Bánkitó Fesztivál - 2024.07.12. - III.nap

 

Gondoltam, ne legyek már vén, begyepesedett öregember, és próbáljak meg lépést tartani a korral – és bele-belehallgatni/harapni a mai kor zenéjébe.

Amióta itt lakunk Pusztaberkiben (egy köpésre Bánktól), minden évben böngésztem a Bánkitó Fesztivál fellépőit, és youtube-on meghallgattam egy-egy számot a számomra ismeretlen nevektől – de még egyszer sem éreztem késztetést arra, hogy jegyet váltsak valamelyikre…

Ez idén annyiban volt más, hogy amikor megláttam, hogy Krúbi is fellép – akit eleve bírok –, akkor arra gondoltam, csak ki kéne ügetni. Az már csak hab volt a tortán, amikor azt olvastam Dé:Nash is koncertezik ugyanazon a napon – akit szintén csipázok. :sör:

Gondoltam, a többiek pedig bónuszok lesznek: és a családomtól kértem egy napijegyet névnapomra. :-)

Hát, így történt, hogy tegnap átcuccoltam Bánkra, ahol 16:00-tól a multitalentum Papp Mukunda koncertjével nyitottam a napot.

(Ez a tetves blogmotor nem engedi, hogy feltöltsem ide a videóimat, mert 100 Megánál hosszabbak... csesszék meg magukat. :-PPPP)

Papp Mukunda szerintem egy csöndes zseni, aki a jazz, funk, hipp-hopp és a loop mestere, akinek nagyon különleges volt a zenéje. Nem biztos, hogy ez a csöndes, tartózkodó tehetség nagyszípadra való, én valami emberközelibb-nézőközelibb fellépőhelyet tudnék neki jobban elképzelni…

Sajnálnám, ha kimaradt volna – sajnálom, hogy bedobták a nagymedencébe, mint az aranyhalat…

Köszönet neked, Papp Mukunda! :sör:

 

Talán épp az őt ért… hm… kevéssé eltalált helyszínválasztást siratva, az utolsó szám végén kaptunk a nyakunkba egy kis nyári zuhét…

(Az esőt rövid ideig vettem: azt engedi felpakolni ez a rohadék... :-P) 

…ám utána már Dé:Nash cuccolt a színpadra! :sör:

Aki kicseszett remek showt adott elő! :-) Eddig is imádtam a fickót, de élőben – még lehengerlőbb, még átütőbb, még karcosabb volt. Ráadásul értő közönség adta alá a lapot folyamatosan… ;-)

„Még négy év! Még négy év!”

Nagyon sokat röhögtem – főleg, amikor arra gondoltam, hogy ezt a koncertet egy fidesznyik nézi, és mivel egybites idióta, egy hangot nem vesz le az iróniából, a gúnyból, a csúfolásból, a cinizmusból, hanem arra gondol: „milyen derék fidesz-szavazó fiatalember ez a Dénes! ilyenek kellenek nekünk a 70-90 éves nyugdíjasaink mellé!”. :-DDDDD

 

A remek Dé:Nash koncert után a DUCKSHELL Zenekar következett – akikkel a koncert előtti napokban próbáltam megismerkedni a youtube-on keresztül. Ott tetszett, amit láttam-hallottam, és kíváncsian vártam, hogy milyen lesz élőben…

…és vártam… vártam… vártam… :-/

A bő ¾ órás csúszás azért megalapozta kissé az ingerlékenységemet: én még ilyen hosszú beállást az életben nem láttam. Oké, kilenc zenész az kilenc beállás/beállítás, értem… de ők is értsék meg, hogy ez azért már… kissé kellemetlenül hosszúra nyúlt… :-///

Ám… ahogy végre elkezdődött a koncert… és pörögtek a számok… egyre inkább megenyhültem… és megadtam magam a DUCKSHELL varázsának. :sör:

 

„Sírjak vagy nevessek, de szomjúsággal ne büntess meg!”

 DUCKSHELL: Kilépő

 

„Ordas farkas, aki én vagyok, hát neked olyan nem kell.

Én leiszom magam ablakod alatt, hideg késekkel szúr le a reggel.”i

 DUCKSHELL: Ordas farkas

 A manóba, na… a „Kocsmai könyörgés” első pillanattól megvett kilóra, már a youtube-on: de élőben 100x izzóbb ez a zenekar. :respect:

 A bonyekbe… DUCKSHELL (a számomra ismeretlen, fekete ló) rulez! :sör:

 

És jött végre a nap, az est Csúcspontja: KRÚBI!!!

…

Hm… hm... hm...

Már amikor Dé:Nash koncertjén vendégénekeskedett, megijedtem: míg Dénes ének/beszédhangja tisztán érthető volt, Krisztián szövegét alig-alig értettem… Arra gondoltam: bakker… nem fogom érteni, ha a saját koncertjén is így tolja majd… :eeekkk:

Noshátugye… Valószínűleg ott van a kutya elesve, hogy én nem vágom séróból az összes dalszövegét – ellentétben a küzdőtéren tomboló közönséggel, akik szívesen válaszolgattak is egy-egy dalsorral, ha felkérte őket.

