A fekete múmia átka & Hunt for the Wilderpeople

Nah, akkor térjünk vissza rendesen: üdv Mindenkinek! :sör:

Kemény időszakon vagyok túl: eladtuk a házunkat (hja, igen, a veresit, de most még innen tolom a blogot), és lefoglalóztuk az újat (ami igazából régi, a szomszédos Őrbottyánban, pontosabban Őrszentmiklóson), papírok után szaladgáltunk, bankoknál (de nem Bangkokban :-P ;-) ) toporogtunk és kuncsorogtunk :-P, sokat idegeskedtünk, és ráadásul a 8 éves, sokat harcolt laptopunk is megadta magát…

Volt egy olyan hét, amikor egy filmet, vagy sorozatepizódot sem néztünk meg – ellenben este 8-fél 9 körül ájultan zuhantunk az ágyba, annyira le voltunk lakva idegileg. :-///

De most új reményekkel, tervekkel, és egy új laptoppal vágunk neki az életnek – és a filmnézésnek meg a blogolásnak. :sör:

Most láttam is mindjárt két remek alkotást, amiről meg kell emlékeznem (meg két rosszabbat is, amikről… lehet, hogy meg sem fogok emlékezni később se :-P – beszéljünk inkább a jó(k)ról). :sör:

A fekete múmia átka

Annyit hájpolták ezt a filmet, hogy nekem rögtön zsigerből ellenszenves lett. :-PPP

Hogy „végre egy jó Rejtő film” meg ilyenek, és nem mellékesen azzal összefűzve, hogy Bujtor István hagyatékát és emlékét derekasan megköpködték – ettől már viszont határozottan undorodtam is. :-OOO

Csak úgy lehet valamit pidesztálra emelni, emberek, ha valami mást meg jól letaposunk…?! Ez valami elégedettséggel tölt el titeket…?! :eeekkk: :-PPP

A „Madarász Isti így, meg Madarász Isti úgy” lelkendezések meg pusztán azért tettek rá még egy lapáttal, mert „Istinek” legfeljebb az óvoda udvaron szólítottuk István nevű barátainkat, és elég nagy tockosok voltak beígérve a részükről, hogyha ezt az „istizést” az általános iskola első osztályában megpróbáltuk volna folytatni… :-P

Gondoltam is, na, ez az „Isti” biztosan valami 8-12 év körüli zsenigyerek lehet (akinek a papa-mama-Vajna :-PPP vett/adott egy filmet) – és eléggé feszélyezve, és felidegesítve is éreztem magam ettől. :-/// :-PPP

Szóval, mindezeket együttvéve: annyira nem érdekelt ez az egész film, hogy látatlanul utáltam, és meg voltam győződve, hogy az egész nem ér egy ruppót se... :-PPP

Hogy hogyan tettem félre ezt a zsigeri öklendezést mégis…? Nem tudok mást mondani: a Szentlélek sugallata… vagy nevezzük megérzésnek, ha zavar benneteket a hit. Egy váci könyvesboltban láttam meg a dvd-t, kézbe fogtam, megnézegettem, kiolvastam… és valahogy arra jutottam: ezt csak meg kellene nézni.

Nagyon örülök, hogy így döntöttem. :thumbsup:

Mert a 8-12 éves zsenigyerek Isti(ke) ide (aki egyébként november tölti a negyvenet :sör: :-) szóval, nemsokára már „Isti bátyám” vagy „Isti bácsi” lesz ő is! :-))) ), és agyonhájp oda… ez tényleg egy rettentően remek alkotás! :respect:

A manóba…! :-))))) Mekkorát vesztettem volna, ha kihagyom, én tulok…! :meaculpa:

Főleg úgy, hogy (szerintem sokadmagunkkal együtt) magam is nagy Rejtő Jenő rajongó vagyok, és az, hogy „ponyva” számomra mindig is olyan minőséget jelentett, hogy amikor első (nyomtatásban megjelent) novellámra egy régi magyartanárom azt mondta (amit volt szerencsém visszahallani), hogy „ezért ez nem egy magas irodalmi kategória, hanem ponyva” – olyan boldog lettem, hogy madarat (vagy Madarászt ;-) ) lehetett volna fogatni velem. :-DDD

Szóval, egy Rejtő Jenő és a régi nagy, kávéházi ponyvaírók előtt tisztelgő film az én számomra… maga „A Tribute”. :respect:

Arról nem is szólva, hogy csak a film után pár nappal, amikor utána olvasgattam a dolgoknak, nyílt rá a szemem arra a tényre, hogy – ezt tényleg egy Rejtő Jenő mű adaptációja: „A detektív, a cowboy és a légió”. :leborul:

De fontosnak tartom megjegyezni, hogy még mielőtt ez tudatosult volna bennem, már a film végefőcíménél összenéztünk Katicámmal, és mindketten azt mondtuk: ez egy nagyon jó film volt! :sör:

Nevettünk, örültünk, izgultunk, sírtunk is egy kicsit közben – mert igen, volt benne megrendítő rész is. Számunkra mindenképpen.

„Előre szólok, horkolni fog, de neked az lesz a legjobb altató. Ha beteg lesz a gyerek, ő leül az ágya mellé, és mesél neki. Fejből mesél majd, de olyan szépen, hogy mire véget ér a mese, a láza lemegy. Hálásan néz majd, ha megstoppolod a kedvenc zokniját. És minden vasárnap ő csinálja a reggelit. Készülj fel, olyan pocsék omletteket máshol sosem eszel. Sokat fogtok nevetni, és elalváskor puszit ad a szemedre, hogy a rossz álmok elkerüljenek. Bogaras lesz, néha zsémbes, de unatkozni egy percet sem fogsz mellette, azt garantálom. És szeretni fog, mert ezeknek az íróknak van szívük.”

…

Nagyszerű színészek alakítanak ebben a filmben: Schmied Zoltán, Haumann Péter, Szervét Tibor, Józsa Imre, Kovács Lajos, Hajduk Károly, Kovács Vanda, Radnay Csilla, Molnár Gusztáv, Hegedűs D. Géza, Tamási Zoltán…

És a film legvégén, az Gyönyörű, Feledhetetlen Rejtő Jenő és Korcsmáros Pál előtti tisztelgés… Nekem konkrétan elakadt tőle a lélegzetem. :leborul:

Csodálatos film lett, nincs mit tenni. :respect:

…nem olyan, mint amilyen Rejtő Jenő élete volt…

Rejtő Jenő szomorú élete 

Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

(Rejtő Jenő)

[1905. március 29. - 1943. január 1.]

…

Hunt for the Wilderpeople

(Hirtelen ráébredtem: nagyon nehéz „megszólalni” a fenti Rejtő Jenő megemlékezés után... de most már csak folytatom úgy, ahogy elterveztem. Előre is elnézést kérek, hogy feltehetően nem fogom tudni a Hunt-ot méltóképpen dicsérni. Túlságosan megérintődtem lelkileg A fekete múmia átka rivjún... :sry: )

 

Megint egy „mogorva morcos öreg, és a fiatal meg nem értett/különc barátsága” film: de méltó párja a Gran Torino-nak, és a St. Vincent-nek. :sör:

A csuda vigye el: hát ha ennyire kimeríthetetlen tárháza ez a téma a jó filmeknek, akkor jöjjenek szépen sorban! :-)

Mondom a hibákat, amiket felfedezni véltem: mert az összes többi királyság. :sör:

1.) talán kissé túl lineáris a történetvezetés, és emiatt, sajnos, túl kiszámítható a történet, szvsz

2.) igazából a Gran Torino és a St. Vincent is tartogatott komoly, elgondolkodtató, megrendítő pillanatot – ilyet valahogy nem sikerült átélni a Hunt-ban, és bennem ez hagyott némi hiányérzetet, hogy amikor lett volna lehetőség rá, akkor is „elpoénkodták”

Ám a gyönyörű új-zélandi táj, a rengeteg mosolygásra, nevetésre késztető jelenet, és a két remek főszereplő szerintem simán elvitte a hátán a filmet. :sör:

Sam Neill-t 69 évesen nagyon megtalálta ez a szerep :respect: és remek mellette a laza Julian Dennison is – igazából „eljátszanak egymás mellett”, ha mondhatom így, de éppen ez a lényeg az egészben. :-)))

Nem is tudom, mit mondhatnék még róla: remek, szerethető film lett belőle.

Pont egy sötét, hideg, téli éjszakára való, hogy felderítse, felmelegítse a szívünket. :sör: