The Dead Lands
Megint Rusznyák Csaba (geekz.444.hu) ajánlója :sör:
alapján mozdultam rá erre a filmre.
…és a végén meglehetősen komoran arra gondoltam, hogy a
tököm tele van már a bosszúfilmekkel. :-(((
Hogy mindig-minden út erre vezet: a bosszú, a bosszú, a bosszú – és ebből csakis egy dolgot lehet
kihozni: vérengzést. :-/// És vizuálisan térdig gázolunk a kionott vérben,
levágott végtagok, és kiontott belek között, ordítások, sikolyok, és hörgések
kakofóniájában.
…és a végén elégedetten dőlünk hátra: „Megint egy fasza filmet láttunk! Mekkora
királyság volt már! Láttad, hogy elvágta a torkát!? Csak így, bazmeg…! Sutty!
Óóó…”. :-PPP
…aztán meglehetős feldúltan aludni tértem. :-OOO
Ma pedig… nem is tudom… talán mentséget keresek ezeknek a
nagyszerű maori színészeknek… vagy talán rájöttem, hogy a nyers, brutális
öldöklés mögött mi húzódott meg valójában… de már nem vagyok olyan elítélő,
mint tegnap este.
Talán nem is bosszúfilmet láttam… hanem…
megváltás-filmet.
Legalábbis a befejezés nagyon ebbe az irányba mutat – és arra,
mintha a film készítői (író: Glenn
Standring, rendező: Toa Fraser)
is azt akarnák üzenni: a bosszú sehová sem vezet.
Csak újabb bosszút szül – és a bosszúk örök körforgása csak
egy végeláthatatlan, értelmetlen, pusztító mókuskerék.
A karizmatikus, szinte megszállott tekintettel
felvértezett, döbbenetesen nagyot alakító Lawrence
Makoare viszi a hátán a filmet, rettentő bűne alatt láthatóan meg nem tört –
de lélekben örökre megsebződött… –, már-már misztikus-mítikus harcos
szerepében. :respect:
Valahogy elhiszi róla az ember, hogy tényleg egy szörny,
egy életre kelt, pusztító harci szellem lakozik benne – és hogy tucatnyi
ellenséggel szemben is egyenrangúként veszi fel a harcot… sőt. :sör:
Talán csak az zavar még (valahol…), hogy csupa-csupa
tökéletes testű, kigyúrt, hibátlan atléta van a harcosok között – pont csak Lawrence Makoare lóg ki közülük, és így
lett ő számomra a leghitelesebb. :thumbsup:
Gondoljunk csak a feledhetetlen, zseniális Tomisaburo
Wakayamára (Kozure Ókami – Lone Wolf and Cub), aki sosem volt egy „leszálkásított,
acéltestű atléta” – mégis 1000x hihetőbb bármelyik másik szamurájnál, akit
valaha mozivásznon láttam. :respect:
Valamint az is elkerülhetetlen, hogy megemlítsem: azért láttunk
már olyan alkotást, amivel határozott párhuzamot mutat a The Dead Lands – ez pedig a Mel Gibson-féle Apocalypto.
…és én itt megint nem látok olyan éles minőség- és/vagy
mondanivalóbeli különbséget a két film között, mint Rusznyák Csaba. Ugyanaz a nyers, kíméletlen, mellbevágó
kegyetlenség uralja mindkettőt, de valójában mindkettő több annál, mint valami „hard core blood and fight porn”. (Mint
pl. szerintem a Serbuan Maut 2. … :-PPP )
Ha kíváncsiak vagytok egy autentikus maori filmre, akkor
látnotok kell a „The Dead Lands”-et.
De ha nincs gyomrotok a kíméletlenséghez, és a nyers
pusztításhoz (és nem voltatok oda az Apocalyptó-ért)… akkor inkább ne.
Relatos
Salvajes – Wild Tales – Eszeveszett mesék
Ez az, amiről nem lehet igazán mesélni.
Valójában ez egy antológia, hat önálló, rövid történettel
– amiket igazán nem köt össze semmi.
1.) „Pasternak”
– a repülőn utazó utasok ráébrednek,
hogy valami összeköti valamennyiüket
2.) „Las Ratas”
(Rats) – útszéli gyorsétteremben a pincérnő felismer egy vendéget
3.) „El más fuerte”
(The Strongest) – két gépkocsivezető harca a pusztában (a’la „Duel”)
4.) „Bombita”
(Little Bomb) – ne packázz egy hivatásos robbantómesterrel
5.) „La Propuesta”
(The Proposal) – egy család megpróbál eltussolni egy halálos balesetet
6.) „Hasta que la
muerte nos separe” (Until Death Do Us Apart) – egy esküvő, tele
meglepetésekkel
A végén a Kedvesem csípősen megjegyezte: „csupa dráma volt, meg baj, meg halál,
köszönöm!” – én pedig kénytelen voltam rámutatni, hogy ez így, ebben a
formában nem igaz: mert valóban ilyen volt a többség, de két epizód nem futott
ki… hm… „sötét” végkifejletbe.
Ezen elgondolkozott – majd beismerte, hogy tényleg így
van. :-)
De ettől függetlenül az összkép valóban elég nyomasztó –
és írhatják azt, hogy „black comedy” – alapvetően én nem éreztem annak. Volt
benne 1-2 fekete humor, de erős túlzás az egész antológiát ezzel felcímkézni.
Azon merengtem el a végén, hogy vajon ez az antológia
valóban futott-futhatott moziban is? Filmként? Mégis… mennyien válthattak rá
jegyet…?!
(Oké, utánanéztem: Argentínában a legnézettebb film volt
2014-ben, összességében 3,3 milliós büdzsére, 26,4 milliót hozott – és Cannes-ban
10 perces álló ovációt kapott… Márha ez jelent valakinek valamit…)
Node ez mégis csak az 1979 és 1988 között futott „Meghökkentő
mesék”… „frissített, felturbózott változata”. Amit tévén szépen
elnézeget az ember… nade, hogy mozijegyet váltson rá… :eeekkk:
Mindenesetre, érdekes, szokatlan élmény volt – még meglepő
is, pedig tudtam előre, hogy mit fogok látni.
Aki vevő az ilyesmire (aki esetleg ismerte és szerette anno
a „Meghökkentő
meséket”), annak érdemes végignéznie ezt a hat különös, jobbára sötét
történetet – amik az emberi természet sötét oldaláról mesélnek. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése