Nagyon idegesítő, amikor egy film megnézése után az ember túl öregnek érzi magát.
Mert milyen jó is lenne (lett volna…), ha ifjú 13-15 évesként „ugrik elém” ez a Tomorrow War: menő mai fiatalként nem nézve/ismerve korábbi (5 évnél régebbi) filmművészeti alkotásokat, bizonnyal azt mondanám rá, hogy egészen klafa. (Persze, tudom, hogy már nem használ senki olyan szót manapság, hogy „klafa”. Vagy „franyec”. Vagy „oltári tutter”. :-P :-))) )
Ám ilyen félig vén marhaként azt mondom, alig-alig
csillant meg az eredetiség szikrája ebben a műben – ellenben számtalanszor
tetten érhető benne, hogy innen-onnan "lopikálta" a darabokat. (Copyright: Vitéz László :-) )
Ha kedves akarnék lenni, azt mondanám rá, hogy „patchwork” – de mivel nem akarok az lenni, így azt mondom: fércmű. :-PPP
Sorolom, hogy honnan… hm… „merítkezett ihletért” a Tomorrow War.
Edge of Tomorrow, Pitch Black, World War Z, Starship Troopers, Battlestar Galactica, Prometheus – ezek a filmek ordítottak ki belőle. A többi csak csöndesen meghúzódott benne…
A „Nagy USA Zászlólobogtatás” kötelezőként teljesítve (ha kínaiak csinálják ezt a filmet, akkor „Nagy Kínai Zászlólobogtatás” lett volna, egykutya :-PPP), és a „Rájöttem, hogy Legfontosabb a Család” szájbarágós narráció szekunder szégyene még most is itt kapar a torkomon… :-///
Mit is mondhatnék még: jó, hogy végre vannak új filmek – illetve… jó lenne, ha lennének _új_ filmek. :-PPP
Kár pazarolni rá a szót. :thumbsdown:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése