2014. július 7., hétfő

Cashback – Visszajáró pénz & Mindscape – Anna



Szerencsére láttam jó filmeket is… :sör: :-)


Cashback – Visszajáró pénz


Egy nagyon kellemes, szerethető, egy igazi, üdítő unicum. :sör: :-)

Oké, nem mai csirke, 2006-os, de sosem késő felfedezni. :thumbsup:

És hogy – bár a szerelemről szól – igazából „pasi”-film, azt le sem lehet tagadni… de nem is kell. ;-)
:-DDD

Régen láttam már ennyi gyönyörű cicit egy filmben, az biztos. :nyammi: :-)))

Pár szó róla (már ha az előbbi mondaton kívül kell még valakinek _más_ kedvcsináló is… ;-) ).

Ben Willis (Sean Biggerstaff) egy művészeti iskolába jár, ahol rajzol és fest. Éppen szakít vele a barátnője, ami miatt Ben insomniába, álmatlanságba esik.


Majd rájön, hogy a napi plusz 8 óráját „pénzre” kellene/lehetne váltani, ezért éjszakai műszakot vállal egy szupermarketben.

A szupermarketben remek brigád dolgozik :-) egy frankón idegesítő, de a maga nemében pompás főnök, Jenkins (Stuart Goodwin) ;-) és egy igazi elvetemült csapat :-D…
 

Ha csak róluk, az ő mindennapjaikról („mindenéjszakáikról” :-) ) szólna csak a film, akkor is marha jó lenne. :-)))

Mindenkinek megvan a saját „agylövése” ahhoz, hogy milyen módon „vészeli át” a műszakot ;-) és ebben Matt (Michael Lambourne) és Barry (Michael Dixon) jeleskednek leginkább. :-D

Ben is keres magának valami művészi, különleges „megoldást” a hosszú, unalmas éjszakák átvészelésére – és ez az, hogy képes megállítani a pillanatot. És ezt a „képességét” művészi-erotikus vonalon, alaposan ki is használja… ;-)

…és bár szinte elvész a saját fantázia világában, mégis (újra) rátalál a szerelem, a kezdetben „csak” kedves-helyes, de a film végére igazi gyönyörűséggé váló Sharon (Emilia Fox) képében.


Sokszor megnevettető, kedves, szerethető, igazán kellemes film – érdemes rászánni az időt. :thumbsup: :sör:

 
Mindscape – Anna


Egy marha érdekes, nagyon hangulatos – a Kedvesem szerint ijesztő is… de szerintem nem annyira ;-) – izgalmas thriller. :sör:

Bár számomra (és talán mások számára is…) elég hamar, még a film elején „leesett a tantusz”, hogy mi lesz itt a végén a „fordulat”: így amikor bekövetkezett, nem nagyon sikerült ezzel meglepniük. :-/

Ám szerencsére a „köztes” részek is elég jól fel voltak/vannak turbózva feszültséggel és izgalommal. :sör:

Mark Strong-ot mióta „kivették” a producerek és a castingosok a „sablongonosz” karakterből, egyre jobban meg tudja mutatni, hogy milyen jó színész. :sör:

Nálam méltatlanul hanyagolt a Low Winter Sun-nál vágódott be igazán, de itt is remekül alakít. :thumbsup:

Akit még mindenképpen meg kell említenem, az Taissa Farmiga, a szemtelenül fiatal, szép és tehetséges színésznő, aki egyszerre ijesztően, és lenyűgözően hozza a koraérett(?) sérült kislányt – és méltó partnere Mark Strong-nak. :respect:


Mark Strong egy „agyfürkészt” formál meg, aki képes összekapcsolódni bárkivel, hogy annak az agyában, az emlékeiben elmerüljön, és meglássa, észrevegye, hogy mi is történt a célszeméllyel valójában.


Taissa Farmiga pedig egy lelkileg sérült lány, aki éhségsztrájkol, és Strong-nak rá kell jönnie, hogy milyen trauma, milyen múltbéli történés váltja ki belőle ezt a viselkedést.

A kártyákat egész jól keverik (az alapfelállástól eltekintve, ugye…), és képesek nagyszerűen adagolni a feszültséget. :sör:

Részemről ez is teljesen megérte a ráfordított időt. :thumbsup:



Láttam még két olyan filmet is, amik nem érik meg a külön posztot, vagy azt, hogy benne legyenek a „posztcímben”. :-P

Whatever WorksWoody Allen készített egy olyan filmet, amiben az idős férfiak álmát írta meg, miszerint elnyerhetik még ilyenkor is egy fiatal lány „kegyét”.  A főhős Boris-t megformáló Larry David egész jó, miatta talán még meg is érné… de a történet olyan banális, hogy inkább negatív előjellel „ért nálam célba”. :-/

Garden StateA régi környékZach Braff írta, rendezte, és a főszerepet is játssza benne. Olyan nekem az egész, mintha egy sorozat sztárszínészének (Scrubs – Dokik) megengednék, hogy „játsszon egy kicsit a nagyok homokozójában”… de valahogy „elvész” a feladat nagyságában. Mert ritka az, amikor valaki íróként, rendezőként, és a saját filmje főszereplőjeként tökéleteset, vagy csak „szimplán” valami igazán jót alkotna. Nos, szerintem ez 2004-ben Zach Braff-nak nem jött össze… :-/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése