…amikor az első részt megnéztem, kiakadtam tőle: „most akkor legyünk állandóan bánatosak, és akkor minden fasza lesz?! nem elég szomorú így is az ember ebben a világban?! hát köszönöm szépen…”… :-OOO
…
Aztán, amikor 1-2 év múlva újranéztem, már nem éreztem ezt a… fájdalmas nyomasztást… meglehet, talán azért, mert nem is volt benne ilyesmi elsőre sem… :gyagya:
Lehet, hogy csak _bennem_ volt… :hupsz:
…
Most meg lelkesen elügettem Mátéval a moziba, hogy megnézzük a második részt!
…
Hááát… mit ne mondjak… eléggé tré lett a végeredmény. :-PPP
Nincs a filmnek egy olyan momentuma sem, amit ne láttunk volna az első részben – és hiába lett az agyban több érzelem, valahogy az egész mégis kevesebb… szegényesebb… kopottabb… nyúzottabb… rókább… :-PPP
Az új érzelmek érdektelenek, a Majré Feszkó kivételével teljesen
háttérbe szürkülnek – és a régi érzelmek is eléggé belehomályosodnak a
tapétába. Derű meg Bánat viszont ugyanazt a kört futja, mint az első
részben – de legalább ergyábban. :-PPP Az egész olyan, mint a sótlan-főtlen paprikás
krumpli…
Apa és Anya agyában a manók meg olyan unalmasak és érdektelenek, hogy kár volt rájuk egyáltalán időt szánni…
Az első rész 9/10-es – erre azért adok 6/10-et, mert olyan kedves vagyok. :-PPP
Baszki, ez minden ízében egy keserű, fővetlen, kelletlen, kényszerű folytatás, amit úgy erőszakoltak ki a népre – és a nép meg kajálja, mint a rogáni-göbbelsi propagandát… :-PPP
Ennek a filmnek akkorát kellett volna buknia, mint Rottenbiller – ehelyett meg hasít, és már tervezik a harmadik részt…
A kibaszott jó Furiosa meg orbitális bukás… :eeekkk:
Nincs mit hozzátennem. :-///
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése