Hopp! Hoppá! :-)
Egy nagyon kellemes japán film! :-)
Pedig eleinte nem igazán bíztam benne… de a végére kellemesen
összeállt és kikerekedett! :sör:
Olyan egyszerűen, „tévéfilmesen” indul – mondom ezt kissé
degradálóan…
Egy hosszú munkanap végén Miyata (Yasuhi Nakamura), a hivatalnok, hazaballag az új lakásába, amikor
telefonhívást kap barátjától, a magánnyomozó Kandától (Sō Yamanaka), aki egy étterembe hívja, hogy azonnal találkozzanak,
mert Ayumiról (Yuke Itaya), Miyata
régi menyasszonyáról akar beszélni – aki ugyan elhagyta a barátját már hat
hónapja, de Miyata még mindig szerelmes belé.
Az étteremben Kanda a Miyatával közös asztalukhoz invitál egy
magányos, szomorú lányt, Makit (Reika
Kirishima), hogy ne egyedül vacsorázzon. Maki éppen elköltözött a
barátjától, és keserűen nekivágott nagy táskáival a nagyvilágnak… de csak eddig
az étteremig jutott, és éppen fogalma sincs róla, hogyan tovább.
Mit ne mondjak: ez a felütés egy amolyan „kavarás a magányos
szívek éjszakáján” típusú filmet vetített előre – ami annyira nem csigázta fel
az érdeklődésemet…
Követhettük először Makit, mint „viewpoint” karaktert –
utána Miyata nézőpontjára váltottunk… és még mindig nem jutottunk sokkal
előrébb sem a felfokozott várakozás, sem a pontértékelés szamárlétráján.
Ám aztán jött a magánnyomozó Kanda nézőpontja, ami már
határozottan érdekes, jópofa és izgalmas volt – míg végül eljutottunk a
feltörekvő, fiatal yakuza főnök, Asai (Kisuke
Yamashita) szemszögéhez… amit egyszerűen végigvigyorogtunk, és lubickolva
élveztük, ahogy a helyére kattannak a dolgok. :-) :thumbsup:
A két szomorú szerelmes, Miyata és Maki, meglehetősen
szimpla karakterek – mindazonáltal az ember szeretné, hogy egymásra találjanak.
De ha csak a kettejük történetéről lenne szó, az egyáltalán nem vinné el a
filmet…
Viszont, amikor Kanda fonalát vesszük fel, akiről kiderül,
hogy nyomozott a barátja menyasszonya, Ayumi után – és kiderítette, hogy
szélhámosnő, aki magányos férfiak bizalmába férkőzik, majd elveszi a pénzüket…
és jelenleg éppen a yakuza főnök, Asai barátnője… már határozottan felébred az
érdeklődésünk, és a történet „szimpla” pillanatai már egészen más jelentőséggel
telnek meg.
Igazából itt sem sikerül azt megoldani, hogy azok a
jelenetek, amiket egyik szereplő szemszögéből már láttunk, ne legyenek kissé
unalmasak, amikor egy másik szereplő szemszögéből is végig kell néznünk…
…de szerencsére nem esnek itt olyan mélységekbe, hogy az
ember a nyakát tekergesse – vagy a filmet előrébb…;-)
Nekem igazán Asai, a yakuza főnök volt a kedvencem. :sör:
Nem azért, mert az ő jelenetsorával kerül minden a helyére,
hanem azért, mert összetett, jópofa és szerethető karakter – nélkülöz minden
korábbi yakuza sablont. :thumbsup:
A filmet Kenji Uchida
írta és rendezte :respect: és meggyőződésem, hogyha a film nagyobb
reklámot/ismertséget kap, már régen elkészült volna az amerikai remake.
Egy igazán remek, eredeti kis alkotás – méltó a figyelemre.
:sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése