Szokásommal ellentétben most direktben írom a blogra a véleményemet, nem pedig megszerkesztem word-ben - mert fel vagyok dúlva...
Ez volt a legkellemetlenebb, legirritálóbb, legkelletlenebb, legnyögvenyelősebb filmnek látszó izé, amit életembe' láttam...
Végig szekunder szégyent éreztem, hogy ez viccnek is rossz.
Tudjátok, az számomra a legszomorúbb, hogy elvileg ennek a filmnek én lennék a célközönsége, aki 16-17 évesen még hangalámondással láttam először valami másolt videókazettán az első részt...
Szóval, tudom, hogy ennyibe vesznek engem, Hollywoodban, a Netflixnél, vagy a faszom tudja hol, Amerikában: semmibe vesznek, hülyének néznek, egybites idiótának tartanak, aki összefosom a bokámat, hogyha 40 év után újra láthatom Eddie Murphyt, Judge Reinholdot, John Ashtont és Bronson Pinchotot...
...és bevallom, ez így is volt. :-P :-/ :gyagya:
Remegő térdekkel vártam, hogy újra láthassam őket... cseszd meg...
...de amikor először megállítottam a filmet, megnéztem, hogy mennyi telt el belőle, és mennyi van még vissza: 1 óra 2 perce néztem...
...és akkor kiböktem magamnak: baszki... unom... :-PPP
Majd amikor a szekunder szégyen hullámai újra és újra átcsaptak rajtam, elöntött a harag: ezt a szart akartátok lenyomni a torkomon?! Mert szerintetek én ennyire vagyok érdemes?! Ennyire semmibe vettetek?! Ennyire lenéztetek?! Szerintetek 50 év felett már simára gyalult aggyal ülök le a film elé, és csorgó nyállal vigyorogva motyogok magam elé, hogy "Akszel... ott van Akszel... ott... van... ottan... hö-hö-hö...". :gyagya:
Hááát... hogy is mondjam finoman... kérem, hogy ettől kezdve minden névnapotokon basszon benneteket hátba valaki egy disznószaros szívlapáttal, és mondja azt hozzá: "ezt az Axel Foley-ért, te pénzsóvár szarzsák".
...
Arra gondoltam először, hogy ezt a filmet ássátok el mélyre, és soha többé ne beszéljünk róla...
...de másodjára az ötlött az eszembe: tegyük magunk elé, ki a falra, és nézzünk rá minden egyes kurva napon. Hogy ez a film akarta hülyére venni a nézőket. Nem, nem olyan, mint egy arculcsapás - inkább olyan, mint amikor egy vödör szart öntenek eléd, ebédidőben: "edd ezt, idióta, szerintünk pont ennyit érsz".
...
"Az a baj, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi" - ezt a fost megnézve belátom: ez tényleg így van. :-/ :-(
Die, nosztalgia, die. :-PPP
...
RIP - Beverly Hills Cop (1984)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése