The End of the
Tour – A turné vége
Igazából… nem tudom, mit mondjak… vagy hogyan mondjam…
Nagyon nagy hatású film. :respect:
Az ember először csak nézi, és várja két nagyon okos
íróember szellemi párbaját, összefeszülését – és várja, hogy „hú, a végén majd biztos lesz egy nagy
reveláció! egy csattanó, hogy hű, meg hahhh!”.
Aztán nézed, nézed, és eleinte úgy vagy vele „hadd mondja csak ez a két beképzelt,
nagyképű kultúrsznob! csak jártassák a lepénylesőjüket, verjék a nyálhabot a
nyelvükkel: _én_ úgyis
több/jobb/okosabb/erősebb/szerényebb ;-) vagyok náluk!”.
…ezek meg mondják, aztán néha csak nagyokat hallgatnak.
És észre sem veszed, hogy elhallgat-elhallgatott az
agyadban a lenéző kultúrsznob :-P – mert rájössz, hogy valójában te vagy az…
:-PPP –, és egyre inkább elbűvöltebben nézed/hallgatod ezt a két íróembert…
Pedig nem mondanak ám „nagyokat”! Nem tódítják-lódítják a
mindentudást a képedbe, nem mondanak magvas egysorosokat, vagy körmönfont
körmondatokat… és mégis, amit mondanak, az valahogy… piszokul elgondolkoztat.
Talán igazán íróként nézve üt ez a film, hogy te is író
vagy, és „wannabe…” – valami. Mert szeretnél te is valamit elérni azzal, hogy
írsz. És naná, hogy van ilyen! Kell, hogy legyen, különben nem írnál!
És így egészen más füllel, más szemszögből
hallgatod-hallhatod a két író párbeszédét.
Sosem rejtettem véka alá, hogy szeretem Jesse Eisenberget :sör: – de arról nem
nagyon beszéltem eddig, hogy Jason
Segelt meg nagyon nem szerettem. :-P
Már úgy értem, hogy _eddig_.
:sör:
Mert Jason Segel
marha jó a híres író, David Foster
Wallace szerepében. Számomra legalábbis lenyűgözően remekel. :respect:
Talán érdemes megemlíteni, hogy David Foster Wallace és David
Lipsky valóban létező személyek, valóban együtt töltöttek öt teljes napot,
és valóban léteznek azok a magnókazetták, amire a beszélgetésüket rögzítette Lipsky.
Marha jó film volt, na. :sör:
Volt olyan rész, amit visszatekertem, és újra megnéztem:
mert annyira hihetetlenül megérintett. :respect:
A végén pedig a stáblista alatt a Tindersticks „Here” című száma – lúdbőröztető élmény. :thumbsup:
„Come join us in a prayer
We'll be waiting, waiting where
Everything's ending here”
We'll be waiting, waiting where
Everything's ending here”
…és ha már a stáblista: van egy „easter egg” is a végén,
csak szólok. Totál illik a film milliőjébe. :sör:
Számomra meghatározó, emlékezetes alkotás lett. :respect:
ÁPTUDATE! :-)
Most találtam egy posztot a könyves blogon: Kemény_Lili_fordításában_jön_az_Infinite_Jest!
„Sárközy Bence, a Jelenkor főszerkesztője a Facebookon jelentette be, hogy Kemény Lili lesz az a bizonyos fordító, az Infinite Jest pedig a Jelenkornál érkezik. Mit lehet erre mondani? Soha jobb karácsonyi ajándékot.”
:-DDD
Atomkirályság. :sör:
Ugyanis ez az a könyv, ami körül a „The End of the Tour” cselekménye zajlik, és a film miatt piszokul kíváncsi lettem rá. Erre tessék. :-) :sör:
Sicario – A bérgyilkos
Nem tetszett. :-///
Igazából nem érdekelt benne egyik főszereplő sorsa sem:
különösen Emily Blunté, akit amolyan
tehetetlen bábuként végigrángattak az egészen. :-/
Josh Brolin,
vagy Benicio Del Toro lehettek volna
érdekes központi karakterek – de őket meg olyan balladai homályban tartották
végig, hogy az embernek esélye sem volt megkedvelni, pláne megszeretni őket. :-///
Úgy gondolom, hogy azért jöhetett be az embereknek, mert
illik a Savages, a The Equalizer, és John
Wick alkotta erőszakfilmek sorába.
Nekem meg szerintem pont ezért nem tetszett. :-P :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése