Un cuento chino – Kínai, elvitelre & Le gamin au vélo – Srác biciklivel

Megint két remek, elgondolkodtató, emberi film. :sör:

Érdekesség, hogy mindkettő 2011-ben készült, szóval, megint igazolom, mennyire is nem vagyok „naprakész” blogger. :-P ;-)

De annak nagyon örülök, hogy mostanában valahogy majdnem mindig sikerül jóba nyúlnom. :-)

Un cuento chino – Kínai, elvitelre

Egy argentin-spanyol film, ami Buenos Airesben játszódik, és egy olasz, valamint egy kínai bevándorlóról szól. Micsoda színes alaphelyzet, nem?! ;-) :-)

A film főszereplője a magának való, egyedül élő, különc Roberto (Ricardo Darín – magyarul Borbiczki Ferenc szólaltatja meg), aki olasz bevándorló – és egy napon összehozza a sors a Kínából érkezett Jun-nal (Ignacio Huang), aki egy kukkot sem beszél a mandarinon kívül más nyelven.

Roberto megpróbálja „ignorálni” a szerencsétlen, magára hagyatott kínait, de erre valahogy még az ő kérges lelke sem bírja rávinni, így kénytelen-kelletlen „felkarolja” Junt.

Nagy szerepet játszik még a filmben a nyitott szívű, kedves, egyedülálló Mari (Muriel Santa Ana), aki nem is annyira titokban rajong a szűkszavú, zárkózott Robertóért. :-)

 

Egy nagyon kedves-kellemes, szerethető film bontakozik ki ebből, amin nagyon sokszor lehet derülni – de akad benne jó pár olyan pillanat is, amikor elszorul az ember szíve…

Bevallom, meglepően remek alkotás lett – bíztam benne, hogy kellemes kikapcsolás lesz, de hogy ennyire nagyszerű élményt okozzon, arra nem számítottam. :respect:

Mindenképpen érdemes a rá szánt időre. :sör:

Le gamin au vélo – Srác biciklivel

 

Nagy hatású film – de nem mondom, hogy nem fájt…

Nem mintha „rossz” lett volna, félreértés ne essék! A témaválasztása miatt fájt: a főszereplő „srác” Cyril (Thomas Doret) sorsa miatt fájt. :-(

Ugyanis a fiút apja magára hagyja, és állami nevelőintézetbe adja, de Cyrilnek meggyőződése, hogy a dolog átmeneti, és minden fusztráltságát, konokságát, haragját „latba veti” azért, hogy mielőbb újra apjával lehessen.

Egy szökése alkalmával találkozik a barátságos fodrásznővel, Samathával (Cécile De France), akit valahogy megérint a fiú mufurcsága, elszántsága, és elhatározza, hogy hétvégente magához veszi.

 

Ebből alakul a történet, ami… hááát… nem egyszerű, és nem is könnyen emészthető.

Mert zsigeri és fáj. :-(

Cyrilre sok mindent lehetne mondani, speciel azokat nem, hogy könnyen kezelhető, kedves, barátságos, udvarias…

…de mivel lassan kiderül a néző számára, hogy milyen helyzetben is van, lassan azért elkezdünk valamiféle szimpátiát érezni vele szemben: miközben ő mindent megtesz azért, hogy ezt a szimpátiát kiirtsa belőlünk. :-///

 

A „Short Term 12” című remek mozihoz tudnám hasonlítani – de annak minden könnyedsége, és humora nélkül. Ez a film nem idealizálja, vagy szépíti a dolgokat, és rávilágít, hogy a „megsebzett” gyerekek vadságát és dühét csak türelemmel, és szakadatlan, megingathatatlan szeretettel lehet csak tompítani.

És hogy piszokul nehéz egy mindenre elszánt, leszegett fejű utcagyereket „kihozni” abból a mélységből, ahol van, ahová került…

Fájdalmas alkotás volt – mégis nagyszerű. :respect: