Gravity Falls – Rejtélyek városkája s01 + s02e01-e02

Oké, most már muszáj írnom erről a sorozatról is, mert annyira megszerettem (és Dávid is! :-) ), hogy ezt már tudatnom kell veletek. :-)))

Én ennyit röhögni rajzfilmen már nagyon régen röhögtem :-D – érdekes, Dáviddal szinte sosem egy helyen/poénon röhögünk fel, hanem más-más helyeken/poénokon, szóval, bőviben van benne elszórt gyöngyszem minden (mindkét) korosztály számára. :thumbsup:

És amikor nem együtt nézzük az aktuális/következő epizódot, mindig versenyt csinálunk belőle, hogy ki vett észre benne több rejtett utalást, felvillanást. :-)

Valamint nem elég, hogy nagyon tetszik, de még kedvenc karakterem is van benne! :-)

Stan bácsi! :-DDD

Stan bácsi akkora atomkirály csávó, hogy minden mozdulatán, beszólásán, megjelenésén, pofavágásán szakadok szét a röhögéstől.

:grunklestanforpresident:

:-DDD

Egy igazi piszok csibész :-DDD aki viszont a családját (Dippert és Mabelt) mindennél jobban szereti (mégha ezt sokszor… legtöbbször… általában :-) nem is mutatja ki), és egyébként sokkal több annál a kisstílű csalónál, akinek mutatja (álcázza!) magát. :sör:

Pont ilyen akarok lenni én is idős koromra. :-)))

(…ööö… vagy már ilyen is vagyok…?!?! ;-) :-)))) )

És ami számomra még jobban kiemeli Stan bácsit – az Bácskai János eszméletlenül remek szinkronhangja! :respect:

Minden szavának mélysége, színe és árnyalata van, és olyan jól kelti életre a karaktert, hogy el sem tudnám képzelni már Bácskai János hangja nélkül. :leborul:

Nem hagyhatom szó nélkül a többieket sem, hiszen minden magyar szinkronhang remek – igazi remek példája és utódja a híresen nagyszerű magyar szinkronhagyományoknak! :respect:

Dipper – Markovits Tamás, Mabel – Molnár Ilona, Soos – Sótonyi Gábor, Wendy – Dögei Éva

:sör:

…de nekem Bácskai János karcos orgánuma a kedvencem. :respect: Ugye, nem baj?! ;-)

És hogy miről is szól?

Beidézem a rövid ismertetőt a wiki-ről:

„A sorozat egy 12 éves ikerpárt, Dipper és Mabel Pines nyári vakációját követi nyomon, akik szülei erre az időre az Oregon állambeli Gravity Falls nevű helyre küldtek el, ahol nagybátyjuk Stan dolgozik. Ő az itt látható turistaattrakciót futtatja a városban, a Rejtély kalyibát, mely a környék természetfeletti legendáiból csinál pénzt. Dipper azonban felfedezi, hogy a városban valami természetfeletti valóban történik.

Dipper az erdő mélyén talál egy titokzatos naplót, amely a városban történő furcsaságokat foglalja magába. A naplót egy ismeretlen szerző írta, aki már hosszú évek óta nyomtalanul eltűnt. A sorozat egyes epizódjaiban az ikrek számtalanszor összeakadnak a városka furcsa és természetfeletti teremtményeivel (amik legtöbbször zombik, gnómok, szellemek és szörnyek), ezek miatt pedig gyakran csöppennek izgalmas, ám roppant veszélyes kalandokba. Ám leleményességüknek köszönhetően, és barátaik és családjuk segítségével mindig kimásznak a slamasztikából, s közben sokat is tanulnak a velük történtekből.”

Az első évadnak rengeteg olyan része volt, amin szakadtam… és akadt pár olyan is, ami… hm… nem fogott meg annyira… de az első évad utolsó két része (19. Álomugrók és 20. Gideon feltámad) már egy szinttel magasabbra emelték mind a cselekményt, mind a színvonalat – és a második évad első két része (1. Rejtély kalyiba és 2. Be a bunkerbe!) is tartotta és tovább vitte ezt a minőséget, aminek nagyon örültem – és nagyon sokat röhögtem. :-DDD

Oké, kibököm: Gideon talán az egyetlen karakter, aki idegesített – ennyit a negatívumokról. :-P

És amiről még meg kell emlékeznem az a sorozat „atyja” Alex Hirsch, aki nem csak írja a részeket, de a hangját is kölcsönzi több karakternek: Stan bácsi, Soos, Old McGucket, Bill Cipher, a törpék… :-)))

…de nem csak a szinkronizálását kell kiemelnem, hanem azt is, hogy Dipper és Mabel valójában ő, és ikertestvére Ariel . :-D

…és Stan bácsi pedig Stan nagypapájuk, akinél gyermekkorukban nagyon sok nyarat töltöttek. :-)

Ariel-is-Mabel 

Igazi szívderítő, felvidító sorozat a Gravity Falls, amit egy-egy zűrös nap végén megnézve mindig feldobja az embert, és vigyorogva megy tőle aludni. :sör: :-)))

A főcímzenéjét meg egyszerűen nem tudom megunni…! :-)))