Almost Human s01e01-e02

Már egy ideje megnéztem, és idáig azon agyaltam, hogy miért „anyázzák” némelyek egy-egy rivjúban oly lelkesen ezt a sorozatot…

…de nem tudtam rájönni. :-/

Mert ugyan, mi a „baj” is ezzel a szériával?

Hogy nyomozós? Oké, van elég a palettán – nem elfér még egy…? Tőlem simán elfér. Főleg, ha nem is rossz.

Hogy buddy cop-os, „bromantic”-os? Hülye név, hülye név – de sem a sztori(k), sem a szereplők nem rosszak. Sőt. Akkor meg minek ezen pattogni…?

Hogy minek _sci-fi_ nyomozós? Megint csak azt mondom: nem elfér?! Tőlem jöhetne még egy ősemberes nyomozós, egy ókori, egyiptomi fáraós nyomozós, egy római, légionáriusos nyomozós, egy pigmeus nyomozós, egy sivatagi berber nyomozós, egy láthatatlan nyomozós, egy űrlény nyomozós, egy… Szóval, szerintem elég széles a spektrum, van még hely pár nyomozónak. Tőlem bátran – csak jó legyen. :sör:

Karl Urban engem nem vett meg kilóra a Dredd alakításával – de egyáltalán nem érzem bajnak, hogy alapvetően most is ugyanazt az arcot/figurát hozza. Illik a képbe, illik a filmbe, illik a főhőshöz – jöhet. És Karl Urban jól csinálja. :sör:

Michael Ealy teljesen jó droid – bírom. Igaz, én mindig is nagy Data (Brent Spiner) fan voltam, sz’al, bírom a robotos/droidos alakításokat. Főleg, ha jók. Michael Ealy szerethető, szimpatikus, emberi alakítással hozza a karakterét – le a kalappal. :sör:

Minka Kelly pedig egyszerűen gyönyörű – még Katicám is megjegyezte: „milyen szép már ez a csaj!”. :-) Már a Friday Night Lights-ban is nagyon szép lány volt: de most teljesen „virágba borult”. Tehát amondó vagyok, hogy az eyecandy faktor is teljesen rendben van. :thumbsup:

Talán túl gyengék a sztorik?

Kinek mi a „gyenge”, ugye. :-P ;-)

A pilot epizód szvsz egész jól felvezette az alapszituációt, elhelyezte az egész sztorit térben és időben, felvázolta a főszálat, és pozícióba helyezte a karaktereket – teljesen korrekt és vállalható dolog. :thumbsup:

A második rész „Skin” meg olyan erkölcsi és morális, embert és érző robotot is megérintő és foglalkoztató témát vetett fel, hogy… nem szégyellem, elérzékenyültem a végére. :respect:

És különösebben nem érdekel, hogy harminc évvel ezelőtt a Blade Runner hogyan taglalta ezt a témát – jobb volt-e, és ha igen, mennyivel, meg mittomén… :-P

Rudolph Valentino, Charles Laughton, Spencer Tracy, Gary Cooper, Laurence Olivier is nagyon nagy színészek voltak, mégsem emlegetem fel őket lépten-nyomon, hogy Colin Firth, meg Daniel Day-Lewis hol vannak hozzájuk képest, hanem tudom őket is szeretni és tisztelni. :-P

Szóval, szerintem határozottan kellemes két epizódhoz volt eddig szerencsénk, és ha nem is akarom/fogom több évadon keresztül nézni (_semmit_ nem akarok hosszú évadokon keresztül nézni… :-P ;-) ), de arra egész jó esélyt látok, hogy ezt az évadot végigtoljam. :sör:

This is the End – Itt a vége

Valahogy ilyennek képzelem el azt, hogy „buddy comedy”… :-)))

Amikor _tényleg_ havernak tűnő arcok összejönnek, hagyják, hogy elszabaduljon az agyuk :-) és egymást és önmagukat ugratva, cinkelve, parodizálva összehoznak egy jópofa, szórakoztató marhaságot. :sör:

Jay Baruchel átruccan havercimbijéhez, Seth Rogenhez LA-be, aki rövid lazulás után, ellenkezése dacára átrángatja James Franco bulijára, ahol Craig Robinson, Jonah Hill, Danny McBride, Rhianna, Michael Cera, Emma Watson, Christopher Mintz-Plasse, Aziz Ansari és a többiek nyomulnak – és mind-mind önmagukat alakítják. :-)

És persze mi a fene is történne épp ilyenkor: mint az Apokalipszis.

Amikor beüt a krach, a partyarc színészek közül hirtelen és csúnyán elég sokan meg is halnak :-), és a kevés túlélő bezárkózik James Franco házába, és ott próbálják átvészelni a sötét napokat.

És naná, hogy hamar kibukik, hogy ki-milyen karakter is valójában… :-)))

Valamint az is, hogy egyedül Danny McBride az, aki… az életben is pont olyan, mint a képernyőről/vászonról lekacsintó (bemutató… :-) ) Danny McBride. :sör: :-DDD

Nem emelem az egekbe a filmet, de határozottan szórakoztató, poénos, és laza – és nem tudom eléggé kiemelni az öniróniáját, azt, ahogy kigúnyolják önmagukat a színészek. :sör:

Emma Watsonhoz kapcsolódik a film egyik legjobb jelenete, amin nagyon sokat röhögtem…

…a csuda se hitte volna, hogy a kis Hermione ilyen ikonként fog feltűnni pár évvel később. :thumbsup:

:-)

Amit még feltétlenül ki kell emelnem az két dolog.

Gatyalerohasztóan jó CGI – bakker… :eeekkkk: Hogy egy ilyen „budy comedy”-hez ilyen brutál CGI legyen… elképesztő. :sör:

És óriásit emel a film hangulatán, ahogy a démonok és ördögök, meg mindenféle sátáni teremtmények megjelenítését nem veszi félvállról. :respect:

A másik pedig az, hogy az Apokalipszis megjelenítésével nem kevés (tán az összes… :-/ ) általam látott, a témával foglalkozó keresztény filmet kenterbe veri. :thumbsup:

Nem keni el úgy, hogy „messzi városokban, távoli helyeken, hírből hallani, hogy iszonyatosan szörnyű dolgok történnek… állítólag a sátán teremtményei a földön járnak! komolyan! nekem is úgy mesélték!” :-PPP

A filmben látványosan megtestesülnek és beteljesednek a bibliai próféciák – és a mennybemenetel és az elragadtatás ábrázolása is olyan, amitől én, keresztény ember is megemelem a kalapomat. :sör:

Nem egy világmegváltó ( :irónia: :-) ) alkotás, de szvsz egész kellemesen szórakoztató.

Jay Baruchelt tökre megszerettem :sör: – Danny McBride pedig egy állat… :-)))

És Seth Rogen sem volt rossz, mint (rész)forgatókönyvíró és (rész)rendező. :thumbsup:

Prisoners – Fogságban

Van olyan, amikor elég.

Van olyan, amikor a hányinger kerülget az undortól, és van olyan, amikor úgy érzem, hogy fojtogat a kegyetlenség képi ábrázolása.

Van olyan, amikor az emberi aljasság megjelenítése túlmegy azon a határon, amit még képes vagyok tolerálni.

Ezt éreztem a Prisoners megtekintése után.

…és még egy órát néztem a tévét, hogy valamilyen szinten megpróbáljam „kimosni” az agyamból ezt az… „élményt”.

Mert lehet ezt szvsz úgy ábrázolni is, hogy ne csak az ocsmányság maradjon meg utána az emberben.

Van erre példa a filmtörténelemben.

Mert bármennyire is akartam tiszta szívemből letagadni a neten olvasott analógiát, miszerint a Prisoners olyan, mintha a Killing lenne, 2,5 órában – tagadhatatlan a hasonlóság.

Mégis, a Killing nem tolakodott ilyen gusztustalanul az arcunkba, és nem próbálta sáros-vérmocskos, szöges bakanccsal letaposni a torkunkon a nyers, zsigeri gonoszságot. Hiába volt mindig borús az ég Seattle-ben, valahogy mindig ott volt benne, hogy egyszer ki fog sütni a nap…

A Prisoners nem ennyire engedékeny: itt az eső után zivatar jön, aztán felhőszakadás, hóvihar… azután pedig talán a Világ vége.

 

Én nagyon szerettem a rendező, Denis Villeneuve korábbi filmjét, az „Incendies – Felperzselt föld” –et, pedig az sem volt egy „könnyed filmélmény”.

Nagyon szeretem Jake Gyllenhaal korábbi filmjét, az „End of Watch – Az utolsó műszak”-ot pedig az is az emberi lélek legmélyebb bugyraiba visz.

Mégsem tudom szeretni a Prisoners-t.

Nem is akarom. Szeretném inkább elfelejteni.

Amikor látod, hogy az emberi gonoszság és aljasság milyen méreteket képes ölteni; amikor látod, hogy egy jó ember hogyan süllyed egyre mélyebbre, és olyan üldözőből, akiért kezdetben szorítottál, olyan taszítóvá válik, mint az aljas, akit üldözött… Az azért elég kegyetlen gyomros.

„Makes people lose their faith. Turns them into demons like you.”

Ez akár a film mottója is lehetne.

 

És nem a hívő keresztény ember üvölt és sír fel bennem ezt hallva – hanem csupán az _ember_.

Aki nem akarja elfogadni, hogy állattá is aljasulhatunk, egymás után, mint a veszett kutyák.

Ha nem lenne bennem Istenbe vetett hit, akkor is lenne _emberbe vetett_ - amit akkor sem engednék el, ha szöges-sáros bakanccsal taposnának a torkomon.

Mert nem lehet, hogy ilyen elégedett, ocsmány tort üljön felettünk az elaljasodás.

Hányok attól, hogy mostanában számtalan film és sorozat üzenete ez: a gonoszság úgyis eluralkodik, a rossz úgyis győzedelmeskedik, úgyis pokolra jut mindenki.

(Nem akarok most címeket sorolni – pedig tudnék…)

Ha egyedül maradok, akkor sem fogom ezt elfogadni.

Torz, beteg, aljas, ocsmány képet mutat a világról, és a benne élő emberekről a Prisoners – és utána minden jó érzésű szülő rettegni fog attól, hogy az utca túloldalára átengedje egyedül a gyerekét.

Biztos kell ez. Persze.

Egy nyomorult híreket nem lehet végighallgatni anélkül, hogy legalább egy Kolumbiában szakadékba zuhant buszról, és harminc halottról ne adnának hírt. Az USÁ-ban elvileg minden városban él egy sorozatgyilkos. Európában naponta találnak pincében állatként tartott embert. És nincs olyan nap, amikor ne derülne fény gyermekeket ért aljasságra. Tolják az arcunkba ezerrel a való élet borzalmait.

Biztosan kellett ez a film is, hogy teljes legyen a kép. Biztosan.

Mondjuk, szerintem annyira azért nem biztosan…

Az ilyen szintű mélység ábrázolása már nem „tanító-nevelő” jellegű, nem „érdekes”, legkevésbé „szórakoztató”.

Utoljára a „Prince of Darkness – A sötétség fejedelme” volt rám ilyen gyomorfelfordító, napokig vele rémálmodó hatással. Pedig az a film számomra maga volt a nyers, zsigeri, ördögi iszony.

A Prisoners képes volt ugyanezt emberi lényekből kihozni…

Én nem ajánlom ezt a filmet senkinek.

The Blacklist s01e02-e07 & Kesergés és vinnyogás

Nem, a főcímben szereplő „Kesergés és vinnyogás” nem egy film címe, hanem egy személyes kifakadás a dolgok jelen állása felett… :-///

Ám kezdjem a pozitívumokkal, mielőtt rátérek a… második fázisra. :-P

The Blacklist s01e02-e07

Én a magam egyvágányú, faékszerű részemről azt mondom, hogy az egy buta film, ami:

ad1.) nem gondolkodtat el

ad2.) semmiféle feszültséget nem tartogat

ad3.) még csak nem is nem szórakoztat

ad4.) miután megnéztem, nyomban el is felejtem

Nos, a „The Blacklist” nem pusztán _csak_ nem felel meg a fenti kitételek egyikének sem, hanem _homlokegyenest_ az ellenkezője mindegyiknek.

Mert olyan baromi egyszerű Red és Liz kapcsolata? Mert olyan nyilvánvalóan ordít, hogy Red miért ragaszkodik Lizhez? 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nagyon pofára fog esni mindenki az apa-lánya feltételezéssel… Én a magam részéről már régen elvetettem ezt a vonalat.

Faékszerűen szimpla Liz és férje, Tom helyzete? Olyan nyilvánvaló, hogy ki-kivel is van? Teljesen triviális, hogy ki-kinek dolgozik, kinek mik az érdekei és a céljai? Ha valaki ilyet ki mer jelenteni… az ujujujujjj….

Vagy talán végtelenül fekete-fehér benne mindenki? A Jó és a Rossz éles határral el van benne választva? Kristálytisztán látszik, hogy ki fog megérdemelten elbukni, és ki fog jogosan győzedelmeskedni? A siker mindig biztos, és az erkölcsi, valamint a morális tanulság egyértelmű?

Aki az e07 után ki mer ilyet jelenteni, az nyugodtan alapítson egyházat. Vagy álljon a lemmingek élére, és irány a szirtfok… :-P

Az egyes epizódokat külön-külön érdekes, karakteres ügyek és színészek töltik meg izgalommal és élettel: Tom Noonan (s04 - The Stewmaker), Robert Knepper (s05 - The Courier), Robert Sean Leonard (s07 - Frederick Barnes).

Ám az átívelő szál (Red/Liz, Liz/Tom) folyamatos és összefüggő történetté varázsolják a sorozatot, ami minden részre tartogat valami fordulatot, valami kirakós darabkát, amitől részről-részre nő a feszültség, és teljesedik a kép.

A James Spader által életre keltett Red karaktere pedig olyan, aki hegyeket tudna megtartani a vállán, vagy elhordani a hátán, ha kell. :respect:

Egyszerűen nem tudok betelni ezzel az arrogáns, cinikus, öntörvényű főhőssel – aki olykor nagyon kiismerhetőnek tűnik… aztán megint döbbenetesen kiismerhetetlen. Megint az ominózus hetedik résszel jönnék: a befejezésnél csak ültem, és elképedve meredtem a képernyőre, és arra gondoltam… „Ez meg mi volt…?!”… :-OOO

Nekem a sorozat minden egyes része felüdülés, egy igazi gyöngyszem a filmvilági nihilben, amiben manapság érzem magam. :respect:

Talán csak annyit írnék a „rovására”, hogy Dembe és Luli nem váltották be eddig a hozzájuk fűzött reményeimet, és csak „biodíszletként” funkcionálnak… :-///

De a „The Blacklist” ettől függetlenül egy remek sorozat, amit igazi élvezettel és örömmel kísérek figyelemmel. :sör:

És most akkor térjünk rá a „Kesergés és vinnyogás” fázisra… :-///

Oké, az indiai, ázsiai, francia, valamint a kisköltségvetésű, és a független filmek szeretete engem mindig is „különcként” pozícionált – bár én jobb szeretek magamra „igényesként” gondolni. ;-)

Valamint az is ebbe az irányba mutatott, hogy milyen szinten _nem_ jönnek be mainstream alkotások, és blockbusterek…

De akkor is: egész egyszerűen elkeserít, hogy mennyire nem láttam mostanában nekem tetsző, bejövő, felderítő, emlékezetes, vagy egyszerűen csak remekül szórakoztató filmet. :-(((

The Wolverine – hiába a legkúlabb X-men karakter, nem sikerült ezzel sem dobni egy jót. Pedig nem vártam tőle semmit, csak hogy szórakoztasson… Nem szórakoztam rajta. :-///

The Last Days on Mars – most már van egy marsi zombifilm is. Hurrá… :-///

L’écume des Jours – Tajtékos napok – én szeretem a francia filmeket, de ez kicsapta a biztosítékot… Bírtam vagy 30 percig… :-///

Man of Steel – nem. Nem, nem. Mondjuk, számomra Superman a legérdektelenebb szuperhős mind közül. Ez is kapott vagy 30 percet tőlem. Nem élt vele…

Derült égből fasírt – a második rész hájpja miatt veselkedtem neki. De éreztem én, hogy okkal hagytam ki eddig… :-///

Gru 2 – már az egytől sem volt elalélva, mint sokan mások. Ez meg méltó folytatás. Nem, nekem még a minyonok sem adták el… :-///

…és nyugodtan idevehetjük a sorba a „The World’s End”, a „Revelation Road 2.” és a „Jeon Woo Chi” alkotásokat is, amikről pár szóban megemlékeztem… :-///

Ahogy sorjáztak a filmek, egyre jobban ment el a kedvem az egésztől. :-///

Mert oké, hogy néha mellényúlok, vagy egy-egy műfajban nem találok nekem tetszőt – de hogy zsinórban, minden bepróbált műfajjal egyformán negatív élményem van… az azért fáj. :-///

Persze, lehet, hogy öregszem, és egyre háklisabb vagyok, és egyre nehezebb megfelelni a „kényes, válogatós” ízlésemnek…

…de akár az is lehet, hogy egyre kevesebb az _igazán jó film_. Amik valóban érdemesek és méltóak a figyelemre.

Oké, nem adom fel – kaptam baráti biztatást :sör: Justin! –, és mindig van pár várólistás filmem, de az biztos, hogy most egy elég rossz szériát fogtam ki.

És hogy ettől nem pörögtem rá sem a blogírásra, sem a további filmek bepróbálásra. :-PPP

De majdcsak túl leszek ezen az időszakon. :ihopeso:

Mindenesetre, hogy egy kicsit megvigasztaljam magam :-) megrendeltem pár dvd-t, hogy majd Karácsonykor Katicám és Dávid a fa alá tehessék nekem, én meg majd jót örüljek. :-)

Ezekben a klasszikusokban nem lehet csalódni. :respect:

Én meg szeretek nosztalgiázni… :-)