"Rettenetes állapotok uralkodnak az országban.
A gyerekpornót rejtegető nagykövet olcsóbban megússza, mint aki fát lopott.
Vádat emelnek az anya ellen, akinek elgázolták a gyerekét.
Bezárják a bántalmazója ellen önvédelemből fellépő nőt.
A Parlament elnöke milliókra bünteti a demokratikus jogával élni kívánó ellenzéki képviselőket.
Megbírságolnak egy könyvesboltot, mert beteszi a gyerekkönyvek közé a szivárványcsaládról szólót.
Gyerekeket hagynak az intézményi rendszerben inkább, minthogy azonos nemű szülők neveljék őket.
A miniszterelnök a megmaradt három darab független lappal fotózkodik, hogy a sajtószabadságot bizonygassa.
Egy bűnelkövető - ha celeb - arra hivatkozhat, hogy rosszul érezné magát a börtönben.
Fogalmatlan kölykök lekaszálnak egy méhlegelőt, majd cserepes növényt hagynak negyven fokban az aszfalton.
Egy biciklista belehal a a gondozatlan bicikliúton tekerésben, egy másikat meg akarnak büntetni, mert elesett rajta.
A tanárhiány ellen kitalálják a gyorstalpaló tanárképzést.
Megpróbálják rajtakapni az orvost, hogy pénzért kiállítja-e a táppénzes papírt.
Hetente megöl egy nőt a partnere.
Minden második családban verik a gyereket.
Meleg férfiakat vernek meg az utcán, és a kormányközeli lap boldogan megírja, hogy cigányok voltak.
Emberek ezrei élnek a közkutakról hozott vízen.
Mit csináljak? Álljak ki a Parlament elé, és üvöltsek? Bújjak be egy sarokba, és zokogjak magzatpózban? Dugjam homokba a fejem, és olvassak klasszikusokat? Műveljem kertemet? Keressek másik hazát?"
https://www.facebook.com/juditagnes.kiss/posts/4312478112108230
1574-ben, Franciaországban.
szerző: Étienne de La Boétie, fordító: Újfalusi Németh Jenő
A röpirat 1574-ben jelent meg La Boétie: Discours de la servitude volontaire (Az önkéntes szolgaságról...) című műve nyomán latin és francia nyelven (Contre Un), magyar fordítását lásd: Étienne de La Boétie: Az önkéntes szolgaságról. - A zsarnok ellen. Budapest : Helikon Kiadó, 1990. pp. 35-43.
"De jó Isten! Mi lehet ez? Milyen nevet is adhatnánk neki? Milyen szerencsétlenség ez? Milyen bűn vagy inkább micsoda fogyatékosság késztet számtalan embert arra, hogy ne csupán engedelmeskedjen, de szolgáljon is, hagyja, hogy ne csupán kormányozzák, hanem zsarnokoskodjanak is felette: javaikat, szüleiket, feleségüket, gyermekeiket, de még puszta életüket sem tudhatják magukénak. Még csak nem is egy hadsereg, nem is egy barbár fegyveres banda kurválkodásait, fosztogatásait, kegyetlenkedéseit viselik el - amely ellen vért és életet sem kímélve harcolnának talán -: egyetlen ember műveli mindezt, s az sem egy Herkules, nem is egy Sámson, emberszerű is alig"
"Állítsatok szembe ötvenezer felfegyverzett embert másik ötven-ezerrel, rendezzétek őket csatasorba; szabadságáért harcol az egyik sereg, a másik ettől akarja megfosztani. Hogy vélekedtek, melyik fél lenne a győztes? Kik mennének lelkesebben a harcba? Azok-e, akik javaikat és szabadságukat védik, vagy akik ettől fosztanák meg ellenfeleiket, de más szolgaságán, meg az adott és szerzett sebeken kívül más jutalomra nem számíthatnak.
Amazoknak a boldog múlt, s az ahhoz fogható jövő lebeg a szemük előtt; a harc szenvedései eltörpülnek a kínok mellett, amelyeket a vereség okozna nekik, gyermekeiknek s minden utódaiknak.
Emezeket nincs mi bátorítsa, hacsak a végveszély láttán elhalványuló zsákmány reménye nem, de hat legyen mégoly erős is a kapzsiság, nem élheti túl a sebekből kicsorduló első vércseppeket."
"Furcsának tűnik, ha arról hallunk, hogy a szabadság bátorságot önt azok szívébe, akik zászlót bontanak érte. S mi történik nap mint nap tulajdon szemeink előtt francia honunkban? - Egyetlen ember foszt meg szabadságától százezer várost, s bánik velük kutyául. Hinnénk-e, ha csak hallanánk róla, s nem a saját szemünkkel látnánk? Kitalált mesének vélnénk, ha távoli országok távoli népeivel esne meg ilyesmi. Még hogy egyetlen zsarnok tehesse ezt, akit nem érdemes megdönteni sem! Kár vele szembeszegülni is, hisz önmagától omlik majd össze, mihelyt az ország a szolgaságba beleun: nem kell tőle elvenni semmit, elég, ha adni megszűnnek neki. Az országnak még arra sem kell törekednie, hogy bármit is tegyen önérdekében, elég, ha nem tesz semmit önmaga ellen.
Nyilvánvaló tehát, hogy a nép maga hagyja magát kiszipolyozni, mert elegendő volna, ha nem szolgálna többé, s szabad lenne máris.
Maga a nép tesz kést saját torkára, maga dönti szolgaságba
önmagát; hisz módjában áll választani: rab legyen-e vagy szabad; s ő az
igát nyakába veszi; módjában volna jó törvények és a rendek védelme alá
helyezni magát, ám ő a zsarnok kényétől függve megaláztatásban,
elnyomatásban, igazságtalanságtól szenvedve akar élni. Nemcsak elfogadja
tehát, maga okozza baját: mert ha áldozatot követelne a szabadság
visszanyerése, nem késztetném én erre a népet; pedig hát lehet-e valami
az ember számára drágább, mint természetes jogait visszaszerezni, más
szóval emberré válni újra?"
"Szegény, nyomorult franciák, bódult nép, bajában megátalkodott nemzet, s vaksággal, ha jobban megy a sorsa! Szó nélkül tűritek, hogy mások megkaparintsák a szebbik felét jövedelmeiteknek, gabonátokat learassák, kitúrjanak házaitokból, s elvegyék őseitek rátok örökített bútorait! Úgy éltek, hogy bizton semmit sem mondhattok a magatokénak, így már öröm lenne az is, ha saját vagyonotokkal, családotokkal s életetekkel bérletként rendelkezhetnétek. E karnak, bajnak és romlásnak mind nem külső ellenség az oka, köztetek él ő, s magatok teszitek oly hatalmassá; őérte mentek bátran a harcba, az ő nagyságáért kell meghalnotok. Aki uralkodik felettetek, annak éppen úgy két szeme, két karja, egy teste van, mint bárki másnak. Csak álnok szívének állhatatlanságában tesz túl rajtatok, meg a hatalomban, amit magatok adtok neki saját rontásotokra. Ti kölcsönöztök neki szemeket, hogy kikémlelhesse titkaitokat, és karokat, melyekkel lesújt reátok, de ti adtok neki lábakat is, hogy városaitok eltiporhassa! Hogy volna rajtatok másként hatalma, mint általatok? Ha nem akarnátok, legázolhatna-e benneteket? Portáitok fosztogatója és gyilkosotok miként lehetne, ha nem volnátok a cinkosai, önmagatoknak árulói?
Ti vettek gabonát, hogy ő arathasson; javakat halmoztok házaitokban, hogy ő rabolhasson; lányokat neveltek, hogy buja vágyait kielégíthesse, meg fiukat, hogy harcoljanak érte csatákban, és dicsőségéért vérüket ontsák a vágóhídon, legyenek rabló ösztöneinek eszközei, végrehajtói vad bosszújának, s honfitársaitok lelkiismeretének hóhérai; inatok szakadtáig gürcöltök, hogy ő élvezetekbe merülhessen, s tisztátalan és alantas gyönyörök rabja lehessen; gyengítitek magatokat, míg ő egyre erősebb, egyre keményebb, s mind rövidebbre fogja pórázotokat.
És e sok-sok megaláztatástól, mit az állat sem tűrne el békén, nem is volna nehéz megszabadulni - elég volna akarni csupán. Szolgálni szűnjetek, és szabadok vagytok azonnal. Nemhogy megdönteni, megrendíteni sem kell; ne legyen támogatója, s mint önsúlyától a kolosszus, ha talapzata vész, úgy omlik össze."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése