Egy marha jó – és egy marhára nem jó filmről…
Warm Bodies –
Eleven testek
Én vagyok elképedve: hogy amikor már azt hiszem, hogy
egy-egy témáról annyi bőrt lefaragtak, hogy egész egyszerűen képtelenség lenne
a témában valami újjal, valami eredetivel előrukkolni – akkor szinte
rendszeresen belefutok egy-egy olyan alkotásba, ami csattanós viszontválasszal
él.
A zombi(s)-filmek már jó ideje porondon vannak („A gyors
zombi, nem zombi, a lassú zombi a zombi, csuhajja!” :-) ), és én már tavaly(!)
biztos voltam abban, hogy kész, vége, kifújt – ettől kezdve csak önismétlés
(önámítás) lesz a téma.
Erre tavaly az arcomba kaptam a rettentően látványos, és pörgős
World
War Z-t :sör – idén meg a végtelenül szerethető Warm Bodies-t. :thumbsup:
Már ez is micsoda antagonisztikus jelzőhalmozás: hogy
lehetne már egy _zombifilm_ „végtelenül szerethető”?! :eeekkk:
Hát így. :sör:
És amiért az, akkor már nem is ijesztő? Nem is horror? De
bizony, hogy creepy! Nem is kicsit weird!
Mégis… az ember legszívesebben a keblére ölelné. Mármint
a filmet. :-)
Isaac Marion
regényéből Jonathan Levine egy
fantasztikusan jó filmet forgatott, ami egyszerre poénos, rémisztő, megható,
megnevettető, reménytelenül humánus, és végtelenül romantikus. :sör:
Mert nem: nem fogadja el azt a „zombis alaptételt”, hogy
a zombi csupán egy üres, lélektelen porhüvely, amit csak az élő hús széttépése
tart mozgásban.
És ehhez a merész elrugaszkodáshoz nagyszerű színészeket
is talált, akik mind-mind remekelnek a rájuk bízott szerepben. :thumbsup:
Nicholas Hoult
végre újra lubickol egy szerepben a Skins óta :sör: ráadásul a szakadt,
mocskos, bordó pulcsijában ezerszer macsóbb, mint talpig páncélban a Jack,
the Giant Slayer-ben. :cool:
Teresa Palmer
pedig egy igazán őszinte, kedves, aranyos főhősnő – akiről szemrebbenés nélkül
elhisszük/elhiszem, hogy miatta/érte még egy zombinak is megdobban a szíve.
:virág:
Rob Corddry
meg fantasztikus a „legjobb barát” szerepében: pont olyan barát, akire minden
embernek (legyen az élő, vagy holt) a leginkább szüksége van. Egy Igaz Barát.
:respect:
- R. Julie.
- Hi.
- Ready for a fight.
- Yeah, I can see that.
- Soldiers coming. Boneys closing in. They're
here now.
- Keep them out.
- We will.
Fantasztikus, és felemelő ötlet, hogy egy zombis film is lehet
életigenlő, szerethető, és pozitív üzenetet hordozó. :sör:
Egy nagyszerű, egy igazán remek film a Warm Bodies. Must see. :thumbsup:
- I'm... Marcus.
- Emily.
- You're... You're very pretty.
- Thank you, Marcus.
- Now you're supposed to say I'm pretty, too.
:-)
I, Frankenstein
– Én, Frankenstein
Annyira akartam szeretni ezt a filmet, hogy az már fájt.
:-///
Nem érdekeltek a kritikák, nem érdekelt az imdb-s
pontozás – fogcsikorgatva azt _akartam_,
hogy csak azért is „jó film” legyen!
De hiába a fogaknak csikorgatása: ez sajnos egy rossz
film. De nagyon nem jó. :-///
Pedig azt hittem, minden adott: eszméletlen látvány,
angyal-szerű szárnyas lények, és ördög-szerű démonok harca – és a kettő között
a kőkemény, macsóra gyúrt Aaron Eckhart.
Ám mindez hiába: ha olyan faékszerűen egyszerű, és
lebutított a forgatókönyv, hogy nincs benne épelméjű, érdekes, bármilyen
aspektusában magával ragadó sztori. :-///
Hiába Bill Nighy,
Miranda Otto, és Yvonne Strahovski,
hiába a (minden értelemben) szénné varrt Aaron
Eckhart – az I, Frankenstein
jogosan és megérdemelten került a bukott próbálkozások közé.
Sajnos. :-///
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése