Két nagyon sötét, nagyon komoly/r, nagyon szívfacsaró, gyomorszorító sorozat…
…talán nem is kell az „ilyen” az embernek… vagy… néha nagyon kell egy-egy „ilyen” minden embernek.
(Persze, ahogy az Eric-et villámgyorsan lenyomta a magyar Netflixen nézettségben a Geek Girl… oké… ez talán csak nekem fáj. De valahogy arrafelé mutat: nem, az embereknek nem kell az „ilyen” – mint az Eric. Shame on them.)
Eric s01
„My son… was 14 years old. He went out one day and never came back. My son was full of love. Full of hope. Full of trust in people. But this isn't a fair world, and… these are not fair rules. That trust was betrayed, but that love and hope will still go on. As long as I am alive, I will not give up on love. I will not give up on hope. My son deserved to live in a city that loved him. My son deserved to live in a city that protected him. My son deserved and hoped for better than this. That hope that… that the city, that we… can do better. Not tomorrow, but right now. My son's name was Marlon Rochelle. Do better. For my son. For all of our sons. For Marlon.”
„A kétségbeesett apának egy nagy szörnybáb siet a segítségére, hogy megtalálja elveszett kisfiát. Egy nagy, járkáló szörnybáb, amit csak ő lát, senki más.”
Azt hittem, valami buddy-comedy(/dramedy) kerekedik ki ebből, és jókat fogok röhögni, ahogy a báb és Benedict Cumberbatch (az apa, Vincent) nyomoznak.
Nagyobbat nem is tévedhettem volna…
Időről-időre erőt kellett vennem magamon, hogy elindítsak egy új epizódot, mert nem volt kedvem/erőm/merszem újra és újra lemerülni az emberiség mocskába. És nem, itt nem a metróalagútban, koszban, szennyben és drogban élő hajléktalanokra gondolok – hanem a felszínen lakó, öltönyös urakra, akik mocskos, undorító „játékokat” játszanak az egyszeri emberekkel… és nekik egy-egy ember élete a semminél is kevesebbet számít…
És ott vannak még „a jó emberek”: akik dolgoznak, élnek, gyereket nevelnek – és közben vagy sikerrel, vagy sikertelenül küzdenek saját démonaikkal… és ebben a küzdelemben vagy ők maguk, vagy közvetlen hozzátartozóik sérülnek meg… néha egész életükre…
Talán ez, ami a legfájdalmasabb az egészben.
„The real monsters ain't under the bed, Vincent.”
A kisfiú utáni nyomozás során egyre jobban elmerülünk a város mocskában, egyre mélyebbre jutunk a metró alagútjaiban – és felszínen is egyre több mindenről hullik le a talmi máz, és derül ki, hogy vérrel, könnyekkel, és emberek megnyomorításával… halálával… van sok minden kikövezve.
És „a jó emberek”… hallgatnak. Vagy félrenéznek. Vagy az ő kezük is jócskán benne van…
Egyedül az elszánt rendőrnyomozó, Ledroit (McKinley Belcher III), aki feddhetetlenül és talpig becsülettel küzd az egész filmben – ám ő meg a magánélete miatt kényszerül bujkálni, és megaláztatások sorát eltűrni…
…de amikor az utolsó részben felemeli a lehajtott fejét, ökölbe szorítja a kezét, és elszántan ringbe áll… az valami elcseszettül felemelő. :respect:
„"Do damage"? I'm afraid I'll do damage 'till I can't stop. Till they have to pull me off. I've been pretending so long, I'm scaring myself. I've got… I've got rage so deep inside of me, I can't push it down no more.”
…és a fene vigye el, hát persze, hogy a hajléktalan, a föld alatt élő, minden ízében „rossz fiúnak” tűnő Yuusuf (Bamar Kane) az, aki még mindig tisztességesebb, mint a fentiek 90%-a. :thumbsup:
Ez a film számomra egy purgatórium története: egy csomó ember tisztítótűzbe kerül. Vannak, akik megtisztulnak benne… és vannak, akik elhamvadnak tőle…
De mindenekelőtt: ez Vincent purgatóriuma… és Isten ne adjon senkinek hasonló megmérettetést, mert ebbe bele lehet tébolyodni…
Ám Vincent végigmegy az úton, minden stációján, és egyre foszlik le róla a rátapadt máz, és ömlik ki belőle az elfojtott, elrejtett, de mindig benne lévő rossz… vagy gonosz… de biztosan bűnös.
És Istennek hála, ezt a sorozatot olyan ember írta, aki hisz a megváltásban, a megtisztulásban, a második esélyben: Abi Morgan. :respect:
Nagyon kemény sorozat az Eric… ne vágjon mindenki bele nyakra-főre. 9/10 :respect:
De aki nekilát, annak… :brofist: :sör:
Egy apró nüansz még, amit megemlítenék: mert magyar vagyok, és a sorozat Magyarországon is forgott. :sör:
Két magyar (nevű) karakter is van a filmben.
Alexander Lakatos (Törköly Levente), és Misha Varga (Ioachim Ciobanu) – mindketten a szeméttelepen dolgoznak. (Az egyikük ráadásul egy konkrét szemétláda is…)
És csak arra gondoltam… futólag… hogy tényleg? Itt lehetett csak elhelyezni a filmben két magyar nevet? Mert mi, magyarok, csak…?! Nem folytatom. De, ha akarom, akkor ez azért bánt egy kicsit.
Treason s01
Sajnálom, kicsit elnyomja a Treason-élményt nálam már az Eric, de megpróbálom így is átadni az érzést, hogy miért tetszett nagyon – bár ez is egy sötét, és aljas világba visz minket…
Ez egy hajsza, ahol mindenki veszélyes, ahol a barát is ellenség, ahol mindenki hátba akar, és tud is szúrni… ahol lőni, marni, harapni és rúgni, de legtöbbször futni kell az életedért.
…ahol az MI6 egy fontos vezetője, Charlie Cox, kerül lehetetlen helyzetbe, és ezt a helyzetet a családja, a felesége és a gyermekei is megszenvedik.
Ez egy kémjátszma, életre-halálra – és lélegzetvétel nélkül képes az ember végigtolni az egész évadot. :respect:
Két nagyon szép, okos nő játszik még fontos szerepet Charlie életében, és mindketten megtesznek mindent azért, hogy megmentsék: Olga Kurylenko és Oona Chaplin*…
…és van abban valami gyönyörű, amikor ők ketten összefognak Charlie-ért és a gyemekeiért. :leborul:
Fájó, keserű, félelmetes, mégis felemelő történet. 8/10
De az Eric mélyebbre megy az emberi lélekben. :thumbsup:
*= igen, „Az A” Chaplin a nagypapája… :respect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése