Tenet 2.0

 

Jellemzés.

A Tenet…

…okos. Nem „annak akar látszani”. Nem „próbálkozik”. Nem „játssza a meg nem értett entellektüelt”. Hanem nagyon _okos_.

…nem nézi hülyének a Nézőt.

Nem nézi egybites debilnek. Egyenrangú partnernek tekinti. A szellemi társának tartja. Végigvisz az úton, és közben elmond mindent – és fel sem tételezi, hogy nem érted. Nem rág a szádba semmit szótagolva. Elmondja, akár csak egy mondatban is: és hisz benne, hogy megérted. Hisz Benned.

…az Inception 5.2. Az Inception egy teszt volt: „és ha így tolom, bírjátok, srácok…? vagy ez már túl sok…? esetleg… jöhet még durvábban is…?!”. Megfeleltünk a teszten: és most Nolan ránk tolta az 5.2-es verziót. Fáj…?! Fáj, cseszd meg – de olyan jólesően fáj, hogy az elmondhatatlan!!! :-D

…tökéletesen házasította össze a történetet és a cselekményt. Egyik sincs a másik rovására. A történet sodrása, fordulatai, csavarjai lélegzetelállítóak – és tökéletesen megkomponáltak mellé az akciójelenetek. Eddig azt hittük, ilyen nincs: „vagy sztori, vagy akció, barátom! a kettő együtt nem megy!”. Dehogynem. Sőt. Így megy csak igazán.

 

…karakterei, színészei tökéletesek. „A Főhős” – baszki, azt se tudtam idáig, hogy ki az a John David Washington…?! Mégis _tökéletes_ volt. :leborul:

Robert Pattinson… AZ A Robert Pattinson…?! Én ezt a csávót nem fogom dicsérni…!!! De muszáj. Mert kicseszettül remek. :respect:

Elizabeth Debicki – ki_ez_a_nő_?! De komolyan…?! Mert lassan, de biztosan… megvett kilóra.  A végefelé talán az övé a legjobb jelenet. :amazing:

Kenneth Branagh… őt azért már párszor láttuk zseniálisnak. De itt sem volt kutya. :sör:

…a csúcsjelenetek magasiskolája. Mindig azt hiszed, hogy „nah, ez volt a legjobb jelenet benne, az tuti!”… aztán eltelik fél óra: és megint ugyanezt mondod arra, ami a szemed előtt pereg. Tudod mit? Az utolsó „nagyjelenetet: A Támadást” – na, azt nem sikerült überelni. Mert vége lett a filmnek. De ha folytatódott volna – hiszem, hogy Nolan arra is rá tudott volna pakolni egy lapáttal. :megarespect:

…a kísérőzene megdicsőülése. Nem, nincs benne „klasszikus(nak tartott) filmzene”. Nincs benne Tina Turner – Goldeneye, Enya – May It Be, Katy Perry – Firework. _Kísérő_-zene van benne. De olyan, hogy lüktet a halántékod, dübörög a mellkasod, és az vér úgy zakatol az ereidben, mint az expresszvonat. Legszívesebben felugranál a helyedről, és az öklödet rázva üvöltenél, hogy „Hejjjj!!! Gyerünk!!! Harcra fel!!! Vágj oda!!!”.

…ül most a Filmek Evolúciójának Színesfilmtrónján. Magabiztos, rendíthetetlen nyugalommal lépett fel oda a Memento és az Inception vállán. Amikor oda felért, szertenézett – és nem látott sehol magához hasonlót. Se közel, se távol, se a múltban, se a jelenben… és ezért most leült a Trónra. (Nem, nem a Tron-ra…! :-P ;-) ) És várja a trónkövetelőket. Talán lesz… majd ha Nolan új filmet forgat… ;-)

…a csúcspont. Úgy emlékszünk majd rá, mint „Az Első Mozi, Ami Felelős, Értelmes, Intelligens Partnerként Kezelte a Nézőket”. Nem pedig hülyének nézte… mint ahogy az bevett szokás volt, akkoriban.

Tenet

Életem legjobb filmje...

(Most jöttem meg a moziból. Kábé 45 éve nézek filmeket, de ilyen jót még soha nem láttam...
Talán írok róla majd bővebben is... talán nem... de most csak ennyi telik tőlem. Le vagyok nyűgözve. El vagyok képedve. Zseniális, tébolyult, elképesztő...)

A Legjobb Mozgókép, amit valaha vászonra álmodtak.

Kóspallag: pálosok és horgászok...

Ma a tőlünk 37 km-re lévő Kóspallag mellé mentünk kirándulni, és két nagyon szép helyet láttunk...

(Tudjátok, itt, Kóspallag közelében van a híres-neves "Rózsakunyhó" is, amiről két éve megemlékeztem.)

Toronyaljai Szent Mihály pálos monostor

Itt olvashattok bővebben a történetéről, feltárásáról: A Pálos rend építészeti emlékei - Toronyaljai Szent Mihály monostor, Kóspallag

Kóspallagi-horgásztó

Találkoztunk itt egy nagyon kedves, barátságos halőrrel, akivel remekül elbeszélgettünk. :sör:

Majd láttunk méltóságteljes szürke gémeket, azúrkék jégmadarat, és esküdni mernék rá, hogy egyszer egy sast is láttam körözni a tó fölött...

Gyönyörű, csodaszép ez a tó - igazi ékszerdoboz. :respect:

Az hiszem, ide egyszer el kell ugranom botokkal is... ;-) :sör:

Shin'ya shokudô: Tokyo Stories – Midnight Diner: Tokyo Stories s02 & The Umbrella Academy s02

Shin'ya shokudô: Tokyo Stories – Midnight Diner: Tokyo Stories s02

Sosem szerettem, ezért eddig nem is csináltam azt, hogy egy sorozatot a _második_ évaddal kezdek el – de mivel a Midnight Diner-nek csak a második évadához volt/van magyar felirat, ezért (most, a Pop-up Bár utáni űrben… ;-) ) hosszas vívódás után, csak belekezdtünk a második évadba, hogy meglássuk, érdemes lesz-e „megbirkózni” az első évaddal is… :gyagya: :-/ :-S

Ez egy fantasztikusan remek sorozat. :respect:

Szeretetre méltó, emberi, szívet-lelket melengető történetek, hibákról-tévedésekről-botlásokról – megbocsátásról, helyrehozásról, kibékülésről… találkozásról.

„When people finish their day and hurry home, my day starts. My diner is open from midnight to seven in the morning. They call it „Midnight Diner”.

PORK MISO SOUP COMBO

BEER, SAKE, SHOCHU

That's all I have on my menu. But I make whatever customers request as long as I have ingredients for it. That's my policy. Do I even have customers? More than you would expect.”

A pusztán „Mester”-nek szólított szakács és konyhavezető (Kaoru Kobayashi) meséli a történeteket azokról az emberekről, akik be- és visszatérnek az éttermébe vacsorázni.

Vannak rendszeres törzsvendégei is, akik rendszerint kommentálják a történéseket, illetve olykor aktívan részt is vesznek benne.

Kedvenc részem a s02e05 – Yakisoba Dog, amikor a csöndes, de mégis fenyegető erőt árasztó törzsvendég Ryu (Yutaka Matsushige) – akiről kimondatlanul ordít, hogy valószínűleg jakuza… – folyik bele az aktuális, „friss” vendég történetébe, de egyáltalán nem úgy, mint egy ijesztő maffiózótól várnánk…

(Vicces: most látom, hogy az imdb-n a második évad összes része 8 pont fölöttre van pontozva – egyedül az én kedvenc részem 7,7-es… :-P :-/ :-))) )

Nyugodtan nevezhetjük antológia-sorozatnak, hisz minden egyes új vendég egy új történet, és nincs egy összefüggő, folytonos háttérsztori – csak a törzsvendégek állandósága, és a közeli, kicsiny rendőrőrs: az egy szem rendőrsrác, az öreg nyomozó úr, és a fiatal nyomozó lány, és a szomszéd kifőzdéből a rendőrsrác után áhítozó néma(?) lány. Az ő gegjeik, szkeccseik mindig vicces ízt és színt adnak az epizódoknak. :-D

De az egyes történetek mindig kisebb és nagyobb emberi drámák: hibák és tévedések… fájdalmak és veszteségek… és találkozás, jóvátétel… megbocsátás.

És közben egy-egy remek japán étel elkészítése… és a végén a szereplők „kibeszélve a szerepből” a receptet is elmondják. :-)

Yakisoba Dog

Kitsune Udon

Curry Ramen

Megmondom a frankót: egy-egy epizód remek kajáját elnézegetve az ember megéhezik – benéz a hűtőbe… és fanyar képpel csukja vissza az ajtót, mert odabent semmi nincs, ami felvenné a versenyt a sorozatban látott bármelyik ètellel. :-P :-/

A karakterek egyéniek és egyediek, a történetek érdekes és fordulatosak… a kaják ínycsiklandóan néznek ki, de egy dologról még nem szóltam: a zene.

Az eddigi összes(!) Netflixes sorinál azonnal rányomtam a „Főcím átugrása” gombra, de a Mindnight Diner főcímét mindig végignéztük, annyira hangulatos – és a végén felhangzó zenék is mindig különlegesek és egyediek. :respect:

Nagyon egyben van a Midnight Diner s02 – és most már muszáj belevágnunk az első évadba is. :sör:

:thumbsup:

The Umbrella Academy s02

„Don't go chasing waterfalls.”

:-)

Nagyon vártam, ráugrottam – tetszett, de nem annyira, mint az első évad.

Annyiból remek, hogy végre megszerettem Diegót – de Vanya továbbra is taszít és idegesít…

Remek, hogy Klaust újra láthattam, ráadásul egy olyan helyzetben, ami ordított azért, hogy lubickoljon benne… :-)))

Számomra a legjobb karakter Luther lett: egyszerűen imádtam a hülye pofavágásait, a megjegyzéseit, és az idétlenkedéseit – próbálta lopni a showt Klaustól, és nem mondom… olykor sikerrel is járt. :sör:

:-)))

Five-ra nem tudtak új rétegeket tenni… talán kicsit el is laposodott…

A Svédek, amíg trióban nyomták, taposták a Hazel és Cha-cha duó sarkát… ám ahogy fogyatkoztak, egyre csökkent a sármjuk… :-/

Az Intéző és Lila idegesítettek – és rohadt sok jelenetben szerepeltek… :-PPP

Herb-öt szerettem, tőlem kaphatott volna sokkal több szerepet/jelenetet is. :sör:

Ben „nagyjelenetét” imádtam. :respect: És a „Végső, Nagy Leszámolás” is határozottan tetszett. :thumbsup:

A legvége, a „csattanó”, az új évad felvezetése – az viszont nagyon nem volt ínyemre.

Utálom ezt a fajtát. Mindig is utáltam. :-PPP

Én itt be is fejeztem az Umbrella Academy történetének figyelemmel kísérését: jó volt, szép volt, megérte megnézni – de elég ennyi. Köszönöm.

„Don't go chasing waterfalls. Stick to the rivers and the lakes that you're used to.”

:sör:

Így fogok tenni.

;-)

Berki napraforgók & Horgásztam a kanyargó Ipolynál...

(Igen, nincsenek - még(!) - filmek (aug 26: Tenet), Netflixes sorikat tolok, de még nem értem a végükre, szóval - marad blogtémának "A Táj". :easypeacelovefishing: ;-) )

Napraforgó tábla a berki határban - júniusban...

...és júliusban...

És amikor az Ipolynál horgászok. Már június elseje(!) óta nem fogok semmit - és máskor ilyen helyzetben már nem vagyok a "nyugodt, csöndes bolond horgász" archetípusa... :-O :-S :-) -, de az Ipolyra egyszerűen képtelen vagyok haragudni. Annyira gyönyörű. :amazing:

Nógrádszakál, Páris-patak völgye, a "Palóc Grand Canyon"

Kirándultunk... :-)

Ssanggabpocha – Mystic Pop-up Bar – A titokzatos pop-up bár s01 & Kengan Ashura s01-s02

Két sorozat, amik annyira távol állnak egymástól, amennyire csak lehet – mégis mindkettő egyformán nagyszerű. :respect:

Ssanggabpocha – Mystic Pop-up Bar – A titokzatos pop-up bár s01

Már bitangul untuk a banánt, hogy belekezdünk egy-egy soriba a Netflixen… aztán a vállunkat vonogatva, a pofánkat húzva kaszáljuk őket egymás után. (Nem, felsorolni sincs kedvem az ilyeneket… :-PPP)

Mikor végre ránk ragyogott a szerencse, és belevágtunk a Pop-up bárba: amit nem is tudtunk letenni, amíg végig nem toltuk. :sör:

Egy vidám, szívderítő, misztikus, megható, megnevettető, mélyen emberi és szeretettel teli sorozatba botlottunk – aminek hatalmas szíve van. :respect:

Egy 500 éve vezeklő gyógyító sámán szelleme, Wol-Ju (Hwang Jung-Eum), egy pop-up bárt vezet a jelenkori Szöulban, és már csak 10 emberen kell segítenie ahhoz, hogy a büntetését letudja.

Segítője, az állandóan mosolygó, barátságos Guibanjang (Choi Won-Young), aki a Túlvilági Rendőrség nyomozója volt, mielőtt Wol-Ju mellé nem került.

...és azért akad olyan pillanat... olykor-olykor... amikor nem mosolyog...

Hozzájuk tér be kisegítőnek az árván felnőtt, fiatal, végtelenül jóindulatú Kang-Bae (Yook Sung-Jae), akinek az a különleges(en idegesítő :-) ) tulajdonsága, hogyha megérint valakit, az rögtön kiönti neki a lelkét.

Nagyon fontos és végtelenül jópofa karakter még a szellem Yeombujang (Lee Joon-Hyuk), aki nem mellékesen a Halál feladatkörét látja el. :-))) Lee Joon-Hyuk eszetlenül jól lett castingolva: olyan az arca, úgy tud játszani a mimikájával, hogy épp úgy be tudja az embert sza… sza… sz’al, ijeszteni, mint a Kaszás – de a következő jelenetben meg olyan fejet vág, hogy szétröhögi az ember az agyát, és még meg is sajnáljuk. :-)))

Akit pedig még nagyon csíptem, az Kang-Bae áruházi munkatársa, Jin-Dong (Ahn Tae-Hwan), akinek már arcberendezése is vigyorgásra ingerlő, és ha még meg is szólal… ! :-) Nagyon örültem, amikor egy önálló epizódot is kapott, mert érdekes és érdemes volt a karaktere. :sör:

Az emberek bánatát, társaskapcsolatát, bűneit és tragédiáit rendbehozó pop-up bár minden egyes „esete” érdekes, megindító… és olykor vicces. Ám közben egyre jobban megismerjük azt az eseménysorozatot, ami Wol-Ju-t odáig juttatta, hogy 500 évig tartó átokkal sújtsák – és egyre több olyan részletre derül fény, ami a főszereplőket is megdöbbenti: akik csak a saját nézőpontjukat ismerik a történetből.

Nem egy darálásra való sorozat: mi legalábbis egy-egy epizód után kikapcsoltuk, és hagytuk, hogy a rész által keltett érzések lecsapódjanak bennünk… És ezek az érzések mindig pozitívak és életigenlők voltak. :respect:

Oké, az utolsó három rész már annyira felpörgött, hogy ott nagyon nehezen tudta megállni az ember, hogy ne ugorjon menten a következő epizódra…

Nagyon kedves, nagyon vicces, nagyon szerethető, végtelenül emberi sorozat a Pop-up Bár.

Muszáj a léleknek ilyet is adni. Mert jól esik neki. :respect:

Kengan Ashura s01-s02

Ez meg a másik véglet: a pusztakezes közelharc vérmocskos, kegyetlen ünnepe, az ellenfél fizikai megsemmisítésének kvintesszenciája, vérgőzös, eszelős harcművészeti fieszta. :amazing:

Olyan elborult, olyan elvetemült, olyan különleges(en brutális) harcokkal, hogy az ember csak leesett állal bámul, miközben a torkában dobog a szíve.

A főszereplő a bosszúra éhes Ohma Tokita, aki mesterének gyilkosát akarja legyőzni – ezért jelentkezik a céges vitákat és szerződéseket eldöntő „Kengan Életre-Halálra” elnevezésű MMA-szerű gladiátorviadalra.

Az elején úgy látjuk, úgy tűnik, hogy ebből nem sokat lehet kihozni: Ohma olyan brutális és fékezhetetlen az előviadalokon, hogy úgy tűnik, nem lesz igazi ellenfele.

Nagyobbat nem is tévedhetnénk. :-PPP

A Kengan veretlen bajnoka, Agito Kanoh gyakorlatilag egyetlen ütéssel, fél kézzel keni fel a falra, amikor Ohma – bajnokságon kívül – kakaskodni próbál vele.

„Ohma Tokita, gyenge vagy. Egy karcolást sem tudnál rajtam ejteni.”

32 kengan harcos küzd két csoportban, egyenes kieséssel a bajnoki címért, és két évad (24 rész – de 24 _atompörgős_ rész!!!) után a második kör második meccsét tudtuk csak még le: de egy pillanatra sem állt meg a cselekmény, és egy másodpercig sem volt unalmas – sőt, a 22-23 perces epizódokból egyszerre hármat-négyet kellett letolni, mert gyakran abbahagyhatatlan a téma. :respect:

Ohmán kívül is simán vannak még szimpatikus karakterek, akiknek szívesen szurkol az ember: mint például Cosmo Imai, a Fojtogatók Királya – vagy Lihito, az Emberfeletti Ember – esetleg Sekibayashi, a Pokol Angyala… :thumbsup:

(Nekem mindhárman nagy kedvenceim lettek Ohma mellett. :sör: )

Nem tudom, más hogy lenne/van vele, de engem, mint a harcművészetek nagy rajongóját, teljesen telibetrafált a téma: gyakorlatilag letehetetlennek találtam – és imádtam minden egyes másodpercét. :leborul:

És most meg kaparom a falat, hogy mikor kerül fel a Netflixre a következő évad… :-OOOOOOO

(Van olyan oldal, ami 2020 őszét emlegeti… de semmi forrásmegjelölés, semmi biztos infó… :-/// )

Szóval, aki csípi az animét és a harcművészeteket – annak must see. :sör: