Olvastam, hogy a koreaiak újabb „Squid Game-szerűséggel” álltak elő – és a rivjúíró szerint, ez még jobb is, mint amaz…
Mivel a magam részéről – mint írtam korábban – tiszta
szívemből megvetem a fasiszta Squid Game-et
és minden mocskát :thumbsdown:, így kíváncsi lettem: mi az, hogy _jobb_?!
(Még „jobban”
elmerül a morális mocsokban? Egyáltalán: képesek lesznek azt valaha alulmúlni?
Remélem: nem… Vagy azért „jobb”, mert nem megy olyan mélyre, full arctalan,
féreg náciba? Az önzés, a mindenkit eltaposás, az emberi elajasítás egyre
ocsmányabb mélységeibe?)
Már eleve a játékidő is baráti: 6x32-33 perc – egy bő
kétórás film hossza. Gondoltam, ebbe bele kell néznem.
Egy fiatal, iskolásruhás lány várakozik egy hotelszobában, majd érkezik egy öltönyös úriember, aki 1000 dollárt adna a szüzességéért…
…majd hamarosan egy aukcióban találjuk magunkat: ahol a lány immár „Az Aukcióvezető” – a férfi majdnem meztelenül lekötözve, testén a szervei helye berajzolva és már „A Donor”-ként aposztrofáljuk, akit kilóra, az utolsó porcikájáig ki fognak mérni az ajánlattevőknek – és az aukción tűnik fel vásárlóként „A Jófiú”, aki apjának szeretné megszerezni „A Donor” egyik veséjét…
Az egész olyan, mint egy rémálom: és „A Donor” lekötözve, bekötött szemmel hallgatja, ahogy a szerveire licitálnak…
…ám jön, a deus ex
machina: egy földrengés dönti romba az épületet – és megkezdődik a túlélők
élethalál harca a kijutásért.
Az a piszok nagy húzás az egészben, amikor „A Donor” (Jin Seon-kyu), „Az Aukcióvezető” (Jeong Jong-seo), és „A Jófiú” (Chang Ryul), kénytelenek összefogni és együtt küzdeni a túlélésért és a megmenekülésért – nagyon is jól tudva egymásról, hogy ki-kicsoda… És mindenkinek rohadtul megvan a saját indíttatása, hogy a puszta élete mentésén kívül mit szeretne még elérni…
Baszki… ez a sorozat egy adrenalinhurrikán: beszippant,
kicsavar, összezúz, felemel – és a végén kiköp… megrágva, megtaposva, kiégetve… majd a legvégén ott a csavar, amire csak annyit nyögsz: „…aztakurva…”
…és vége.
Miután magadhoz tértél… 1-2 óra múlva… azon agyalsz… tudja a lófütty, hogy te min fogsz agyalni! :sör:
Én, a magam kifacsart, elvetemült módján, azon gondolkodtam,
hogy láttam-e valaha ennyi megkéselt embert valamiben, filmben, sorozatban?!
Láttam-e valaha ennyi eszetlen, ösztönlény késelést, amikor átlagemberek esnek
egymásnak, képzetlenül, a vak, ősi túlélő ösztöntől fűtve: tébolyult vadsággal.
Itt senkit nem szúrnak meg. Egyszer. Itt mindenkit szénné késelnek. Vércsesikollyal,
halálüvöltéssel szétvagdosnak – és még az élettelen testet is csak döfik-vágják
diadalüvöltéssel, de olyannal, amiben annyi iszonyat és rettenet van, hogy
hallani is borzasztó… Látni meg, végignézni – ahhoz kell gyomor, rendesen…
Mégis. Valóban. Ez a sorozat több, és jobb, mint a Squid Game – mert ez kurvára nem egy
fasiszta játék: hanem túlélőhorror. Horror bizony, baszki. Pedig itt nincsenek
rémek, szörnyek, zombik és természetfölötti: „csak” _derék_ átlagemberek, akik bármikor tomboló vadállattá
változnak a halálos veszélyben…
Minél többet gondolkozom rajta, annál jobbnak érzem a stuffot: elképesztően jól összerántották. A játékidő meg nem kívánja (nem mintha bármikor is „kívánná”… :-PPP), nem ad lehetőséget mellébeszélésre, felesleges oldalszálakra, fillerre és/vagy bottle-re: öt percnél nem maradhatsz többet egy helyen, mert véged van – de ha törsz tovább a kiút felé, minden emeleten, minden folyosón, minden szobában ott leselkedhet rád a Halál.
És tényleg ott is
leselkedik…
Rohadt jó cucc a Bargain 10/10 – ha folytatják, én ott leszek a premiernél. :sör:
Új-Mexikóban vagyunk, az ’50-es évek végén: a csöndes kisvárosban
egy kosármeccs kezdődik – az utcákon egy lélek sincs, mindenki, aki él és
mozog, az a középsuli tornatermében van.
Csak a helyi rádió éjszakai műsorvezetője, Everett (Jake
Horowitz) – és a helyi telefonközpontban éppen az édesanyját helyettesítő lány,
Fay (Sierra McCormick) dolgoznak… és mindketten furcsa anomáliákat észlelnek az
éterben: a rádiófrekvenciákon és a telefonvonalakban.
És egymást segítve nyomozni kezdenek…
Nagyon „kellemesen” beszarasztós stuff, határozottan remek
(értsd: jól eltalált) ’50-es évek feelinggel – és néhány olyan
kameramegoldással, amitől nem mertem levegőt venni…
A koncepció remekül építkezik, a layerek szépen rakódnak
egymásra, és egyre tágul a(z ijesztő) kép…
Nekem a befejezés kevéssé lett bejövős: túlságosan „adta
magát”, hogy ez lesz – el tudtam volna képzelni merészebb, eredetibb,
autentikusabb, elborultabb befejezést is.
Sajnos, a készítők viszont nem… :-/
Mivel a vége nem volt ínyemre – többet/mást vártam volna –,
ezért 7/10.
De azt mondom, azért érdemes a rászánt időre. :sör:
A Bargain érdekesnek tűnik, próbát teszek vele!
VálaszTörlésA The Vast of Night-ot láttam pár éve, a hangulatáért nagy dicséretet érdemel, viszont számomra hatalmas csalódás, hogy történetben mennyire nem vállalt semmit, annak dacára, hogy "olcsó" indie alkotásként nem kockáztatott volna semmit... Értem én, hogy nem akarta túlbonyolítani a történetet, de azért legyen már egy minimum...