Amikor a Nők Lapja ír filmsztárokról…

…mert tudod, a cipész maradjon a kaptafánál (ahogy a hazugságminiszter is olyan jól megmondta a napokban, és ő aztán tudja, ugye…).

Az a baj, hogy mindig is utá… izé… szóval, sosem szerettem Návai Anikót: mindig olyan filmsznobnak tartottam, aki többet tart magáról, mint a műfajról, amiben dolgozik – és nagyobb sztárnak tartja magát, mint akikkel beszél. A filmes véleményeivel pedig sosem értettem egyet. :-P

Most olvasom, hogy Klág Dávid már 2012-ben felhívta a figyelmet arra: nagyon úgy tűnik, hogy Návai Anikó nem is készít interjúkat a sztárokkal, csak a mások által elkészített riportokat adja el sajátjaként.

Erre most kiderül: (eddig) két esetben biztos, hogy nem készített „exkluzív” interjút Návai Anikó, csupán összeollózta azokat – és nem érti, hogy mi ezzel a baj.

Hátradőlhetnék elégedetten, hogy nekem sosem volt szimpi a hölgy, és „na ugye”.

(Apropó „na ugye”,  egyébként hallottátok, hogy a „a bivalyerős lett futball világhírű képviselője, az FK Rīgas Futbola Skola” véletlenül 5–0-ra agyonverte a _csillió milliárdokkal, és a magyarok munkáját elvevő migránsokkal fulladásig kitömött_ Felcsúti Orbán FC-t? Nagyon vicces eset… ;-) :-DDD )

De inkább csak legyintek rá: ennyi volt „tündöklésed”. Amit most visszamenőleg meg fog kérdőjelezni mindenki…

Ám mivel néhanapján mi is veszünk Nők Lapját, úgy elém került a 2021. július 21-ei szám, és benne Koronczay Lilla cikke, Melissa McCarthy-ról.

Aminek ez a felütése:

„Charlie Chaplin óta nem született nagyobb komikus a szakmában, állítják az amerikai filmkritikusok Melissa McCarthyról, akinek szinte minden filmje kasszasikerrel kecsegtet.”

…

Esküszöm, amikor ezt elolvastam, megnéztem az újság címlapját, hogy miféle hülye vicclapot vettem én kézbe – és hogy került egy ilyen ide a házunkba?! …és döbbenettel láttam: ez a Nők Lapja.

Elsőre, férfiasan bevallom, megsértődtem: mert egészen egyszerűen arcátlan, tahó sértés, hogy Charlie Chaplin mellé odatesznek egy Melissa McCarthy-t. Ha valaki azt állítja, hogy ez a két ember egy szinten van, az vagy teljesen inkompetens abban, amit csinál – vagy szimplán hülye. Esetleg Melissa McCarthy fizetett ügynöke, aki pénzért képes bármiféle egetverő blődséget leírni.

Goldie Hawn meg nyilván egy Harold Lloyd, Whoopi Goldberg pedig egy Buster Keaton, ugye?

De aztán vettem egy mély levegőt, és arra gondoltam, talán csak én nem értékelem kellően Melissa McCarthy munkásságát, és a „nagyközönség” meg nyilvánvalóan igen: ezért „felütöttem az internetet”, hogy utána nézzek a dolognak.

…nem is tudom, talán a Nők Lapja újságírójának is ezt kellett volna tennie. Vagy írhatunk random hülyeségeket, ami az eszünkbe jut, az is egy megoldás.

Ilyen a Melissa McCarthy filmográfia imdb-s pontozása:

Cook Off! (2007) – 4,1/10

Just Add Water (2008) – 5,6/10

Pretty Ugly People (2008) – 4,9/10

Life as We Now It (2010) – 6,5/10

Bridesmaids (2011) – 6,8/10

Identity Thief (2013) – 5,7/10

The Heat (2013) – 6,6/10

Spy (2015) – 7/10

The Boss (2016) – 5,4/10

Ghostbusters (2016) – 6,7/10

Life of the Party (2018) – 5,6/10

The Happytime Murders (2018) – 5,4/10

Can You Ever Forgive Me? (2018) – 7,1/10

The Kitchen (2019) – 5,5/10

Superintelligence (2020) – 5,4/10

Thunder Force (2021) – 4,4/10

Ez 5,793-as átlag. Jóindulattal 5,8. A tízből.

Úgy gondolom, ha Charlie Chaplin 5,8/10-es filmeket csinált volna, most aligha emlegetnénk legendás etalonként. Vagy inkább Legendaként és Etalonként.

Szóval, aligha beszélhetünk Melissa McCarthy esetében „chaplini” magasságokról.

Ráadásul közben ilyen cikkek ugrottak elém:

„Melissa McCarthy, Please Stop Making Bad Movies With Your Husband”

„Melissa McCarthy wins Golden Raspberry for Worst Actress

Worst actress - Melissa McCarthy, ‘The Happytime Murders’ and ‘Life of the Party’”

 

Hm…

Ekkor arra gondoltam, hogy talán az lehet, hogy a lepontozott filmjei mégis valami orbitális nyereséget hoztak.

Ennek is utánanéztem: boxofficemojo.

(Csak párat kapok ki a 16-ból, mert ha a Nők Lapjának nem volt kedve utánanézni, akkor én minek kepesszem magam. :-PPP)

Ghostbusters: költségek: 144 millió – bevétel: 229 millió.

Bridesmaids: költségek: 32 millió – bevétel: 288 millió

The Heat: költségek: 43 millió – bevétel: 229 millió

Spy: költségek: 65 millió – bevétel: 235 millió

The Boss: költségek: 29 millió – bevétel: 78 millió

Life of the Party: költségek: 17 millió – bevétel: 65 millió

The Happytime Murders: költségek: 40 millió – bevétel: 27 millió

Can You Ever Forgive Me?: költségek: nem nyilvános – bevétel: 12 millió

The Kitchen: költségek: 38 millió – bevétel: 15 millió

Nem is tudom… erős szemellenző kell ahhoz, hogy ezeket a számokat valaki úgy értelmezze, hogy „szinte minden filmje kasszasikerrel kecsegtet”. Ennyi erővel mondhatom – és igaz is! :-) –, hogy minden egyes kitöltött és feladott lottószelvény engem a milliárdossággal kecsegtet.

Szóval.

Úgy gondolom, hogy a Forma I-es pilóta maradjon a Volán Tefu-nál. :-) Vagy valami ilyesmi, ugye, miniszter asszony…?! :-DDD

Azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy amennyiben a Nők Lapja filmekről és filmsztárokról szeretne írni, fizessen meg egy _valódi_ filmeket ismerő és szerető újságírót – vagy inkább ne erőltesse ezt a témát, mert csúnyán mellé lehet vele nyúlni.

 

Gyorsjelentés 2.0

Egy remekbe szabott új sorozat, és két régi, eddig önhibámból, eléggé elítélhető módon kimaradt, szép mese: ezekről tudok most beszámolni. :thumbsup:

Mare of Easttown s01

Egy marha jó sorozat. :thumbsup:

Végig lekötött, bitang jó húzások-fordulatok voltak benne: és egy különleges, bajjal és gonddal teli nyomozónő a főszereplő – akit nagyon meg lehet szeretni: Kate Winslet. :respect:

Akit még mellette nagyon csíptem, az édesanyját alakító Jean Smart – eszméletlen jókat lehetett röhögni-vigyorogni kettejük adok-kapokján. :-D

A sztori pedig egy olyan többszörösen összetett dráma… ami zsigerileg fáj.

Egyszerűen nem tud felnőni ehhez a sorihoz semmi: amióta végignéztük (kb. 2 hete), csak unottan szörfölök a Netflixen – és inkább nem nézek semmit. :-P

Túl magasra tette a lécet. De ez így van jól. :sör:

 

Shaun the Sheep Movie

2015-ös, de nagyszerű, megnevettető-megindító film. Mátéval megunhatatlannak tartjuk a sorozatot, de a film… azért egy egészen más ligában játszik. :sör:

Ha nektek is kimaradt volna eddig, mint nekem, akkor ne habozzatok bepótolni. :thumbsup:

 

 

Kung Fu Panda 3.

Ez meg 2016-os. Máté most fedezte fel – így én is bepótoltam.

Nekem az első két rész bármelyike jobban bejön – igazából, szándékosan skippeltem eddig („minek húznak le róla még egy újabb bőrt…?!”), mint ahogy a Shrekből is csak az 1-2. részeket néztem meg. :-P

Arra figyeltem fel, hogy Máté full hangerőn ordíttat egy dalt a telefonon fürdés közben – és kénytelen voltam beismerni, hogy nagyon tetszik nekem is, ezért kíváncsiskodtam, hogy mi az.

 

Így néztem meg végül a filmet.

Egy tetszett benne: Kai – de ő nagyon. Egész egyszerűen legyőzhetetlen, ultrabrutál harcos, a Kung Fu Panda univerzum legerősebb karaktere (SPOILER: nem is tudnak vele mit csinálni a készítők: Po csak csodával tud fölé kerekedni…).

Illetve még egy tetszett: Oogway mester „visszatérése”, és megint egy-két bölcs mondása. :respect:

 

Hát, ennyi. Nem tudom, lesz-e még kedvem valamikor "bőbeszédűbben" blogolni... De egyelőre... ennyire tellik... :-/ 

 

"Az a baj, hogy hazudtok. Megint. Állandóan."

 Barna Zsuzsa

:respect:

 

 

"Az a baj, hogy most már tényleg nyomdafestéket nem tűrő szavak tolulnak a számra, és ezt kikérem magamnak.

Kikérem magamnak, hogy nap mint nap történik valami, ami miatt egyre nehezebb kulturált keretek közé terelni azt a felháborodottan üvöltő feszültséget, amit ti okoztok.

Az a baj, hogy hazudtok, megint, állandóan.

Gyermekvédelmi népszavazás, az.

Az a baj, hogy ezt tartjátok a saját szavazóitokról is, ezt tartjátok arról a tízmillió emberről, akiknek a sorsáról két korty ágyas szilva közt amúgy mellékesen döntötök.

Az a baj, hogy tízmillió emberről gondoljátok, hogy ostoba, jobbra-balra nem néző senkiháziak, akiknek úgyis mindegy, csak a napi betevő féldekás, meg az aktuálisan gyűlölhető ellenség meglegyen.

Nem, nem hülyének nézitek a magyar embert, azon már régen túl vagyunk. Szintet léptetek.

Ti, akik a magyar kormánynak nevezitek magatokat: nem csak ostobának tartjátok a magyart, hanem alávalónak és aljasnak is.

Ezt pedig kikérem magamnak.

Gyermekvédelmi népszavazás, az.

Hazudtok, mert a helyreállítási terveteket nem a melegellenes törvény miatt dobták vissza, hanem a rendszerszintű, mindent átszövő korrupció miatt, a velejéig romlott igazságszolgáltatás miatt, a szétríbolt magyar sajtó miatt. De hiszen ezt tudjátok, hiszen ott áll a jogállamisági jelentésben, feketén-fehéren.

Hazudtok, mert a gyermekvédelmi népszavazásotok kérdései pontosan olyanok, mint amilyenek ti magatok vagytok: álságosak, gonoszak, manipulatívak, elfogadhatatlanok.

Hazudtok, mert pontosan tudjátok, hogy ezekre a kérdésekre nem lehet válaszolni, és hazudtok, mert azt is tudjátok, hogy az egész LMBTQ-aktivizmusnak semmi köze ahhoz, amiről ti beszéltek.

Hazudtok, és menjetek a fenébe a sunyi és gonosz “nemzeti konzultációtokkal” meg a mérhetetlenül aljas és cinikus gyermekvédelmi népszavazásotokkal együtt.

Megmondom én, miről tartsatok gyermekvédelmi népszavazást. Megírtam a kérdéseket is, nektek már nem kell.

Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században félmillió kisgyerek csak az óvodában-iskolában jusson ételhez, már ha egyáltalán ott hozzájut?

Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században a kormány pedofilellenes törvénnyel haknizzon, miközben kicsi gyerekeket rendszeresen kényszerítenek hétvégi láthatásra olyan férfiakhoz, akik bizonyítottan erőszakot követtek el rajtuk és/vagy verték őket?

Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században minden héten megöljön egy nőt az aktuális vagy a volt partnere, sokat közülük saját gyermeke(i) szeme láttára?

Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században a Parlamentben bizonyított nő- és gyerekbántalmazók tevékenykedhessenek, akarja-e, hogy a honatyák nőkről és gyermekekről alkotott valódi nézetei miatt a családon belüli erőszak áldozatai egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen kapjanak segítséget?

Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században ellehetetlenítsék azoknak az elhivatott munkáját, akik tényszerűen tesznek is valamit a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekért (L. Ritók Nóra például)?

Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században még mindig létező probléma legyen a gyerekbántalmazás, a gyerekprostitúció, a gyerekéhezés, akarja-e, hogy gyerekek tízezreinek esélye se legyen kitörni a nyomorból, amibe beleszületett?

Akarja-e ön, hogy Magyarországon a 21. században a fentiek ellenére a kormány pont az LMBTQ-közösségtől féltse a legjobban a gyerekeket?

Úgy érzi-e ön, hogy a legfontosabb intézkedés ebben a velejéig romlott, korrupt, maffiamódszerekkel működő rendszerben pont az, hogy a gyerekeknek nem szabad tudomást szerezniük a tényről, miszerint nemcsak heteroszexuális emberek léteznek?

Anyák hurcolják rettegő, bepisilő gyermekeiket a bántalmazóikhoz kétheti rendszerességgel, mert nincs más választásuk: így döntött a bíróság. Nem szólva azokról az anyákról és azokról a gyerekekről, akik benne élnek a legsúlyosabb bántalmazásban, és nem kapnak segítséget az államtól.

Gyermekek tömegei rettegnek az életükért, nem jutnak megfelelő egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz, gyermekek tömegeit verik, erőszakolják a saját rokonaik, gyermekek tömegeit kínozzák bele az öngyilkosságba állami fenntartású, úgynevezett “gyermekvédelmi” intézményekben.

Gyermekek tömegei élnek súlyos betegséggel, őket ápoló szüleiket pedig nem támogatja a magyar állam.

Gyermekek tömegei szenvednek a bántalmazás, az elhanyagolás, a gonoszság, a kiszolgáltatottság és a szegénység valamilyen formájától ebben a pillanatban is, és ti nem tesztek értük semmit, és őket ti nem véditek meg, és őket ti magukra hagyjátok.

Erről csináljatok népszavazást.

Ti, akik szerint a fentiek ellenére a magyar gyerekeket pont a b*ziktól kell félteni.

Ti, akik nem hogy nem véditek meg, de még ki is szolgáltatjátok gyermekek százezreit — a saját gonosz kényeteknek.

De ne tévedjünk, a teljesen átlagos, vagy akár kifejezetten jó körülmények közt nevelkedő gyerekeknek is elveszitek a jövőjét — hacsak azok nem a saját gyerekeitek.

“Gyermekvédelmi népszavazás.” Az.

Az a helyzet, tudjátok, hogy ezt nem lehet ám az idők végéig büntetlenül csinálni. Előbb vagy utóbb ugyanis a saját szavazóitok is rá fognak jönni, hogy minek tartjátok őket.

Ez már viszont egy egészen másfajta népszavazás központi témája lesz majd."

https://nyugatifeny.hu/2021/07/21/barna-zsuzsa-nem-fogjatok-tudni-ezt-buntetlenul-vegigcsinalni

 

Martin Niemöller

(1892-1984)

 

"Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna."

 

...

"Álljak ki a Parlament elé, és üvöltsek?"

 Kiss Judit Ágnes 

:respect:

 

Július 13., 0:47 ·

"Rettenetes állapotok uralkodnak az országban.

A gyerekpornót rejtegető nagykövet olcsóbban megússza, mint aki fát lopott.

Vádat emelnek az anya ellen, akinek elgázolták a gyerekét.

Bezárják a bántalmazója ellen önvédelemből fellépő nőt.

A Parlament elnöke milliókra bünteti a demokratikus jogával élni kívánó ellenzéki képviselőket.

Megbírságolnak egy könyvesboltot, mert beteszi a gyerekkönyvek közé a szivárványcsaládról szólót.

Gyerekeket hagynak az intézményi rendszerben inkább, minthogy azonos nemű szülők neveljék őket.

A miniszterelnök a megmaradt három darab független lappal fotózkodik, hogy a sajtószabadságot bizonygassa.

Egy bűnelkövető - ha celeb - arra hivatkozhat, hogy rosszul érezné magát a börtönben.

Fogalmatlan kölykök lekaszálnak egy méhlegelőt, majd cserepes növényt hagynak negyven fokban az aszfalton.

Egy biciklista belehal a a gondozatlan bicikliúton tekerésben, egy másikat meg akarnak büntetni, mert elesett rajta.

A tanárhiány ellen kitalálják a gyorstalpaló tanárképzést.

Megpróbálják rajtakapni az orvost, hogy pénzért kiállítja-e a táppénzes papírt.

Hetente megöl egy nőt a partnere.

Minden második családban verik a gyereket.

Meleg férfiakat vernek meg az utcán, és a kormányközeli lap boldogan megírja, hogy cigányok voltak.

Emberek ezrei élnek a közkutakról hozott vízen.