Szóval, az idő, és a hangerő előrehaladtával, a nehezen (értsd: alig érthetően) induló koncert egyre érthetetlenebbé vált, és egyre inkább csak a mambodzsambo ment Krúbi és a közönség között.

Krúbi: An-tan!

Közönség: Ténusz!

Krúbi: Szó-raka!

Közönség: Ténusz!

Krúbi: Szó-raka!

Közönség: Tiki-taka!

Krúbi: Ala-bala, bim-bam!

Közönség: Buuusz!!!!!

Tőlem ezt is nyugodtan mondhatták volna (…talán ezt is mondták…?), úgy se értettem belőle egy árva kukkot se… :-///

És utána jött még egy kurva jó ötlet: vakítsuk meg a közönséget! Én nem tudom, hogy pontosan milyen fényerővel bíró reflektorokat irányítottak ránk, de nekem konkrétan sistergett a retinám, baszki… :-OOO :-PPP

(Ez még itt egy "finom" verzió - ennél később sokkal brutálisabb lett... :-PPP)

Ám ez még nem volt elég! Ha valaki nem vakult meg, vagy nem romlott legalább 8-10 dioptriát a szeme, az kapott egy újabb tesztet, miszerint: ki az, aki epilepsziára hajlamos közöttetek? Nem? Nem tudjátok?! Mindjárt kiderítjük! – DZSAMMM!!! És villogott, vibrált, villódzott az egész kurva mindenség…

…szerintem ekkor kezdhettem el nyüszíteni… majd Krúbi szarásának vicces (NOT! :-P ) végighallgatása – hogy stílszerű legyek – bebaszta nálam a léchiányos budiajtót: és elindultam haza. :-P

Majdnem sikerült leönteni szarral az egész délutáni/esti élményemet, bro…

…de csak majdnem!!!

Mert a végtelenül tehetséges Papp Mukunda, az eszméletlenül vicces Dé:Nash, és a fergeteges hangulatot hozó DUCKSHELL olyan élményt adtak, hogy azt akarva sem tudtad volna elrontani!

Ám igazából te sem akartál volna ilyet, Krúbi, tudom én, és voltak azért klassz pillanataid! :sör:

(Nem tudom megint feltenni a saját videómat - így youtube-ról merítek bemutatót.)

…de sajnos a végére nekem elszakadt a cérnám… és nem feltétlenül a vén hülye magam miatt, ugye, és most rád nézek, te ismeretlen, fényszórózó gyökér!!!... és talán te, Krúbi is énekelhetnél/rappelhetnél artikuláltabban. Vagy énekeljen helyetted végig a közönség: még azt is jobban érteni – csak mondjuk azért nem éri meg jegyet szedni… :-P

 

Krúbihoz még lenne egy nüanszom: őszintén meg voltam döbbenve azon, hogy Krúbi leghímsovinisztább, legtajparasztabb szexista gyökérségeit – hallhatóan nőkből, lányokból, hölgyekből álló kórus zengte vissza legjobban!!! Érteni vélem (…szoszo…), hogy ez amúgy „vicc” lenne, és a lányoknak is vicces, hogy… írja le a fene, amiket fennhangon sivítottatok/visítottatok (mert az, hogy „énekeltetek” több lenne, mint költői túlzás… :-P ): én belepirulnék... egy fenéket: leégne a pofámról a bőr!, ha így beszélnék egy nő előtt, nemhogy egy _nővel/nőről_! Nem tartom magam egy vaskalapos prűdnek, de a bánki leánykórus engem Nikki Glaser stand-up-jaira emlékeztetett – hogy én érzek szekunder szégyent pironkodva attól, amiket kimondanak…

 

És még egy apróság, ami megesett velem a koncertsorozaton. Egyszer csak odalép elém egy lány (kb. 20 éves, tippre), és köszönés nélkül ezt adja elő.

Lány: Megkérdezhetem, hogy melyik a kedvenc Carson Coma száma?

Én: /csak némán és hülyén nézek: hogy jön ide a Carson Coma?! majd a fejemet rázom, hogy nekem nincs olyan – hja, próbálkoztam velük, de nem jöttek be, ez van/

Lány: Akkor miért jött a koncertre?

Én: Mert?! Carson Coma koncert van?!

Lány: /észbe kap/ Hja, nem… akkor melyik zenekar miatt jött?

Én: Krúbi

Lány: /láthatóan megdöbben/ Krúúúbi?! …és melyik a kedvenc száma tőle?

Én: Ganxsta Zoli tehet mindenről.

Lány: /leereszt, mint a lufi/ Ööö… jó.

 

És azzal elmegy: én meg ekkor veszem észre, hogy mögötte állt egy másik lány, aki telefonnal végig vette az egészet.

Én meg arra gondoltam: mi a fasz volt ez…?! Ki volt itt a bunkó, és miért?!

Mondjuk, van pár tippem, de hagyjuk – szokatlan és kínos intermezzónak éltem meg. :-PPP

De ez se rontotta el az élményemet. :sör:

 

Papp Mukunda, Dé:Nash, DUCKSHELL: nagy köszönet! :respect: :leborul:

Krúbi: neked csak egy kisebb, tesó… :sör: