, hogy egy kaland/akció/krimi elől felállva elégedett legyek.

1.) legyen a története csavaros, fordulatos, elmés és játékos! lepjen meg!
2.) legyenek benne az akciók bitang pörgősek! legyen igazi adrenalinpumpa, amitől elakad a lélegzetem!
3.) legyenek benne elmés és játékos párbeszédek! legyen feelgood a karakterek közötti interakció, sisteregjenek a parádok és riposztok! és hangozzon el benne _legalább egy_ (de inkább több!)  olyan „one-liner”, amit napok (hetek! hónap!) múlva is vigyorogva emlegetek fel!

A legtöbb film a háromból csak egy-egy szempontnak felel meg, de én már elégedett vagyok. :-)

Ám akad olyan is, ami vakmerően és váratlanul nagyot vállal és mindhárom szempontnak megfelel. (Sherlock! :-) :thumbsup: )

Ellenben sajnos az Árnyjáték igazán egyiknek sem… :-(

Valahogy csak „karcolgatja” a felszínt, de csak annyira teszi magáévá, amennyire a lábas átveszi a benne fővő étel ízét…

A legjobb akció az, amikor a kozák bérgyilkossal harcolnak – a film első félórájában…

Utána már csak a „bullet time” felvételekben „gyönyörködhetünk”… de ami 1999-ben, a Mátrix-ban még érdekes és menő volt, de 2000-ben a John Woo-féle M:I2 már tele is szaladt vele a tö… törzskezdetig érő, horgászós gumicsizmánk – az kissé zavaróan idejétmúltnak érződik 2012-ben.
:-(

Olyan, mintha Guy Richie azt gondolta volna: „ide most semmi jó ötletünk nincs… mi a fene legyen? megvan! bullet-time! az majd jó művésziesen kitölti az időt…”. Aha, köszi… :-( :thumbsdown:

Nem, nem viszi el a filmet Robert Downey Jr. és Jude Law párosa (míg Benedict Cumberbatch és Martin Freeman simán hozzák a Sherlockot :sör: ), és nem sokat segít Noomi Rapace jelenléte sem.
A Jared Harris által megformált Moriarty pedig halovány árnyéka Andrew Scotténak…

Miután az Árnyjáték minden téren alulmaradt a Sherlockkal szemben, miután a három pontomból egyiket sem sikerült még 50%-osan sem teljesíteni, próbáljak már valamit a javára mondani… hm… ráadásul túl hosszú is… :-(

Nem tudok. :-(

Szerintem tízszer jobb nála a „Man on a Ledge” és legalább ötször a „M:I4 – Ghost Protocoll”… a Sherlock sorozattól meg egyenesen fényévekre van.

Felejtős. :-/


„Na, fussunk innen, mielőtt a közönség megdobál...!”

2012. április 22., vasárnap

Dirk Gently s01e00-e01

„My methods invariably necessitate a variety of expenses that, to the untrained eye, may appear somewhat tangential. I assure you these expenses are essential and non-negotiable and payable in advance, naturally.”

„In fact, I have been known to be so discreet that even my clients doubt I'm working on their case.”
:-)

Mea culpa. Mea maxima culpa.
 …mert csak most fedeztem fel… :-(

De végül is csak felfedeztem, nem igaz?! :-)

Ezt el kell, hogy meséljem nektek – igazi „dirk gentlys”, holisztikus találkozás volt. :-)

Azzal kezdtem, hogy beszereztem a s01e01-es epizódot, és végignéztem… és nem tudtam eldönteni, hogy tök ideges legyek, vagy lelkesedjek?!

És hogy miért? Mert úgy éreztem, hogy film olyan szinten „utánozza” kedvenc és utolérhetetlen Sherlock sorozatomat, hogy az már pofátlanság… :-/

Dirk és MacDuff tisztára Sherlock és Watson kapcsolatban vannak – talán csak kevésbé intellektuálisak… :-) –, de végül is az efféle nyomozópárosoknak van egy klasszikus archetípusa, nem?
Dirk a „felsőbbrendű elme”, mint Sherlock – MacDuff pedig a Watson-féle „unterman”.

A zenéje pedig: nos, eleinte meg voltam győződve, hogy Dirk Gently zenéjét szintén David Arnold és Michael Price írták, akiknek a Sherlock feledhetetlen dallamait köszönhetjük… de nem ők követték el, hanem Daniel Pemberton, így kénytelen vagyok azt mondani, hogy munkásságára legalábbis…hm… „nagy hatással volt” David Arnold és Michael Price kompozíciója.

Szóval, ezek a „sherlock-os áthallások” egyrészt zavartak… másrészt örömmel üdvözöltem őket, hisz „Sherlock-hiányos” időszakot élünk. :-)
Valamint kétségkívül megfigyelhetőek benne „Dirk”-es specialitások, amik azért más szintre helyezik őt, mint Sherlockot.



És folyamatosan arra kellett figyelmeztetnem magam, hogy Douglas Adams 1987-ben publikálta „Dirk Gently’s Holistic Detective Agency” című könyvét, szóval, aligha Dirk hasonlít Sherlockra (a sorozatról beszélek!) – inkább fordítva kell legyen… Azaz, a klasszikus Sherlock Holmes „reboot”-olása során talán Sherlock lett inkább „dirkesebb”…

Szóval, ahogy effajta feneségeken rágódtam, az internetet és az imdb-t bújva: egyszer csak döbbenettel eszméltem rá, hogy amiről én meg voltam győződve, hogy a Dirk Gently első része… az valóban első rész: ám van előtte egy un. „e00” sorszámmal ellátott pilot epizód is!

Kedvenc sorozatjunkie-mon Winnie írt is róla, miszerint: „a Dirk Gently pilot epizódja még 2010. decemberében ment le, de végre-valahára (2012) március 5-én érkezik a (3 részes) első évad a BBC4-ra.”
:eeekkk:

Ezek után begyűjtöttem a „nulladik”, pilot epizódot is, és immár a Kedvesemmel – akinek (szintén…) felcsillant a szeme, hogy „sherlockos” sorozat van a láthatáron – elkezdtük az egészet a… nulláról. :-)

 …és végül abban maradtam magammal: hogy ez egy marha jó sorozat. :sör: :thumbsup:

Gondolom, Pooka barátunk már a „Dirk Gently” és a „Douglas Adams” szavaknál rárabolt a sorozatra, lévén, hogy nagy Douglas Adams-fan… :-)

…de én, akit valahogy nem ragadott magával a „The Hitchhiker's Guide to the Galaxy”, még én is kénytelen vagyok elismerni, hogy a Dirk Gently igazán remek.:sör:

Dirk Gently (Stephen Mangan) és Richard MacDuff (Darren Boyd) simán elviszik a hátukon a showt. :respect:

MacDuff: „That has to go against our code of conduct. Do we have a code of conduct? Of course, we don't. It's you.”
:-)

A „nulladik” epizód inkább sci-fisebb volt, míg az „első” rész inkább az összetett marhaságával hódított: de annyi jó beszólás volt elszórva mindkét részben, hogy könyékig lehet dúskálni* benne. :-)

És természetesen a vicces magánnyomozó páros archetípusa mellől elmaradhatatlan a morózus rendőr – akit párosunk az őrületbe kerget… :-)


„- Detective Inspector Gilks! What a pleasant and unexpected surprise!
- Why are you even in the vicinity of one of my crime scenes, Gently? And think very carefully before you answer, because... if you so much as mention the interconnectedness of all things, I'll have you arrested under the anti-terror laws.
- Actually, I'm looking for a cat…”
:-)

Nyomozásaik eszelősen és elmebeteg módon összetettek… :-)

MacDuff: „Why are we following a white car?
Dirk: Because it looks like it knows where it's going. Zen navigation. The goats are un-tethered and travelling in some style!
(…)
MacDuff: So this Zen navigation of yours has led us to the pub.”
:-)

…és közben folytonosan vitatkoznak az alá-fölérendeltségi viszonyokon. :-)


„- This is Richard MacDuff, my assistant.
- Partner, and co-owner of the company!”

„- Richard MacDuff, partner.
- Assistant!”

„- Mr. Edwards hired myself and my partner because he believed the Pentagon had him under surveillance.
- Oh, I see, now we've got a gun pointed at us, I'm your partner all of a sudden!
- Oh, well, there's no pleasing you, is there, MacDuff?”
:-)

És közben remek az állandó közjáték az unott titkárnőjükkel is… :-)

MacDuff: „Could we please just pay her wages?
Dirk: If we pay her wages, then she will no longer turn up to work in the futile hope that one day we will pay her wages. Do I have to think of everything?”
:-)

De Dirk eszetlen nyomozási technikái, remek dialógusai MacDuffal, állandó perlekedései a titkárnővel, és aljas kis húzásai teszik igazán élvezetessé az egészet… :-)

„- What was my husband paying you?
- Fi... six, seven, L700 per day, plus all reasonable expenses.”
:-)

MacDuff: „Robbing a dead man. That is cheap, even for you. 
Dirk: If the police find my business card in his wallet, they will no doubt hold me for questioning. (…) Of course, there is the small matter of some unpaid expenses.”
:-)

Áh – elég. Abbahagyom a felesleges szócséplést. :-)
(Lassan beidézem az összes elhangzott szöveget…)

Ez egy marha jó sorozat – ha eddig nem jött volna még át… :-) – szóval, barátaim, javasolom, hogy repüljetek rá ti is. :thumbsup:



*= „Hefe! Tudod te, mi az, hogy dúskálni?” :-)