Mit csináljak? Álljak ki a Parlament elé, és üvöltsek? Bújjak be egy sarokba, és zokogjak magzatpózban? Dugjam homokba a fejem, és olvassak klasszikusokat? Műveljem kertemet? Keressek másik hazát?"

https://www.facebook.com/juditagnes.kiss/posts/4312478112108230

1574-ben, Franciaországban.

A zsarnok ellen

szerző: Étienne de La Boétie, fordító: Újfalusi Németh Jenő

A röpirat 1574-ben jelent meg La Boétie: Discours de la servitude volontaire (Az önkéntes szolgaságról...) című műve nyomán latin és francia nyelven (Contre Un), magyar fordítását lásd: Étienne de La Boétie: Az önkéntes szolgaságról. - A zsarnok ellen. Budapest : Helikon Kiadó, 1990. pp. 35-43.

 

"De jó Isten! Mi lehet ez? Milyen nevet is adhatnánk neki? Milyen szerencsétlenség ez? Milyen bűn vagy inkább micsoda fogyatékosság késztet számtalan embert arra, hogy ne csupán engedelmeskedjen, de szolgáljon is, hagyja, hogy ne csupán kormányozzák, hanem zsarnokoskodjanak is felette: javaikat, szüleiket, feleségüket, gyermekeiket, de még puszta életüket sem tudhatják magukénak. Még csak nem is egy hadsereg, nem is egy barbár fegyveres banda kurválkodásait, fosztogatásait, kegyetlenkedéseit viselik el - amely ellen vért és életet sem kímélve harcolnának talán -: egyetlen ember műveli mindezt, s az sem egy Herkules, nem is egy Sámson, emberszerű is alig"

"Állítsatok szembe ötvenezer felfegyverzett embert másik ötven-ezerrel, rendezzétek őket csatasorba; szabadságáért harcol az egyik sereg, a másik ettől akarja megfosztani. Hogy vélekedtek, melyik fél lenne a győztes? Kik mennének lelkesebben a harcba? Azok-e, akik javaikat és szabadságukat védik, vagy akik ettől fosztanák meg ellenfeleiket, de más szolgaságán, meg az adott és szerzett sebeken kívül más jutalomra nem számíthatnak.

Amazoknak a boldog múlt, s az ahhoz fogható jövő lebeg a szemük előtt; a harc szenvedései eltörpülnek a kínok mellett, amelyeket a vereség okozna nekik, gyermekeiknek s minden utódaiknak.

Emezeket nincs mi bátorítsa, hacsak a végveszély láttán elhalványuló zsákmány reménye nem, de hat legyen mégoly erős is a kapzsiság, nem élheti túl a sebekből kicsorduló első vércseppeket." 

"Furcsának tűnik, ha arról hallunk, hogy a szabadság bátorságot önt azok szívébe, akik zászlót bontanak érte. S mi történik nap mint nap tulajdon szemeink előtt francia honunkban? - Egyetlen ember foszt meg szabadságától százezer várost, s bánik velük kutyául. Hinnénk-e, ha csak hallanánk róla, s nem a saját szemünkkel látnánk? Kitalált mesének vélnénk, ha távoli országok távoli népeivel esne meg ilyesmi. Még hogy egyetlen zsarnok tehesse ezt, akit nem érdemes megdönteni sem! Kár vele szembeszegülni is, hisz önmagától omlik majd össze, mihelyt az ország a szolgaságba beleun: nem kell tőle elvenni semmit, elég, ha adni megszűnnek neki. Az országnak még arra sem kell törekednie, hogy bármit is tegyen önérdekében, elég, ha nem tesz semmit önmaga ellen.

Nyilvánvaló tehát, hogy a nép maga hagyja magát kiszipolyozni, mert elegendő volna, ha nem szolgálna többé, s szabad lenne máris.

Maga a nép tesz kést saját torkára, maga dönti szolgaságba önmagát; hisz módjában áll választani: rab legyen-e vagy szabad; s ő az igát nyakába veszi; módjában volna jó törvények és a rendek védelme alá helyezni magát, ám ő a zsarnok kényétől függve megaláztatásban, elnyomatásban, igazságtalanságtól szenvedve akar élni. Nemcsak elfogadja tehát, maga okozza baját: mert ha áldozatot követelne a szabadság visszanyerése, nem késztetném én erre a népet; pedig hát lehet-e valami az ember számára drágább, mint természetes jogait visszaszerezni, más szóval emberré válni újra?"

"Szegény, nyomorult franciák, bódult nép, bajában megátalkodott nemzet, s vaksággal, ha jobban megy a sorsa! Szó nélkül tűritek, hogy mások megkaparintsák a szebbik felét jövedelmeiteknek, gabonátokat learassák, kitúrjanak házaitokból, s elvegyék őseitek rátok örökített bútorait! Úgy éltek, hogy bizton semmit sem mondhattok a magatokénak, így már öröm lenne az is, ha saját vagyonotokkal, családotokkal s életetekkel bérletként rendelkezhetnétek. E karnak, bajnak és romlásnak mind nem külső ellenség az oka, köztetek él ő, s magatok teszitek oly hatalmassá; őérte mentek bátran a harcba, az ő nagyságáért kell meghalnotok. Aki uralkodik felettetek, annak éppen úgy két szeme, két karja, egy teste van, mint bárki másnak. Csak álnok szívének állhatatlanságában tesz túl rajtatok, meg a hatalomban, amit magatok adtok neki saját rontásotokra. Ti kölcsönöztök neki szemeket, hogy kikémlelhesse titkaitokat, és karokat, melyekkel lesújt reátok, de ti adtok neki lábakat is, hogy városaitok eltiporhassa! Hogy volna rajtatok másként hatalma, mint általatok? Ha nem akarnátok, legázolhatna-e benneteket? Portáitok fosztogatója és gyilkosotok miként lehetne, ha nem volnátok a cinkosai, önmagatoknak árulói?

Ti vettek gabonát, hogy ő arathasson; javakat halmoztok házaitokban, hogy ő rabolhasson; lányokat neveltek, hogy buja vágyait kielégíthesse, meg fiukat, hogy harcoljanak érte csatákban, és dicsőségéért vérüket ontsák a vágóhídon, legyenek rabló ösztöneinek eszközei, végrehajtói vad bosszújának, s honfitársaitok lelkiismeretének hóhérai; inatok szakadtáig gürcöltök, hogy ő élvezetekbe merülhessen, s tisztátalan és alantas gyönyörök rabja lehessen; gyengítitek magatokat, míg ő egyre erősebb, egyre keményebb, s mind rövidebbre fogja pórázotokat.

És e sok-sok megaláztatástól, mit az állat sem tűrne el békén, nem is volna nehéz megszabadulni - elég volna akarni csupán. Szolgálni szűnjetek, és szabadok vagytok azonnal. Nemhogy megdönteni, megrendíteni sem kell; ne legyen támogatója, s mint önsúlyától a kolosszus, ha talapzata vész, úgy omlik össze." 

The Tomorrow War - A holnap háborúja

 

Nagyon idegesítő, amikor egy film megnézése után az ember túl öregnek érzi magát.

Mert milyen jó is lenne (lett volna…), ha ifjú 13-15 évesként „ugrik elém” ez a Tomorrow War: menő mai fiatalként nem nézve/ismerve korábbi (5 évnél régebbi) filmművészeti alkotásokat, bizonnyal azt mondanám rá, hogy egészen klafa. (Persze, tudom, hogy már nem használ senki olyan szót manapság, hogy „klafa”. Vagy „franyec”. Vagy „oltári tutter”. :-P :-))) )

Ám ilyen félig vén marhaként azt mondom, alig-alig csillant meg az eredetiség szikrája ebben a műben – ellenben számtalanszor tetten érhető benne, hogy innen-onnan "lopikálta" a darabokat. (Copyright: Vitéz László :-) )

Ha kedves akarnék lenni, azt mondanám rá, hogy „patchwork” – de mivel nem akarok az lenni, így azt mondom: fércmű. :-PPP

Sorolom, hogy honnan… hm… „merítkezett ihletért” a Tomorrow War.

Edge of Tomorrow, Pitch Black, World War Z, Starship Troopers, Battlestar Galactica, Prometheus – ezek a filmek ordítottak ki belőle. A többi csak csöndesen meghúzódott benne…

A „Nagy USA Zászlólobogtatás” kötelezőként teljesítve (ha kínaiak csinálják ezt a filmet, akkor „Nagy Kínai Zászlólobogtatás” lett volna, egykutya :-PPP), és a „Rájöttem, hogy Legfontosabb a Család” szájbarágós narráció szekunder szégyene még most is itt kapar a torkomon… :-///

Mit is mondhatnék még: jó, hogy végre vannak új filmek – illetve… jó lenne, ha lennének _új_ filmek. :-PPP

Kár pazarolni rá a szót. :thumbsdown: