Két igen hatásos film… :respect:
Jolly LLB 2.
Azért ezen az indiai(!) tárgyalótermi drámán(!!!) leesett
az állam – ilyen döbbent figyelemmel még soha, egyetlen bollywood-i filmet sem
néztem: az első pillanattól torkon ragadott… és nem engedett el az utolsó
percig. :respect:
Ilyet is tudtok csinálni, ember…?!?! :amazing:
„More than 30
million cases are pending in this country. And there are only 21,000 judges. That's
one judge for a million people. Dates keep piling up and people return
disappointed. But even then when two people fight in India what's the first
thing they say to each other? 'I will see you in court.' Why do people do that?
Tell me? Because they still have faith. Faith in the judicial system. They
believe that if the government administration and police don't listen to them the
court will hear them out and give them justice. So every person who sits on
this chair has the responsibility to not break that trust.”
…
Kezdem azzal, hogy nem értem az a film elején kiírt és
elhangzó „mosakodást/mentegetőzést”.
„This film is a work of fiction and is not
based on any life or place. 'Any similarity to the events in the life of any
person living or dead is merely co-incident and unintentional. All characters
and names used in this film are fictitious.
This film is for entertainment purpose and
has no intentions of disrespecting any community, city or state.”
…
Nem értem, ugyanis olyannyira _egyértelmű és nyilvánvaló_, hogy _igenis_ megtörtént
események alapján készült – lehet, hogy nem egy, konkrét ügy, hanem több eset
összekeverésével –, és a napnál is világosabb, hogy nagyon komoly kritikával
illeti a rendőrséget, az államhatalmi szerveket, és az ügyvédeket.
Csak az nem veszi ezt észre, aki vak. :-P
Oké, nyilván kellett valamiféle „áh, ez nem az, aminek látszik!”-elhatárolódás azért, hogy az
állami cenzorokon és a bürokratákon átmenjen a film engedélyeztetése: de ez a „fake statement” csak akkor működhetett,
ha a cenzorok nem nézték végig a filmet – vagy a konkrétan vakok és süketek, vagy
esetleg teljesen hülyék... :-P
Szóval, a film végére érve teljes értetlenséggel
gondoltam vissza az elején kiírt… hm… „mentegetőzésre/elhatárolódásra/nyilatkozatra”.
:-S :-/
Ami még zavart – tartsátok szem előtt, hogy _eszméletlenül_(!) bejött ez a mozi, de
le kell tudnom/ki kell írnom magamból a zavaró tényezőket :sör: –, hogy bár
nagyon csípem a bollywood-i filmek zenés-táncos betéteit, soha nem éreztem még
azokat ennyire zavarónak és feleslegesnek, mint ebben az alkotásban… :-///
Egyáltalán nem illett a film egészébe, és utólag arra
gondolok: a cenzoroknak ezeket a részeket mutathatták meg („tetszenek látni, instállom, hát ez csak egy ilyen szokásos, butuska
éneklős-táncikálós film, mint az összes többi, nincsen neki semmilyen komoly
mondanivalója!”), figyelemelterelés végett… :-PPP
Egy legyen érdemére mondva: a táncos betéteket a film
elején letudjuk, és utána már – ahogy egyre jobban komolyodik az ügy – nem
teszünk ilyen felesleges és szükségtelen kitérőt.
A cenzorok, de nyilvánvalóan sajnos a közönség
megzavarását célozhatta az is, hogy ilyen poszterek is készültek a filmhez:
…aminek bárgyú bájából először még nekem is az jött le,
hogy ez valami lökött vígjáték lesz.
Hát nem az. Korántsem. :sör:
Subhash Kapoor,
aki írta és rendezte is a filmet, nyilván nagyon jól tudja, hogy micsoda darázsfészekbe
is kotor bele ezzel a filmmel, és mindent megtett annak érdekében, hogy a végén
ő maga ne kössön ki a bíróságon, vagy a börtönben…
Három eszméletlenül jó karakter viszi a vállán/hátán a
filmet: az, hogy a főszereplő Jolly
(Akshay Kumar) nagyon jó, az szinte
természetes – de rögtön a sarkát tapossa az ellenérdekelt, nagymenő Mathur ügyvédet alakító Annu Kapoor...
...és mögötte rögtön ott van
a Triphaty bírót megformáló Saurabh Shukla. :respect:
Ennek a három nagyszerű színésznek a játéka teszi igazán
naggyá, izgalmassá és élvezetessé ezt a filmet. :thumbsup:
Az ügy, ami körül a bírósági dráma zajlik – legalábbis
undorító. Ijesztő. Megdöbbentő. És elképesztő.
Hogy ilyet meg lehet tenni emberekkel.
És ami a legijesztőbb, hogy hogyan, milyen aljas és
gátlástalan módszerekkel próbálnak meg jó, igazságszerető, törvénytisztelő embereket
(akár örökre…) elhallgattatni.
Amikor meg Jolly ezt kimondja, igazából percekig nem
tudtam se köpni, se nyelni:
„I would like to close by saying the world's
biggest idiot said all's fair in love and war!
If that's true those who behead our soldiers
at the border are also right
and so are the jilted lovers who throw acid
on young girls.”
…
Ledöbbentően remek film lett a Jolly LLB 2. – és igen, „2”!
Mert van egy első része is, ami 2013-ban készült, de abban Arshad Warsi alakította
Jolly-t*: ám ugyanúgy Subhash Kapoor írta
és rendezte – aki egyébként a Jolly(-k) sikere után már elhatározta, hogy
trilógiává fogja bővíteni Jolly történetét, és lesz majd egy harmadik rész is.
:sör:
A filmben sokat és gyorsan beszélnek, ami nem könnyíti
meg az angol felirat követését, erre azért felhívnám a figyelmet – de hogy
megéri a koncentrálást, az utolsó minutumig, ahhoz kétség sem fér.
Egy nagyszerű indiai film a Jolly LLB 2. :respect:
*= azt is meg kell most már néznem, azt hiszem. :sör:
In-cheon sang-ryuk
jak-jeon – Operation Chromite
Láttam már több filmet is a koreai háborúról: a 2004-es „Taegukgi
hwinalrimyeo – Brotherhood of War” az egyik leges legjobb háborús film,
amit életembe’ láttam. :respect:
Szóval, nekem már nagyon magasan van a mércém a koreai
háborús filmeket illetően…
…és ezt az „In-cheon”
nem tudta megugrani. :-/
De mondom a jót inkább!
Voltak benne olyan döbbenetesen erős pillanatok, olyan
szívszorító, hősies és megrendítő jelenetek, amiket nem lehet elérzékenyülés
nélkül végignézni – én legalábbis nem tudtam…
„A lövészárokban egy fiatal dél-koreai fiúra
bukkantam. Nem volt több 16-nál. Fegyver és egyenruha nélkül. Mindenki más
visszavonult. Amikor megláttam, megdöbbentem. "Mit keresel itt?"
kérdeztem. "Senki nem mondta, hogy vonuljak vissza" válaszolta. Megindító
volt a bátorsága. Azt mondtam neki, kérhet,
amit csak akar. Ő elszántan rám nézett, és azt mondta: "Adjon fegyvert és
töltényt".”
Az ENSZ erők 1950 szeptember 15-én Douglas MacArthur vezetésével
szálltak partra Incsonban, hogy felszabadítsák az Északiak által akkorra már
majdnem teljesen elfoglalt Dél-Koreát.
Ezt a partraszállást előzte meg az „Operation Chromite”
hadművelet, amiben elszánt dél-koreai katonák és ellenállók próbálnak
megszerezni a partra szálláshoz létfontosságú információkat.
Talán jobban is megismerhettük volna a dél-koreai
szabadságharcosok (diverzánsok, partizánok, gerillák) előéletét, hogy jobban
azonosulhassunk velük, de így is sikerült olyan jeleneteket adni a jellemükhöz,
egyéniségükhöz, amik roppant ütősekre sikeredtek.
Gyakorlatilag a film legjobb pillanatait nekik
köszönhetjük – nem pedig a Liam Neeson
által alakított MacArthurnak.
Jung-ja Lee
alakította a beszivárgó egység parancsnokát, aki mindvégig karizmatikusan
vezette a csapatát – a rendkívül gonosz és körmönfont északi parancsnok
ellenében, akit Beom-su Lee formált
meg.
A történet izgalmas és fordulatos, félelmetes és
kegyetlen – ám mint mondtam, vannak feledhetetlen pillanatai…
…mint a csecsemő kézről-kézre adása a teherautó platóján –
vagy a két bajtárs (akik a civil életben úr-szolgai viszonyban voltak)
kivégzése…
…
Összegezve: nekem a feledhetetlen pillanatok miatt
mindenképpen megérte megnézni ezt a filmet… de hogy más is így lesz/lenne
ezzel, abban nem vagyok 100%-ig biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése