无人区 – Wu ren qu – No Man’s Land – Senki földje & iZombie s01e01-e02

Ismétlés a tudás anyja, járt utat a járatlanért, jótól lopni nem szégyen, és aki másnak vermet ás – hja, ez az nem az :-P… – meg tribute-remake két jó barát, együtt lopják egymás borát, meg ilyesmi. :-P

Szóval, ilyen szólások és közmondások jártak a fejemben, amikor a címben szereplő alkotásokon gondolkoztam. :-///

无人区  – Wu ren qu – No Man’s Land – Senki földje

Ismét Rusznyák Csaba ajánlója :sör: (geekz.444.hu) alapján fedeztem fel magamnak egy filmet. :sör:

…és tökre lelkesen azt vártam: „na végre, a filmes ízlésem kezd végre idomulni a nagymenő, frankómegmondó filmes bloggerekéhez! lehet, hogy előbb-utóbb én is nagymenő, frankómegmondó, megkerülhetetlen filmes blogger leszek…! már csak párat kell aludni!”. :-)))

Nos… asszem, belelógott a kezem a bilibe, vagy ilyesmi… Valszeg, még van hová fejlődnöm. :-P :-/

Mert én anno nagyon örültem, amikor végre – mondjuk ki azért őszintén: nagyon sok érintett országhoz brutális csúszással… – a hollandok is felfedezték, hogy a II. világháború kapcsán van olyan érintettségük, hogy érdemes megcsinálni a saját filmjeiket a témában (2006-ban a Zwartboek – Black Book – Fekete könyv, 2008-ban meg az Oorlogswinter – Winter in Wartime – Téli háború), de mindezek ellenére azt kellett mondanom: ezeket az utakat már mások kitaposták előttük.

Jó szélesre, mint a csordajárás.  :-P

És bár eltelt (még mindig a holland háborús filmeknél vagyunk/vagyok! :-) ) az események óta több, mint hatvan év, láthattak (azért Hollandia mégsem Észak-Korea, nem?!) már pár háborús filmes feldolgozást – mégsem mertek/tudtak valami újat hozni a szcénába.

És kérdem én: akkor meg minek?! :-PPP

Hogy valaki megmutassa, hogy „olyat én is tudok, mint ti” – baszki, az nem érdem, hanem _másolás_! Az az érdem, ha nem „olyat” csinálsz, mint mások, hanem az, ha _mást_!

Többet, jobbat, újszerűbbet, merészebbet, frissebbet, új szemszöget!

Ne csináljátok már, hogy nem ennek lenne értelme…! :-OOO

Legalábbis az én egyvágányú véleményem szerint.

És akkor most hagyjuk el Hollandiát, és közeledjünk egy kicsit a „célállomás” Kína felé, és ugorjunk át Dél-Koreába.

Van egy orbitális mérföldkő a filmtörténelemben, ami megmutatja, hogy lehet – értitek?! nem csak kamu, nem átverés, tényleg, valóban megvalósítható! – olyat csinálni, hogy _zseniális tribute_.

Ami nemhogy felér az eredetivel, hanem bizonyos pontokon túl is szárnyalja azt – és mégis, közben végig érzed a tiszteletet, a szeretetet, amivel az alapfilmhez nyúl…

…és mégis: egy (nincs rá jobb szó) _zseniális_ újragondolása az eredetinek. És minden egyes másodperce megérte. :respect:

Ilyen lett Kim Jee-won elképesztő filmje a „Joheunnom, nabbeunnom, isanghannom – The Good, the Bad, the Weird – A jó, a rossz és a furcsa”. :megarespect:

Egy másodpercig sem akar kamuzni („ez egy eredeti film, ilyen még nem volt azelőtt!” :-P ), már a címmel is üzen, hogy itt bizony a „The Good, the Bad and the Ugly – A jó, a rossz és a csúf” tribute-járól van bizony szó.

Az eredmény mégis döbbenetesen jó, feledhetetlen, igazi unikum – és méltó tiszteletadás az alapfilmnek amellett, hogy mégis egyedi és különleges lett. :megarespectagain:

Szóval, lehet ilyet _is_ készíteni. Legalábbis… 2008-ban még lehetett.

És akkor végre el is értünk mai főtémánkhoz Kínába, a Wu ren qu-hoz.

 

…amikor kifutott a végefőcím, és megvallom, csalódottan bámultam magam elé, két film jutott eszembe.

„Duel – Párbaj” (1971) (Írta: Richard Matheson, rendezte: Steven Spielberg)

„No Country for Old Men – Nem vénnek való vidék” (2007) (Regény: Cormac McCarthy, a forgatókönyvet írta és rendezte: Joel és Ethan Coen)

Nyilván bőven vannak még más… hm… „familiar” :-P filmek, de nekem ez a kettő áll legközelebb a Wu ren qu-hoz.

A magam részéről úgy látom, hogy a Wu ren qu-nak két dolog miatt kell(?) „tapsolni”: mert kínai környezetben játszódik, és helyi, kínai színekkel festi meg a filmet – és azért, hogy „nahát, már Kínában is lehet ilyen „roadmovie”-t csinálni?!”.

Mert _nekem_ nem adott mást, vagy többet ez a mozi ennél. :-/

Persze, meg lehet nézni ezért (is), ha valaki egy kis kínai „local colour”-ra vágyik – de én valahogy többet szerettem volna annál, amit a film adott.

Mert amit adott, azt a hasonló zsánerfilmekből már megkaptam korábban (jól-rosszul mikor-hogy…), és szerettem volna most valami újat kapni a sólymokon, és a Góbi-sivatagon kívül is.

…és ilyesmit („Többet, jobbat, újszerűbbet, merészebbet, frissebbet, új szemszöget!”) nem nagyon találtam. Nagyítóval se. :-///

Wu ren qu nem mondja, hogy „tribute” vagy „remake” akarna lenni, mint ahogy a Joheunnom, nabbeunnom, isanghannom bátran vallotta magáról – mégis, százszor inkább annak érzem, mint a feledhetetlen dél-koreai remekművet.

Mindegy, úgysem akartam „nagymenő, frankómegmondó filmes blogger” lenni. :-P

:savanyúajóska: ;-)

iZombie s01e01-e02

 

Hát igen, ilyen még nem volt. :sux:

Pont éppen (a manapság olyannyira menő kúlság! :-P) a zombi maradt ki a „rendőrség munkáját segítő különleges adottságokkal rendelkező külsőssel együtt nyomozós”-sorozatok _eredeti_ katyvaszából.

Kik is voltak már, akikről ilyen sorozatok készültek?

„Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő.” (by Deák Bill Gyula :sör: )

…most meg végre itt a zombi is! Hurrá. Éljen. A gép forog, az alkotó pihen. Nincs már mit felfedezni. Ne csoportosuljunk, emberek, ne bámészkodjunk, haladjunk tovább.

Az első résznél még azt mondtam: „na? csak nem…?!” – a második résznél meg azt: „tényleg nem”.

:ugorggyunk:

:-PPP