Itt a Fidesz toborzó!

Most került végre nyilvánosságra a Fidesz toborzó dala, amivel az új tagokat verbuválják és a régieket lelkesítik: belátható végre, nem is csoda, hogy ennyien szeretnének csatlakozni ehhez a rablóbandához.

"Fosztogatni nagyszerű tréfa, szépen gyűlik nálunk a préda.
Akad minden itt, ami drága: színarannyal tömve a láda!
Áll itten egy nagy hasú hordó, de a kincse nem papramorgó.
Csillog benne száz szám az ékkő, tűzpiros meg égszínű, kéklő.

Néha kicsit ölni kell érte, csizmánk vígan táncol a vérben.
Penge villan, durran a mordály, könnyen adja kincsét, ki holt már.
Állj be közénk nagy lesz a részed! Kezet csapunk még ma itt véled!
Bátorít a bor tüzes lángja, igyunk hát a cimboraságra!"

Erre pedig a tagságra érdemesített jelölt köteles pontosan ezekkel a szavakkal rituálisan megpecsételni a belépést:

"Cimborátok vagyok, itt a kezem rája!
Rút életemnek ez a legszebb órája."

...

És csak reménykedhetünk abban, hogy a végén mégis feltámad benne a lelkiismeret - mint egyszer, valamikor egy nincstelen szegénylegényben...

"„Jó éjszakát!... nem kelt föl titeket sem más,
Majd csak az itéletnapi trombitálás!
Élete gyertyáját soknak eloltátok,
Küldök én örökös éjszakát reátok.

Most a kincses kádhoz! megtöltöm tarisznyám,
Hazaviszem neked, szerelmes Iluskám!
Cudar mostohádnak nem lész többé rabja,
Feleségül veszlek... isten is akarja.

Házat építtetek a falu közepén,
Ékes menyecskének odavezetlek én;
Ottan éldegélünk mi ketten boldogan,
Mint Ádám és Éva a paradicsomban...

Istenem teremtőm! mit beszélek én itt?
Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?
Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak,
S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag?

Hozzájok sem nyúlok... azt én nem tehetem,
Nincs elromolva a lelkiisméretem. –
Édes szép Iluskám, csak viseld terhedet,
Bízd a jóistenre árva életedet!”

Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,
Az égő gyertyával a házból kilépett,
Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,
Elharapózott a mérges láng sebesen.

Egy láng lett a födél szempillantás alatt,
A láng piros nyelve az ég felé szaladt,
Feketévé vált a tisztakék égi bolt,
Elhaloványodott a teljes fényü hold.

A szokatlan világ amint elterjedett,
Fölriasztotta a baglyot, bőregeret;
Kiterjesztett szárnyok sebes suhogása
A falombozatok nyugalmát fölrázta.

A föltámadó nap legelső sugára
Lesütött a háznak füstölgő romjára,
Pusztult ablakán át benézett a házba,
Ott a haramjáknak csontvázait látta."

...