La Grande
Bellezza – The Great Beauty – A nagy szépség
- Tomorrow I'll have the honour of dining with
her.
- At the Holy Father's?
- No, at Jep Gambardella's.
Ez (is) tipikusan az a film, amit imádtam – de nem
ajánlok senkinek. :-P ;-)
Mert az a gyanúm, hogy csak az én „elvetemült” ízlésemet
verhette telibe ez az alkotás, és mindenki másnak inkább kifordul a kezéből.
Különben, az első 5 perc után én is arra gondoltam, hogy
„mi a fene lesz ez a hülyeség…?” – 10 perc után azt gondoltam, hogy „na, ebből
elég, kikapcsolom…” – de a 15. perc is a film előtt talált… majd a 20. is…
…és az a megmagyarázhatatlan érzésem lett, hogy „a
csudába, végig kéne nézni…!”.
Végig is toltam: és egy nagyszerű élménnyel lettem
gazdagabb! :respect:
Két film jutott eszembe a La Grande Bellezza láttán: egyrészt a klasszikus, rám (és a
blogomra ;-.) nagy hatással lévő Fellini film, az Amarcord
– másrészt a Denis Lavant fémjelezte, „mindfreak” Holy Motors. :thumbsup:
Benne van az életre való visszatekintés – és benne vannak
a főhős hétköznapjai.
Toni Servillo
személyesíti meg a főhőst, a társasági élet középpontját, az újságíró Jep Gambardellát, aki már mindent
látott, mindent elért, mindent és mindenkit ismer – és csak azért nem Róma
császára, mert nincs kedve hozzá. :-)
Gyönyörű, okos, igéző nők vannak körülötte, és
nagyhatalmú, bölcs, sokat látott férfiak.
Nem Jep körül
forognak a dolgok – de mindig valahogy körülötte eszkalálódik a helyzet, és nők
és férfiak egyaránt keresik felemelő, inspiráló, szókimondó társaságát.
„The most important thing I discovered a few
days after turning 65 is that I can't waste any more time doing things I don't
want to do.”
Valahogy beszippantott, magával rántott a film, ahogy Jeppel róttuk éjszakánként Róma utcáit,
ahogy rámosolygott a nőkre, ráköszönt az emberekre, ahogy néztük léha, szabad, kötetlen
életét…
…és ahogy vele együtt elmerenghettünk az elmúlt, soha
vissza már nem térő dolgokon, és azon, hogy vajon volt-e, van-e értelme és
haszna ennek a nagy, szabad, határtalan életörömnek.
Vagy csak valaminek a hiányát, valaminek a veszteségét
akarjuk palástolni vele…
…pedig tudván-tudjuk, hogy nem sikerülhet.
Néhol fergeteges életöröm, néhol depresszió, néhol
nosztalgia, néhol melankólia lesz úrrá Jepen
és rajtunk is…
…és csak a plafont bámuljuk, ahol hullámzik a tenger –
úgy, ahogy akkor és ott láttuk. Úgy, ahogy már nem fog hullámzani soha többé.
Toni Servillo
zseniálisan és végtelenül szerethetően alakítja Jepet, és szinte karon fog bennünket, és úgy mutatja meg nekünk az
életét. :respect:
…és az a temérdek gyönyörű nő, akik ebben a filmben
megjelennek… :amazing: :-)
Kénytelen voltam Katicámnak is kijelenteni, hogyha nem
lennék nős, még ma összecsomagolnék, és útra kelnék Itáliába, hogy feleségül
kérjem az elképesztő Sabrina Ferillit.
:-)
A film szinte csak „mellékesen” mutat eszméletlenül
fényképezett, gyönyörű olasz tájakat – és mintegy lazán dob be olyan zenéket,
hogy az ember egyszer legszívesebben sírna, máskor meg teli torokból nevetne.
:leborul:
Paolo Sorrentino
írta és rendezte ezt az eszméletlen alkotást. :respect:
Még most is hatása alatt vagyok…
The Descendants
– Utódok
Ott van a kutya elesve, hogy a La Grande Bellezza
élménye teljesen háttérbe szorítja nálam az Utódokat… Mea culpa. :-///
Nem volt rossz film, sőt: nagyon is kellemesnek találtam.
Mindenképpen nézze meg mindenki, aki eddig nem tette!
Gyönyörű hawaii tájak, nagyszerű George Clooney...
...nagyon kellemes fiatal színészek, mint Shailene Woodley és Nick Krause :respect: - minden egyben van, hogy egy remek film
születhessen.
És meg is születik.
Csak éppen nem lesz _számomra_
emlékezetes, feledhetetlen, vagy „pusztán” nagyszerű filmélmény.
Jó film.
Ennyi.
De mindenképpen nézzétek meg. :sör:
(A La Grande Bellezzát meg hagyjátok ki - az hadd legyen csak az enyém! :-P ;-) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése