Los últimos días
Szerintem, ez egy igazán jól sikerült, spanyol „világvége”
film. :respect:
Az imdb-s pontszámát nem nagyon értem – legfeljebb arra
tudok gondolni, hogy ezért pontozták le, mert nincs benne egy Marvel-képregényfigura;
nincsenek benne ijesztő rémszörnyek, akiket egy magányos, USA állampolgárságú
hős le tudna hentelni, hogy megmentse a világot… Hja, és egyetlen egy zombi sem
jöszmékel benne, hörögve-morogva, bonyek! Vagy legalább egy nyomorult,
szépségesen szép kamaszvámpír! :-P
Van benne viszont megmagyarázhatatlan járvány…
megfoghatatlan félelem… a civilizált társadalom összeomlása… állatias szintre
lealjasult emberek… és olyanok, akik még ebben a káoszban, ebben az öntörvényű,
csak a saját hasznát és érdekét néző, egymást eltaposó világban is képesek megőrizni
emberségüket.
Sötét, elkeserítő jövőkép – de mégis képes életigenlő lenni.
És én ezt maximálisan tisztelem és elismerem benne.
:respect:
Marc (Quim Gutiérrez)
és Enrique (José Coronado) a „civilizált
világban” szinte ellenségek voltak, de az összeomlás után kényszerű szövetséget
kötnek, hogy el tudjanak jutni a céljukhoz.
Marc állapotos feleségét, Juliát (Marta Etura) akarja megtalálni, míg Enrique beteg édesapjához tart.
Útjuk során találkoznak emberekkel, helyzetekkel: és látjuk,
hogy kiből-mit hozott ki a jóléti társadalom felbomlása…
Nekem már a világméretű, különös járvány ötlete nagyon
tetszett, és az ebből kialakult élethelyzet – de számomra az utolsó 5 perc
tette fel a filmre a koronát: mert az azt mutatta, hogy van tovább… hogy
érdemes… hogy mégis van Jövő. :respect:
Mostanában elég sok világvége film fut(ott) a mozikban: a
legtöbb idegeninváziós-szörnnyelharcolós-zombielőlfutós alzsánerekben születtek
– nagyon sok fegyverropogással.
A Los últimos días
más utakon jár: és ez számomra nem kis felüdülést jelentett. :sör:
Den som dræber –
Those Who Kill – Kard által vész s01e01-e02 – Liget i skoven – Corpse in the
Woods – A holttest az erdőben
(Huh, volt neki egy pár címe… :-)
)
Olyan felemás érzéseim vannak ezzel a filmmel/sorozattal
kapcsolatban…
A „nagyon okos, határozott,
elszánt, de lelki defektussal felvértezett/leharcolt, mindenre elszánt
nyomozónő” zsánere nem kifejezetten az én terepem… :-/
Láttam már ebben szcénában pár felütést – egyik sem győzött
meg igazán.
Véleményem szerint a Den som dræber sem mutat fel a
témát illetően különösebben kiemelkedő erényeket.
Katrine szerepében Laura Bach
számomra legalábbis semleges volt, és még a gyermekkori, mostohaapai hányattatások
belebegtetése sem tudott igazán rábírni arra, hogy szorítsak érte...
A pszichiáter Thomas, Jakob
Cedergren, karakterét pedig... hm... úgy érzem, erősen „bejáratott”
alapokra helyezték… szinte minden aspektusa ismerős innen-onnan…
Egy dologban viszont kellően részletesek és alaposak voltak:
a sorozatgyilkos módszerében való elmélyedésükben.
Ez viszont nálam már a biztosítékot csapkodta…
Mert az, hogy egy aberrált elmebeteg milyen módon és milyen módszeresen
tud meggyötörni egy neki kiszolgáltatott embert, nem feltétlenül az a téma,
amit alaposan feldolgozva, és részleteibe menően szeretnék képernyőn látni.
Összegezve, sajnos, nem érzem azt az ellenállhatatlan
késztetést, hogy néznem kell gyorsan a következő részt… :-/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése