Sacred Games s01 & Glacé s01 & La Mante s01

Erre mondják, hogy el vagyok kényeztetve. :-) Persze, ebben azért „munka” van: ergo, keresni kell ám a szemet, hogy találjon az ember. :sör:

Persze, nem panaszkodom, nem is dicsekszem: most nyerő szériám volt – csupa remek sorozattal hozott össze a sors.

(Sajnos, a magánéletben most rendesen el vagyok havazva, ezért hanyagoltam is a blogomat, de próbálok életjelet adni. És milyen szerencse, hogy erősen optimista, pozitív poszttal tudok jelentkezni. :sör: )

A három sorozat, amikről beszélni/írni szeretnék, a Netflix-nél :thumbsup: készült, és majdnem egy szinten van: merném mondani, hogy mindhárom 9/10-es. :sör:

De mivel van köztük kedvencem, és van, ami – minden pozitívuma, és objektív elismerése mellett – nem tetszett annyira, ezért dobok közéjük egy kis „szórást”.

Sacred Games s01

9,5/10

Egy indiai sorozat, bakker! A gyengém – és telibe is vert, bitangul. :sör: :thumbsup:

Sunny Deol iránti rajongásomat sosem rejtettem véka alá :respect: , és megmondom, nyilván erősen bejátszott a Sacred Games iránti elfogódottságomba az, hogy a sorozat főszereplője Saif Ali Khan kiköpött az ifjú, erőtől duzzadó, szikh Sunny Deol. :thumbsup:

De méltánytalan lennék, ha azt mondanám, hogy pusztán ez a „külső-belső hasonlóság” adta az okot, hogy felpontozzam a sorozatot: Saif Ali Khan saját jogán remek, és imádtam minden egyes jelenetét. :respect:

És… megmondom a frankót… szerintem nem is a Saif Ali Khan megformálta Sartaj Singh felügyelő a(z igazi) főszereplő, hanem a Ganesh Gaitondé-t alakító Nawazuddin Siddiqui. :sör:

A történet két szálon fut: egyik szálon Ganesh Gaitonde, a „nagymenő gangleader” meséli el felemelkedése és bukása történetét (a múltban) – a másik szálon pedig Sartaj nyomozza Gaitonde egy súlyos, fenyegető kijelentésének értelmét (a jelenben):

„- You have 25 days to save your city.

- Twenty-five days? What will happen in 25 days?

- Save your city, Mr. Sartaj.

- What will happen in 25 days?

- Everyone is going to die in 25 days. Only Trivedi will be safe.”

És mivel a történet Mumbai-ban játszódik, érthető, hogy tétje lett a mintegy 20 millió lakosú város végpusztulását jövendölő párbeszédnek…

Mondhatnám, hogy olyan, mint a „24” – de egyáltalán nem olyan :-P :-D attól eltekintve, hogy a „megjövendölt napokat” mindig visszaszámolják nekünk a képernyőn.

De rengeteg a flashback, amikor Gaitonde történetével foglalkozunk: őszintén szólva, eleinte ez zavart is engem rendesen („miért nem hajtjuk inkább azt, hogy megmentsük Mumbai-t a végpusztulástól?! :-OOO”), ám a végére kifejezetten megkedveltem, és nagyon érdekesnek találtam, ahogy megismerhetjük, hogy jutott el Gaitonde arra a pontra, hogy ezt a 25 napos „ultimátumot” elárulja Sartaj-nak. :sör:

A történet nagyon kemény: ne nagyon szeressen meg senkit az egyszeri néző – mert a következő pillanatban lehet, hogy elvágják a torkát, vagy homlokon lövik… :eeekkk:

A leszámolások, a vérontás, a vérfürdő mindennapos a filmben – a korrupt zsaruk a bűnözők csicskái, és simán eltaposnak bárkit, aki nem áll be a sorba (a borítékért…), és próbál tisztességes maradni.

Olyan, hogy rendőrök kiállnak egymásért?! Hogy rendőr rendőrnek a támasza, társa, segítője…?! Na ne röhögtess… :-OOO Esküszöm, egy-egy rendőr több „barátra” lel a frontvonal másik oldalán álló gengszterek között: mert azok legalább gerinces ellenségek. De amikor egyenruhás vágja a másik egyenruhás hátába a kést… az azért elég ocsmány.

Egyszerűen fel nem foghatom, hogy engedhettek ilyen filmet leforgatni az indiai hatóságok: itt kurvára nincs egy tisztességes ember sem a testületnél, illetve, csak elvétve, mint a fehér holló.

Ha antireklámot akartak a mumbai-ban lévő rendőriskoláknak, rendőrőrsöknek, rendőröknek, akkor klafa, mert összejött. :-P :-/

És persze megjelenik a színen egy igazi elmebeteg is, egy retardált állat, aki az emberek kínzásában, megcsonkításában leli élvezetét… A legkeményebb, legbrutálisabb jelenetek hozzá kapcsolódnak. No comment.

Gyomorszorítóan sötét, nyomasztóan izgalmas a Sacred Games első évadának 8 epizódja – és talán nem árulok el vele nagy titkot: a visszaszámlálás nem ér a végére a széria első etapjában.

Tudtam-sejtettem, hogy így lesz – de azért nem esett jól, megmondom. :-///

Ám kétség sem fér hozzá, hogy a következő évadnál is ott leszek: tudni akarom Gaitonde összes titkát, és látni akarom Sartaj magányos, rendíthetetlen harcát. :respect:

Bitang jó sorozat volt – nem ért véget, nem zárult le, csak befejeződött: de sebaj. Vár rám (ránk?!) még egy remek évad. Vagy talán több is… :sör:

Glacé s01

9/10

Hat részes francia sorozat: de nekem végig olyan volt, mintha egy sötét, zsigeri skandináv thriller-krimi elevenedne meg a szemem előtt. És ezt komoly bóknak szánom. :respect:

A Pireneusok hegyei között megbúvó pszichiátriai intézet közelében kivégeznek egy lovat – de valami elmebeteg módon… :-OOO

Az ügyre a rutinos Servaz parancsnokot (Charles Berling) rendelik ki a nagyvárosból, aki eleinte mindenáron le akarja rázni magáról ezt az egészet – ám hamarosan kiderül, hogy nem véletlenül esett a választás éppen őrá, és hogy a ló eszelős lemészárlása összefügg Servaz egy korábbi nyomozásával, amikor elfogta a pszichiátriai eset, sorozatgyilkos Hirtmann-t (Pascal Greggory), aki „véletlenül” pont abban az ominózus intézetben tölti napjait beszámíthatatlan, közveszélyes elmebetegként.

És pókként szövi a hálóját…

Eszelősen izgalmas, csonkolásos gyilkosságokkal, igazi ocsmány, elvetemülten aljas, régi bűnök fényre derülésével kikövezett macska-egér játék bontakozik ki, amiben komoly szerepet kap a helyi rendőrnő, Iréne Ziegler (Julia Piaton), és a pszichiátriai intézet egy fiatal pszichiátere, Diane (Nina Meurisse). :thumbsup:

A sorozat intrója messze a legjobb, leghátborzongatóbb mind közül: és a képben/képen benne van minden, és mindenki…

Piszok jó sorozat volt. Meglepően-megdöbbentően remek. :thumbsup: :respect:

(Értetlenül állok az imdb-s lepontozása előtt… :-PPP)

La Mante s01

8,5/10

Az az igazság: az első részben, az alaphelyzet megismerésénél egyértelművé vált számomra, hogy a sorozat legártatlanabb, legrosszabb helyzetben lévő főszereplője valami bitangul rá fog faragni a kibontakozó eseményekkel…

…és ez megalapozta tartózkodó ellenszenvemet. :-/

Jóslatom be is jött – de a végére mégis sikerült olyan helyzetbe lavírozni a főhőst, hogy… a fene vigye el: elégedett lettem a befejezéssel. :respect:

Francia sorozat ez is: Párizsban vagyunk, ahol a rendőrök szembesülnek azzal a ténnyel, hogy lett egy „copycat” sorozatgyilkosuk. A copycat egy 25 évvel korábban tevékenykedő sorozatgyilkos tetteit másolja, aki a „La Mante” becenevet kapta anno az újságíróktól.

„La Mante” a nyilvánosság számára halott: ám álnéven egy szigorúan őrzött, különlegesen veszélyes foglyoknak fenntartott létesítményben él, mint Jeanne Debner (Carole Bouquet).

Ez az „új” név nem a „Sáska” védelmét szolgálta-szolgálja, hanem családjáét, hogy nekik ne kelljen egy bélyeggel élni az életüket.

Ám a copycat felbukkanásakor „La Mante” felajánlja segítségét a rendőröknek, azzal a feltétellel, hogy csak a 25 éve nem látott fián keresztül hajlandó csak kommunikálni…

Így jutunk el Damien-hez (Fred Testot), és egy sorozatgyilkolással „fűszerezett”, gyomorszorító családi drámához, aminek egy-egy része után úgy kóvályogtunk a házban, mint egy sokkot kapott denevér…

És sokáig úgy látszik, hogy a történetet képtelenség lesz úgy vezetni, hogy ne a Sáska fián csattanjon az ostor…

…nem volt bizodalmam a készítőkhöz abban, hogy meg tudják ezt oldani úgy, hogy ne „bicegjen”, vagy inkább „sántítson” bármilyen más megoldás.

Mea culpa. Mea maxima culpa. :respect:

Mert „A Készítők” megoldották: méghozzá briliáns módon. :amazing:

Damien megjárja a Poklot (ahogy az egyszeri néző is…), mégis… Szóval: mégis. :respect:

Nagyon fájdalmas volt, nagyon sötét, Damien miatt egyfolytában fájt mindenem és rettegtem…

…de brutálisan jó sorozat lett ebből is, amit egyáltalán nem tettem le rossz szájízzel. Sőt. :thumbsup:

A Netflix és a franciák letették névjegyüket. :respect:

…és az indiaiak meg főleg. :thumbsup:

Hajrá, Magyarok!

Ilyen az, amikor a foci sokkal többről szól. Magyarország jövője függ majd a Kisvárda FC. és a felcsúti PAFC összecsapásától. Hiszen migráns bevándorlók árözönje játszik az ősi, fajtatiszta árj... ááá... kikkel is, tulajdonképpen?!

Kisvárda FC:

Felipe Ventura, Mihai Minca, Pavlo Lukjancsuk, Temur Parcvanija, Teodorosz Beriosz, Roman Karaszjuk, Anderson Pico, Sassá, Vuk Mitosevics, Lucas Bertucci

Csapattagok, akik nincsenek a fenti képen: Andriy Cherepko, Ryashko Mykhaylo, Rados Protic, Matija Misic, Bohdan Melnyk, Lucas, Anton Shynder, Brana Ilic

PAFC:

Bacsana Arabuli, Danilovics Braniszlav, Diallo Ulysse, Gonzalo Vega, Heris Jonathan, Knezevic Josip, Latifi Liridon, Trajkovski Dejan

...

Ööö... izé... Hát akkor... inkább hagyjuk is.

Hajrá, Magyarok!
:-)

Világháborús emlékek...

Sokat járunk át Vácrátótra, és már jó ideje terveztem, hogy lefényképezem az ott álló, I. és II. világháborús hősöknek készült emlékművet, ami szerintem döbbenetes, és mélyen ez ember lelkébe hasítva mutatja meg, hogy ezek az emberek nem "csak" katonák voltak, hanem férjek, apák, akik mögött özvegyek és árvák maradtak...

Amikor lefényképeztem, eszembe jutott, hogy 2011-ben Nagycsepelyen jártam, és a helyi templom sírkertjében egy olyan döbbenetes síremléket láttam, amit muszáj volt megörökítenem.

FÁBIÁN JÁNOS

meghalt 1918 júl 24.

Élt 25 évet

"A harcban esett el

Derék Sándor bátyja

Ő megjött meghalni

Szerény otthonába."

Valami döbbenetes, hogy épp most jutott eszembe ez az egész, amikor 5 nap múlva lesz 100 éve, hogy az akkor 25 éves, háborúból hazatért Fábián János örökre lehunyta a szemét... Nyugodjék békében.

...

És hogy miért is ragadtattam magam erre a posztra, amikor már évek óta megvannak nekem ezek a képek, emlékek?

Tegnap előtt a padlást takarítottuk édesapámmal az őrbottyáni házunkban. Régi vályogház, sokat látott... Azt mondják, talán présház lehetett: amikor Farkas néni (ő a legrégebbi tulajdonos volt, akire emlékszik a közösség) megvette, a környéken nem volt más, csak ez - és körülötte szőlő, mindenfelé.

...

A padláson egy régi, koszos-szakadt, kissé penészes, sérült füzetecskére találtunk - ami egyértelműen a II. világháborúhoz köthető.

Meg voltunk döbbenve, elképedten, féltő óvatossággal lapoztuk fel: és most minden további szó helyett mutatok róla pár fényképet.

 

 

 

...

Emlékezzünk azokra, akik életüket adták e Hazáért.

...

Imádkozzunk, hogy gyermekeink, unokáink, dédunokáink soha ne tudják meg, milyen a háború.

Вий – Viy 3D – Forbidden Empire

Még mindig rajta vagyok a szeren – mondtam, amíg bírom és élvezem, az orrvérzésig megyek. :vodka: :sör: :-)

…és most sem mentem a falnak. :thumbsup:

Bejött bonyek, ez is bejött – nagyon. :sör:

Honnan is kezdjem…

Talán kezdem azzal, hogy valakik a neten azt írták, hogy „ez az orosz Van Helsing”.

Nos, ez egy baromság. :-PPP

Ha valaki csak a trailert nézi meg, a filmet pedig nem: akkor annak ennyi jön, ennyi jöhet le belőle: „hát öcsém, ez az orosz Van Helsing, látom én, semmi különös”. De legalább annyira tuskó, hogy utána fel is írja a netre, hogy ő „tuggya”. :gyökér: :-PPP

Én megnéztem, és azt mondom, hogy „ez az orosz Black Death” – ez sem igaz, de legalább 100x közelebb van a valósághoz, mint a „vanhelsingezés”. :-P

Erről ennyit, azt hiszem: és onnan folytatnám, hogy a tegnap, amikor a „kiskóp”-ban vásároltam, és a végén ittam egy kávé a boltban lévő automatából, meghallottam, hogy az egyik eladó, Ágika, azt meséli, hogy a házukban szellemek járnak…

A legijesztőbb az volt benne, amilyen higgadtsággal mesélt olyan paranormális eseményeket, amik megtörténtek náluk, hogy a hideg futkosott a hátamon…

…Na, gondoltam, akkor épp ideje lesz este elővenni a már egy jó ideje letöltött Viy-t, mert most „hangulatban vagyok”. :jajanyám: :-S :gyagya: :-)

Kati kábé az első 15 percben „elmenekült”, hogy ő ilyen horrort nem néz – én jót rötyögtem rajta, hogy milyen beto… izé… félős ;-)

…aztán ahogy ott maradtam a sötétben, fülemen a fejhallgatóval (direktben dobhártyára tolt sikolyokkal…), valahogy… az arcomra fagyott a vigyor. :eeeeekkkkk:

Elsőre azt gondoltam: ez egy természetfölötti, misztikus thriller… aztán helyesbítettem: természetfeletti, misztikus _horror_-ra… :-OOO

(Egyszer kimentem közben pisilni is, és arra gondoltam, hogyha most a sötét folyosón felvillan előttem a házunk régi tulajdonosának szelleme – ahogy a „kiskópos” Ágikával is történt – tuti, hogy ott helyben összesza… kítom magam. És a szívinfrastuktúra is lágyan lebegtette a fülcimpámat…)

…de erőt vettem magamon: és (kislámpa felkapcsol, az alvó gyerektől elkommendáltam a benga medvéjét, és magamhoz szorítottam, bátorság! :-DDD ) néztem tovább. :grrr: :-)

A végén pedig döbbenettel arra gondoltam: ez egy rohadt jó film lett, bakker!

…aztán pedig lehervadtam, mert az jutott eszembe, hogy képtelenség úgy mondani róla bármit, hogy ne spoilerezzem el a dolgokat: nem akarom senkinek elrontani a rácsodálkozását. :sör:

Ekkor jutott eszembe a Black Death hasonlat. De már lehet, hogy ezzel is túl sokat mondok, és túl sok támpontot adok… :-/

Mindegy, valamit mondanom kell róla. :sör:

A világtól elzárt, babonaságok, regék és mítoszok által uralt kozák faluban már hivatalosan kereszténység van – de az ősi démonvilág, és főleg az attól való lelkekbe gyökerezett félelem, még ki-kivillantja magát.

A kozákok egyszerűen zseniálisak: olyan eredetiek, karcosak-karizmatikusak, amilyet nincs az a hollywood-i film és/vagy hős, aki a nyomukba tudna érni.

Esküszöm, ha nem lenne sztori, akkor is megérne egy-két filmet/sorozatot az, hogy az ő életüket figyeljük. Tudnak orbitálisan humorosak lenni – és vérfagyasztóan ijesztő, halálos harcosok is: és rohadt jól áll nekik. :respect:

…de van sztori is. Bezomány. Méghozzá nem is akármilyen. :respect:

A hangulat valami elképesztő(en beszarasztós). :-)

A fordulatok váratlanok, a rémségek rohadt ijesztőek, a helyszín utánozhatatlan – és a kozákok… óóó… a kozákok. :respect: :leborul:

Igazából értem én, hogy kellett ide egy angol (fő)hős (Jason Flemyng), aki bejön ebbe a világba, és rácsodálkozik – és mindent felkavar.

De valójában nem lett volna rá szükség: mert a karcos, kegyetlen, fondorlatos, hatalomvágyó és bosszúálló orosz karakterek, valamint a vérfagyasztó ősi misztikum simán elvitték volna a hátukon a filmet.

Nem tudnék kiemelni egy orosz színészt sem, mert mind egyformán zseniális. :respect:

…na jó: akkor kiemelek kettőt. :-)

Overko (Aleksandr Yakovlev) és Dorosh (Igor Jijikine) párosa azért egy fokkal mindenkinél keményebb/érdekesebb/összetettebb volt. :respect:

Összességében?

Marha jó film volt, bonyek. :sör:

Ráadásul, egy egészen remek magyar felirat is fellelhető hozzá a neten: „TroA” jóvoltából. :sör:

…persze, aki(k)nél már eljátszottam azt a kevés hitelemet, ami volt a „Скиф”-fel és/vagy a „Легенда о Коловрате”-vel, annak – gondolom – már mesélhetek („mesélhetek” :-P) bármit.

Mindegy, ez van: nekem mindhárom orosz film nagyon bejött. Végtelenül örülök, hogy elém kerültek, és megnéztem őket. :sör:

:vodka:

„Jöjj, Oroszország, vodkavirág,

Nevetés nekem a véred,

Pincefehérek a volgai fák,

Tejszínű szűz ez az ének.”

Dinnyés József – Hajnali ének