2017. június 18., vasárnap

Hap and Leonard s02 & Pink (2016 – hindi)



 Hap and Leonard s02



„Sheriff Valentine? This is Leonard Pine and Hap Collins. We want to report another dead body. Mm-hmm, we the last ones see him alive. No, sir, we ain't got no alibi. Just two Samaritans don't know whether to check they ass or scratch they watch.”
:-)


Ez most rohadt nagy piszokság volt a részemről: ne haragudjatok. :sör:

Ezzel az idézettel indítani totál megtévesztő: mert az évad java része egyáltalán nem ilyen, sőt, jóval komorabb, sötétebb, mint az első szezon.


Lenne sok, nagyon súlyos mondat, amik ütősek, és jobban előrevetítik, mit is várhattok ettől a szezontól, én mégis ezt választottam – mert nagyon tetszett, annyira jellemzik Hap (James Purefoy) és Leonard (Michael Kenneth Williams) kapcsolatát, és egymás szívatását-ugratását: mégis a tűzön-vízen való kiállást egymásért. :respect:

Mert a második évad újra nagyon sok dolgot felfed kettejük előéletéből, nagyon sok szálat tovább visz – és jópárat le is zár a második szezonban.

…és előrevetít új fordulatokat a harmadik évadra is, persze. :sör:

Ha már elnézést kértem az idézetért, elmondom, hogy mi lett volna a másik idézet, amivel indíthattam volna rivjút, ha elevenbe akarok vágni.

„Who the hell would want to kill my boy? What reason would anyone have to kill that kid? Everyone loved that kid! Everyone!”


Igen, indíthattam volna így is.

És azzal, hogy az első részt követően annyira fel voltunk dúlva Katicámmal, hogy komolyan elgondolkoztunk, hogy nézzük-e tovább az évadot… :-OOO

Kicsit sokallom, hogy manapság (vagy csak én érzem így…?!) túl sok filmet/sorozatot akarnak gyerekgyilkossággal „eladni”: nekem már túl tömény ez a téma, túl fájdalmas, túl húsbavágó – túl taszító. :-OOO

Szerencsére úgy döntöttünk, hogy ennek ellenére is folytatjuk Hap és Leonard történetét – és ez a döntés hatalmas szerencsénkre egy eszméletlen jó évadhoz segített hozzá bennünket, meggyőződésünk szerint jobbra is sikeredett, mint az első szezon. :respect: :leborul:


Nagyon sötét ügyben nyomoz a két főhős – annál is inkább, mivel személyes érintettség is áll fent, és az a figyelmen kívül nem hagyható érv, hogy őket is gyanúsítják…

Lehetett volna ez a történet egy „killingesen” elmesélt, iszonyú sötét, kilátástalan, nyomasztó ügy… de a Készítők :respect: ebből is képesek voltak valami emberit, valami felemelőt kihozni… :leborul:

Döbbenetesen jó lett Hap és Leonard második története, olyan befejező résszel, amit nem tudok 11/10-nél lejjebb pontozni. Egyszerűen nem lehet. :megarespect:

Nagyon várom a harmadik évadot – de a második szezon ad bőven elmélkedni valót 2018-ig.

Jócskán volt benne annyi kraft. :respect:

Köszönet érte, Nick Damici és Jim Mickle. :sör:



Pink (2016 – hindi)



Jolly LLB 2. után fellelkesedtem, hogy lehetnek ilyen indiai/bollywoodi filmek is, és rápörögtem a dologra, és az imdb „People who liked this also liked…”-ajánlását böngészve kaptam fel a fejemet erre az Amitabh Bachchan filmre, és rögtön bele is csaptam.

Megmondom a frankót: én nem voltam eddig az asztal alá ájulva Amitabh Bachchan-tól…

…de most egy rohadt nagy pofont kaptam, hogy kapjak már a fejemhez!

Olyan karizmatikus alakítást nyújtott, annyira uralta a vásznat (képernyőt), amikor színen volt, hogy az ember egyszerre nézte szájtátva és lélegzetvisszafojtva. :respect:


Én nem láttam még soha senkit, aki ennyire szuggesztíven követelte volna a teljes, minden idegszálammal való figyelmemet. Pedig láttam már egy-két filmet. :leborul:

A történet szerintem nem túl… hm… „erős”, és a „fordulatok” és „megoldások” is elég messziről látszanak – szerintem a Jolly LLB 2. mindkettőben magasan veri a Pink-et…

…ám a Pink-nek ott van Amitabh Bachchan, aki egy egészen más szintre emeli a filmet. :leborul:

Katicámmal film közben többször is egymáshoz fordultunk egy-egy brutálisan erős Amitabh Bachchan jelenet után, és olyanokat mondtunk: „úristen, beleborzongtam, ahogy beszélt!”, „én még ilyen karizmatikus alakítást nem láttam!”… :respect:

Így értünk el a film végi stáblistához – és egyszer csak elakadt a kezdődő beszélgetésünk, mert az end credit alatt megszólalt Amitabh Bachchan hangja, és elszavalta Tanveer Ghazi: Tu Khud Ki Khoj Mein Nikal című versét… és még nagyobb döbbenetet éltünk át, mint bármikor korábban.

Én csak Latinovits Zoltánt hallottam így verset mondani – most pedig egy indiai színész versel, olyan nyelven, amit nem is értek… mégis a lelkem mélyéig megrendülök tőle, olyan erővel adja át.

És most csodálkoztam arra is rá, hogy milyen gyönyörű is ez a nyelv…


 Nem egy igazán jó film a Pink – de Amitabh Bachchan miatt egyszerűen… kihagyhatatlan és feledhetetlen. :megarespect:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése