My Mad Fat Diary s02

„Bad shit happens when good people do nothing.”

…és megint megcsinálták! :thumbsup:

Az első évad nagyszerű 6 epizódja után, most kaptunk egy hét részes – de nagyon egyben lévő második évadot. :sör:

Rae Earl (Sharon Rooney) története ott folytatódik, ahol az első évad végén abbamaradt – de teljesen új vizekre evezünk.

Eleinte ez nem is nagyon tetszett, bevallom. :-/

Míg az első évad igazán a „The Gang” körül forgott, a második évadban meglehetősen szétestek, és egyáltalán nem volt központi szerepe a „bandázásnak”.

Tix (Sophie Wright) (mint tudjuk…) nem is szerepel a második évadban, és Danny Two Hats (Darren Evans) jelenléte is igen ritka, és rövid alkalmakra korlátozódik. Mivel én pedig mindkettejüket imádtam az első évadban, így hiányukat igencsak megsínylette a tetszési indexem, különösen az első három részben… :-///

Ráadásul „cserébe” ezért a két remek karakterért, kaptunk egy végtelenül idegesítő „menő, iskolai lánybandát”, akikhez Rae és Chloe (Jodie Comer) csatlakozni szeretne.

Az üresfejű, még egymást (egymás háta mögött!) is folyton cikiző, ellenszenves bitch-ek élből kinyitották a zsebemben a bicskát, és míg Chloe csatlakozási szándékát még meg is értettem, de Rae-ét egyáltalán nem. Emiatt irritált is az egész helyzet. :-PPP

Viszont a negyedik részben tudtak dobni egy olyat, amire határozottan felkaptam a fejemet, mint a szagot fogó vadászkutya, és arra gondoltam: „te… mégis egy jó évad lesz ez is!”. :sör:

És az évad végére még azt is meg merném kockáztatni: nem csak, hogy egy „jó” évadhoz volt szerencsénk, hanem – szvsz – még jobbhoz, mint amilyenre az első szezon sikerült! :respect:

Összességében azt mondanám, hogy a második felvonás jóval komolyabbra (komorabbra…?), elgondolkoztatóbbra, és „felnőttesebbre” sikerült, mint az első.

Persze, ez nyilván abból is adódik, hogy teltek az évek, és Rae-ék már 16 évesek, egyetemi előkészítőre járnak: felnőttesebbek, na.

Jött be új karakter is (az idegesítő csajbanda mellett…), aki ha nem is tudta, de érdekes újszerűségével legalább megpróbálta feledtetni Tix és Danny hiányát – ő pedig nem más, mint a laza, de kissé Janus-arcú Liam (Turlough Convery).

Azért merném Liam-ot Janus-arcúnak nevezni, mert néha nagyon odateszi magát: kimond olyan igazságokat, olyan félelem nélküli nyers egyenesség sugárzik belőle, mint egy Grál-lovagból, és ilyenkor mindig úgy éreztem, nagyon jó hatással van Rae-re.

Máskor viszont annyira nemtörődöm, annyira önző, annyira visszahúzó, mint aki sárkoloncként tapad Rae cipőjére, hogy ő se tudjon előrelépni, erősödni, gyógyulni.

És újra itt van nekünk Kester (Ian Hart), a terapeuta, akit az első etapban is nagyon szerettem, de itt ő sem kap elég teret, ám az utolsó részben végre megvillantja, hogy valóban ért ahhoz, amit csinál. :sör:

 

Valamint itt van most is Rae anyja (Claire Rushbrook)...

 

...és férje, az arab Karim (Bamshad Abedi-Amin)...

 

...akik az első évad komikus mellékszereplőiből nagyon szépen drámai mellékszereplőkké nőtték ki magukat a második évadra – és nem mondanám, hogy ez nem tett jót a karakterüknek, és rajtuk keresztül a sorozatnak. :thumbsup:

De az első három rész akkor sem volt igazán volt az ínyemre. :-/

A negyedik viszont nagyon odatette magát :sör: és olyan mélységekbe vitte a szereplőket, hogy lélegzetvisszafojtva vártam a következő epizódot, hogy hogyan fognak innen kilábalni.

 

Erre az ötödik részben nem kis döbbenettel konstatáltam, hogy történt egy (képernyőn kívüli!) „varázsütés”, és úgy indul az epizód, hogy minden a legnagyobb rendben… :eeekkk:

De az évad hatodik-hetedik részei megint erősen összefüggtek (mint az első szezon befejezése), és olyan erős lezárást rittyentettek a végére, hogy egyszerre sírtam és nevettem. :respect:

Az ifjúkori „gyerekbandázásból” kinőttek hőseink, és a fiatal felnőttek problémáival, útkeresésével szembesülnek – és kénytelenek észrevenni, a saját bőrükön megtapasztalni, hogy minden tettüknek súlya van.

Az utolsó két részben azt is különösen nagyszerű húzásnak találtam, hogy előkerült Chloe naplója, amin keresztül egészen más megvilágításba kerültek bizonyos dolgok – és Chloe karaktere is sokkal árnyaltabb lett. :thumbsup:

Arról nem is beszélve, hogy Rae-re milyen hatást gyakorolt Chloe naplója…

Egy marha jó sorozathoz volt ismét szerencsénk a My Mad Fat Diary második évadában – nem olyan laza, vidám és szertelen, mint az első szezon, annál sokkal komolyabb… de úgy érzem, hogy így is van rendjén. :respect:

Ez viszont azt is jelenti, hogy végére is értünk Rae Earl (valóban így hívják az írónőt!!!) két, e témában írt regényének, az eredeti címén „My Fat, Mad Teenage Diary” és a „My Madder Fatter Diary”.

Szóval, egyelőre úgy néz ki, hogy aligha lesz itt folytatás, és ezzel a két évaddal végére is értünk Rea Earl, és barátai történetének…

…de talán ez nem is baj. :sör:

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az élménynek! :thumbsup:

A végére még annyi, hogy álljon itt két kép: ez egyik az írónőről, Rae Earl-ről – a másik pedig a nevezetes, eredeti naplójáról.