És ez a Válaszos Zsoltár volt ma az imarendben:
"VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, * „Népem, ne légy kemény szívű.” Vö. 8. vers.
Előénekes: Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, * és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt.
Dicsőítő énekkel lépjünk színe elé, * magasztaljuk őt zsoltárt zengve.
Hívek: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, * „Népem, ne légy kemény szívű.”
E: Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk előtte, * hulljunk térdre Urunk, Alkotónk előtt.
Mert ő a mi Istenünk, * mi pedig az ő népe, és kezére bízott nyáj vagyunk.
H: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, * „Népem, ne légy kemény szívű.”
E: Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára, † „Ne keményítsétek meg szíveteket, * mint egykor Meribánál, Massza napján a pusztában, ahol atyáitok megkísértettek engem, * próbára tettek, bár látták számos csodámat.
H: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, * „Népem, ne légy kemény szívű.”
Zsolt 94,1-2.6-7.8-9"
...
Aztán hazajöttünk, és valahogy... kedvem támadt Majkát hallgatni, és vele együtt rappelni:
"Mindennap fáj, hogy kik osztják az észt és közben csak egymásnak osztják a pénzt,
mindennap butít és oltogat, ellenséget keres és ő jól mulat,
mert érzem a bőrömön ahogy nézel, az indok nélküli testi kényszert,
ráhúznád sorban a bűnöket, mert az előítélet most jól fizet.
Emlékszem anno a gyermekkora, mikor anyáink imáját még századszorra
sem hallottuk meg, mert a barátság szent és nem érdekelt melyik bőrszín a trend.
Mikor valaki bántott, akkor összefogtunk, mi mások voltunk, mégis összeszoktunk,
most egymásra vagyunk mégis idegesek, pedig egy nép vagyunk és nem idegenek.
Bujkálás, sírás, gyilkosság, kínzás, bombázás, tiltás, pusztítás, irtás,
fájdalom, halál, betegség, veszettség, vagonba tereljék, láncokon vezessék,
EZT SZERETNÉD?! Igen, ez a végzeted, aki átélte látta a lényeget,
lát katonákat odafent a képeken és jobban fáj, mint azt képzeled."
mindennap butít és oltogat, ellenséget keres és ő jól mulat,
mert érzem a bőrömön ahogy nézel, az indok nélküli testi kényszert,
ráhúznád sorban a bűnöket, mert az előítélet most jól fizet.
Emlékszem anno a gyermekkora, mikor anyáink imáját még századszorra
sem hallottuk meg, mert a barátság szent és nem érdekelt melyik bőrszín a trend.
Mikor valaki bántott, akkor összefogtunk, mi mások voltunk, mégis összeszoktunk,
most egymásra vagyunk mégis idegesek, pedig egy nép vagyunk és nem idegenek.
Bujkálás, sírás, gyilkosság, kínzás, bombázás, tiltás, pusztítás, irtás,
fájdalom, halál, betegség, veszettség, vagonba tereljék, láncokon vezessék,
EZT SZERETNÉD?! Igen, ez a végzeted, aki átélte látta a lényeget,
lát katonákat odafent a képeken és jobban fáj, mint azt képzeled."
...
Aztán pedig újra a mise jutott eszembe:
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt második leveléből
Bátor szívvel tégy tanúságot Jézus Krisztus mellett!
Szeretett Fiam!
Figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán benned él. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében. Eszményed az az egészséges tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál. Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.
Ez az Isten igéje.
2Tim 1,6-8.13-14
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése