The Way Way Back – Az első igazi nyár & Shootout at Lokhandwala

The Way Way Back – Az első igazi nyár

Több szempontból is elgondolkodtatott, illetve pár döntésre eljuttatott ez a film…

Sam Rockwellt eddig is bírtam – de sosem tartottam, amolyan „A”-kategóriás színésznek, aki elbírna a vállán egy-egy filmet, illetve, aki miatt érdemes lenne beülni a moziba. :shameonme:

Most már viszont kénytelen vagyok belátni, hogy marha jó ez a srác. :sör: Mindig nagyon jól hozza a rá bízott karaktereket, mindig képes egyedi színt vinni az alakításába (Moon, Seven Psychopaths) , szóval: érdemes a munkásságát figyelemmel kísérni. :respect:

És igazából ő viszi és adja el a „The Way Way Back”-et is. :thumbsup:

Nem akarom mások érdemeit lerontani, erényeit kisebbíteni: a maga jogán Sam nélkül is kellemes, szerethető film lenne, mert megvan benne minden/ki, ami/aki kell.

Ám a Sam Rockwell által életre keltett figura tett hozzá valami olyan pluszt, ami miatt emlékezetes és feelgood élmény lett és maradt. :respect:

Pedig van már a padláson pár ilyen „meg nem értett/magának való/beforduló amerikai tinédzser/kisgyerek új környezetbe kerülve megismerkedik valakivel, akinek hatására megnyílik/feloldódik/összebarátkozik”-típusú mozi, mégis… azt mondom, hogy a „Way Way” valahogy… ha nem is több/jobb/színesebb/szagosabb, de… a figyelemre mindenképpen érdemes alkotás. :sör:

 

Első nekibuzdulásra, amikor felfigyeltem erre a filmre, azt hittem, hogy Steve Carrell, Allison Janney, Amanda Peet viszik majd a prímet, de nem így van. Egyáltalán nem rosszak a maguk mellékszerepében, de nem többek, mint mellékszereplők.

Igazából a „Water Wizz” aquapark személyzetének tagjai teszik élvezetessé az egészet: Sam Rockwell, Maya Rudolph, Nat Faxon, Jim Rash. :thumbsup:

És ha már leírtam Nat Faxon (Ben and Kate) és Jim Rash (Community) nevét – ők ketten nem csak szereplői, hanem írói és rendezői is a filmnek! :respect:

Igazából mást nem is nagyon lehet/érdemes még ragozni ezen az alkotáson: egy nagyon kellemes, szerethető filmélmény, ami a vidám, nyári viziparkos/óceánpartos, csúszdás/fürdős/csobbanós, nevetős/szerelmes, egymást ugratós képeivel éppen felüdíti az embert ebben a jeges-szeles téli időben.

:bulivanapartonaszabadstrandonvelünkegyütttombolanyár: :-)))

Hjaj, el ne felejtsem, hogy mi az, amit a „Way Way” hatására eldöntöttem!

1. Sam Rockwell filmjeit eztán célzottan keresni fogom. :sör:

2. Muszáj leszek megnézni az általam eddig szándékoltan került, George Clooney fémjelezte „The Descendants – Utódok” mozit. Mert azt is Nat Faxon és Jim Rush írták – Alexander Payne közreműködésével. És most már az is érdekelni kezdett. :thumbsup:

 

Shootout at Lokhandwala

A „Shootout at Wadala” óta „tolom magam előtt” ezt a filmet, de most végre sort kerítettem rá.

Sanjay Gupta tervezett „Shootout trilógiájának” első része legalább olyan jó volt, mint a második :sör: - de persze szvsz érződik rajta a két mű között eltelt hat év.

Amiben leginkább eltér a Lokhandwala és Wadala, az a bűnözők ábrázolása.

Míg a Wadalában Manya Surve-t és bandáját megszerettük/megszerettem, és képes voltam minden rosszaságuk ellenére nekik szorítani, addig a Lokhandwalában Maya Dolas és bandája egyértelműen ellenszenvesek.

A Lokhandwala valahol ott próbál meg pálcát törni, vagy legalábbis a nézőt pálcatörésre késztetni, hogy gátlástalan, irgalmat nem ismerő bűnözőkkel szemben, felléphet-e a rendőrség hasonló könyörtelenséggel, és oszthat-e igazságot, és végre is hajthatja a büntetést ott helyben, ahol a bűnözőt éri.

„Shoot to kill! I said: shoot to kill!”

A filmben szvsz úgy ropognak a fegyverek, és annyi golyót lőnek el, hogy az már-már a Rambo 2-t idézi – ezt eleinte túlzásnak is tartottam.

Ám a végére beláttam: csak így tudták láttatni mind a törvényen kívüliek gátlástalanságát, minden törvényen, emberi erkölcsön és morálon kívül/felülállásukat; mind azt, hogy milyen, amikor a törvény emberei felveszik a kesztyűt, és éppen olyan következetes (…ijesztő jelző, tudom…) könyörtelen tűzerővel, irgalom nélkül vágnak vissza.

A megtörtént eseményeket feldolgozó film leginkább azon gondolkoztatja el az embert, hogy vajon tényleg kell-e ez? Hogy irgalmatlanságra irgalmatlansággal, könyörtelenségre könyörtelenséggel, golyóra golyóval, halálra halállal kell válaszolni…

„You people do not understand what we say! You only understand the language of the gun!”

Azért ez valahol elborzasztó…

…mint ahogy az is, hogy… talán van benne igazság…

A film végén az egyik leghíresebb bollywood-i színészlegenda, Amitabh Bachchan által megformált ügyvéd mond egy védőbeszédet a bíróság elé állított rendőrök védelmében, ami… ami…

…amit inkább zárszóként beidézek. Mert nagyon elgondolkodtatónak találom.

„Your Honor! In the past few days I had serious discussion with my client ACP S.S. Khan. And I have reached the conclusion that I don't want to argue much about this case. I don't want to present any proof or evidence. I just want to ask one question. One question. From this court... this society and this country! Just one question. The question is about your and my family. Your Honor! You too have a house, a family, wife and children. Right now your wife and children are alone at home. And a man is standing outside your house... with a gun in his hand. Who do you want that man to be? And what do you all want? Maya... Bhua... or ACP Shamsher Khan? Your Honor, I don't want you to give a big decision in this matter. I just want... you to give a simple answer of my simple question.”

Én mindenesetre most már várom a Shootout trilógia befejező részét... :respect: